Farkas András nyugdíjszakértő sorra vette a Pénzcentrumon a szerinte jelenleg legégetőbb problémákat a mai nyugdíjrendszerben, és jobbító szándékú megoldási javaslatait is kifejtette.
- Hiányzik az átláthatóság
A nyugdíjszakértő szerint a magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlen. Senki nem látja előre az élete során, hogyan nő a nyugdíja, hogyan épülnek a jogosultságai, mennyi járulékot érdemes fizetnie. Emiatt az állami nyugdíjrendszer motiváló ereje nulla.
Az átláthatóság hiányát elsősorban az okozza, hogy a több, mint harminc évnyi bruttó kereseteinkből nettó nyugdíjat számol a rendszer, emiatt olyan bonyolult számítás-sorozat szükséges a nyugdíj kiszámításához, amit földi halandó föl nem fog. A megoldás egyszerű szerinte: a világ összes fejlett nyugdíjrendszerének példáját követve át kell állítani a rendszert a bruttó nyugdíjszámításra.
- Az igénylés időpontjától függ a nyugdíjösszeg
A jelenlegi nyugdíjrendszer legnagyobb méltánytalansága, ami meglepően kevés nyugdíjast háborít föl, abból ered, hogy hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámai mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte a jogosult a nyugdíját. Akár 80 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után öt-hat évvel ezelőtt igényelte, vagy mostanában igényli a nyugdíját.
Ennek oka, hogy a nyugdíjszámítás során a korábbi évek kereseteit a nyugdíjbavonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell igazítani (ez a valorizálás folyamata), s miután az utóbbi években meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs mértékek is megugrottak.
Ezt az abszolút mértékben igazságtalan bánásmódot úgy lehet kiküszöbölni szerinte, ha a valorizáció nem egyetlen ugrással történne meg a nyugdíj megállapításakor, hanem az aktív korunk minden évében, évente valorizálnák az addig szerzett jogosultságainkat.
- A szolgálati évek nem egyenletesen számítanak
Ezzel arra utal, hogy a magyar nyugdíjrendszerben az első húsz év szolgálati idő majdnem kétszer annyit ér, mint a második húsz év. Ez szerinte teljesen szürreális. 20 év után 53% a nyugdíjszorzó, 40 év után viszont nem 106%, hanem csak 80%. Ráadásul az egyes évek jelentősége is ugrabugrál, egy évnyi idő hol 1 százalékot, hol 1,5 százalékot, hol 2 százalékot ér a nyugdíjszorzóban.
A linearitás teljes hiánya hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjrendszerünkből teljes mértékben hiányzik az előre jelezhetőség, az átláthatóság, az áttekinthetőség. A megoldás az lehet a nyugdíjszakértő szerint, hogy lineárissá kell tenni a rendszert. Példaként az osztrákokat említi, ahol minden év egységesen 1,78 százalékot ér az ottani rendszerben.
- