Tavaly júliusban lépett életbe a magyar gazdaságpolitika unortodox eszköztárának egyik különleges eleme, amely az ársapka és az extraprofitadó ötvözetét nyújtja. A Magyar Közlöny 2021/129. számában megjelent rendelet alapján a belföldön kitermelt, előállított homokra, kavicsra, cementre kiegészítő bányajáradékot kell fizetnie minden olyan gyártónak és termelőnek, amelynek 2019-es éves nettó árbevétele meghaladja a 3 milliárd forintot. Az intézkedés szerint, ha egy gyártó drágábban adja a termékek valamelyikét a hatósági árnál, Az importból származó termékekre ugyanakkor hasonló jellegű fizetési kötelezettség nem vonatkozik.
A pandémiára hivatkozva meghozott rendelkezés egy jól behatárolható vállalati kört érint, elsősorban külföldi tulajdonban lévő, a magyar piacon meghatározó súlyú építőipari cégeket, amelyeknek a kormány indoklása szerint tisztességes haszonkulcs kialakítására kell törekedniük. A szabályozó a legerőteljesebben a hazai cementgyártás szereplőit sújtja. Ebben az ágazatban jelenleg a globális piac két legnagyobb játékosa érdekelt:
- a három működő magyarországi cementüzem közül kettőt, a váci cementgyárat és a beremendi cementgyárat a német HeidelbergCement és a Schwenk Zement 50-50 százalékos tulajdonában lévő Duna Dráva Cement Kft. (DDC) birtokolja,
- míg a harmadik, a királyegyházi cementgyár a francia gyökerű Lafarge Cement Magyarország Kft. tulajdonában van.
A rendelet értelmében a kabinet a cementre 20 ezer forint/tonnás ársapkát húzott, ez a fixált ár átlagosan 30 százalékkal alacsonyabb a cementipari termékek önköltségénél a Magyar Vegyipari Szövetség becslése alapján.
A hazai cementkibocsátás háromnegyedét adó DDC a következőképpen értékelte lapunknak a kiegészítő bányajáradék hatását:
A hatóság által már több mint egy éve meghatározott ár, valamint az elszabaduló energiaárak lassan teljesen tönkre tehetik a rendeletben érintett hazai gyártókat.
„A rendeletben megállapított ár a DDC számára nem teszi lehetővé, hogy például a megháromszorozódott villamosenergia költségeit érvényesítse az áraiban. Az egyéb, hazai termelőktől, gyártóktól független, minden területen jelentkező üzemanyag, alapanyag, tüzelőanyag, munkabér-költségek drasztikus emelkedésének töredéke sem érvényesíthető árainkban” – írják. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az iparág történetének eddigi legnagyobb kihívásával néz szembe. A körforgásos és karbonsemleges gazdaságra történő átálláshoz anyagi erőforrások előteremtésére van szükség – hívták fel a figyelmet. Úgy látják: a cement esetében nem beszélhetünk extraprofitról, hiszen a belföldi gyártók részére megállapított hatósági ár alacsonyabb, mint a termék előállítási költsége. Így a társaság folyamatosan veszteséget kénytelen elkönyvelni, mely a termelés leállásához vezethet.
Ennek ellenére a DDC folyamatosan azon dolgozik, hogy ne alakuljon ki cementhiány, mely az egész építőipar leállásához vezethet – tették hozzá.
Hasonlóan sötéten látják a helyzetet a Lafarge-nél is. Elárulták, hogy 2020 tavasza óta komolyabb anyagellátási, szállítási problémák jelentkeztek, ezt tovább fokozta az idén kirobbant orosz–ukrán konfliktus. A villamosenergia eddig nem látott ütemben drágul, a gázolaj ára is csúcsokat dönt, ráadásul a nyersanyag-ellátási problémák is tovább erősödtek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a széndioxid-kvóta ára még sohasem volt olyan magas, mint most, és becslések szerint ezen a téren is további növekedésre lehet számítani a jövőben. Problémát okoz nemcsak a vállalat, de a hazai építőipar számára az is, hogy a háború miatt új beszerzési forrásokat kellett keresni, az egész ágazatot tekintve eddig nem látott áremelkedések tapasztalhatók a piacon.
A Lafarge magyar leánya a megnövekedett árak miatt már 2021 utolsó hónapjaiban veszteségesen üzemelt, amit a hazai szabályozási környezet is indukált. A kormányzat által kivetett kiegészítő bányajáradék és a hatósági ár a mai piaci körülmények (áremelkedések és anyagellátási problémák, euró/forint árfolyam alakulása) mellett a társaság számára jóval a termelési költségen alul történő értékesítést irányoz elő. A kiegészítő bányajáradék egyébiránt versenyhátrányt is jelent a hazai székhelyű vállalatok számára a külföldi gyártókkal szemben, mivel az import cementet nem terheli ez az adófizetési kötelesség, és ezt a kötelezettséget a vevőkre sem lehetne tovább hárítani. Ezzel nemcsak a vállalatok jövőbeni beruházási lehetőségeit, a fenntarthatósági tevékenységek erősítését veszélyezteti, de önmagában a cementgyárak hosszú távú működését is.
– fogalmaztak.
Érdemes tudni, hogy Magyarország cementfelhasználása mintegy 3 millió tonna körül alakult a tavalyi adatok szerint. Ennek felét a két hazai szereplő fedezi, a másik felét pedig a behozatallal, a határ közeli, ukrán, szlovák, osztrák és horvát gyárakból elégítik ki. Mivel a cement tömegtermék, magasak a logisztikai költségek, az eladási ár jelentős összetevője a szállítás díja. A Baranya megyében lévő beremendi és királyegyházi cementgyárak körülbelül 100 kilométerre helyezkednek el Pakstól, vagyis ezek a legközelebbi üzemek, amelyekből alapanyaggal lehet majd ellátni az atomerőmű-bővítést. Az új paksi blokkok építése egyébként az ágazat szempontjából nagyon komoly üzletnek ígérkezik, a beruházás a becslések szerint mintegy 2 millió köbméter betont igényel majd, miközben egy köbméter beton előállításához 250–300 kilogramm cement szükséges.
Ha nincs cement, nincs beton, ha nincs beton, nincs építőipar
Télen az építőanyag-piac jellemzően visszaesik, mivel a hideg időjárás miatt megritkulnak az építkezések. A beton ciklikus termék, a cementgyárakban most a szokásos téli leállásra készülnek. A Lafarge-től a következőket írták: „a királyegyházi cementgyárban jelenleg kisebb karbantartási munkálatok miatt csak korlátozottan tudjuk kiszolgálni a partnereink megnövekedett igényét. A jövő évet tekintve pedig továbbra is célunk cementtel kiszolgálni a hazai építőipart, azonban azt csak a vállalat költséghatékony üzemelése – a veszteség minimalizálása – mellett és annak mértékében tudjuk megvalósítani. A jövő év első hónapjaiban az éves tervezett téli karbantartást fogjuk elvégezni mind a királyegyházi cementgyárban, mind a bükkösdi kőbányában, amely időszakban átmeneti készlethiány lehet egyes cementtermékek vonatkozásában.”
A DDC válaszából kiderült, hogy a 2022 végén esedékes és elengedhetetlen téli leállás idejét lerövidítették annak érdekében, hogy továbbra is eleget tudjanak tenni a piac megnövekedett cementigényének. Hasonló okból az év korábbi részében is halasztottak karbantartási feladatokat, csupán részleges leállások voltak jellemzők. A cég szerint a tél folyamán még nem, de a tavasz kezdetétől már könnyen előfordulhat, hogy masszív cementhiány alakul ki a piacon, amely az egész építőipar működését megakaszthatja.
Mi állhat a háttérben?
A kormány miniszterei részéről már korábban is érkeztek jelzések, melyek szerint a külföldi tulajdonban lévő kő- és kavicsbányák, valamint építőanyag-gyártók visszaélnek az erőfölényükkel, amikor magasan tartják az áraikat. A Gazdasági Versenyhivatal tavaly eljárást indított a hazai cementpiac legjelentősebb szereplőivel szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt, ennek az ügynek a lezárásáról azóta sem érkeztek hírek.
A kiegészítő bányajáradék bevezetésével szinte egy időben derült ki, hogy az ország egyik legnagyobb bányaterületének ígérkező, Kiskunlacháza és Délegyháza határában lévő, 438 hektáros ingatlan megkapta a kavics kitermelésére szóló engedélyt. A Duna-Dráva Cement öt évig hiába próbálkozott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél, hogy megszerezze a kitermelési jogot, a vagyonkezelő végül a Bayer Construct leányvállalatának ítélte azt oda. Ez a cég a Tiborcz István nagyvállalkozó üzlettársaként ismertté vált milliárdos, Balázs Attila érdekeltségébe tartozik.
Sajtóinformációk szerint a kormány a következő időszak egyik legfontosabb feladatának tekinti a magyar tulajdoni hányad növelését a döntően külföldi kézben lévő építőanyag- és alapanyaggyártásban. Ebben a jövedelmező ágazatban, amelyben a miniszterelnök családja is érdekelt, a becslések alapján akár ezermilliárd forintnyi vagyon is gazdát cserélhet az elkövetkezőkben.
Mindezt alátámasztja, hogy az új állami beruházásokról szóló törvény ősszel megjelent tervezetében Lázár János építési és közlekedési miniszter felvázolta, kiemelt célnak tekintik a magyar építőipar külföldi függőségének letörését. Nem titkolta, hogy egy protekcionista szemléletű törvényt kívántak alkotni annak érdekében, hogy az ágazatban erősödjön a hazai, helyi vállalkozások működése – az európai uniós jog tiszteletben tartása mellett. Szintén Lázár felelős annak előkészítéséért, hogy az ország területén állami tulajdonú cementgyár épüljön. Ezt a kormány szeptemberben jelentette be anélkül, hogy bármilyen részletre fényt derített volna.
Lapunk megkérdezte a cementipari szereplőket, készülnek-e arra, hogy eladják a magyarországi érdekeltségeiket. „Tulajdonosaink, a HeidelbergCement, valamint a Schwenk Zement elkötelezettek magyarországi befektetésük mellett” – válaszolták a DDC-től. A Lafarge-nél sem utaltak arra, hogy napirenden lenne a tulajdonosváltás, ellenben kifejtették, hogy további beruházások lesznek, a társaság új technológiák és eljárások bevezetésére készül. A következő évekre szólóan a cég egyebek közt egy nagy teljesítményű napelempark megvalósítására is szerződést kötött egy külsős beruházóval.
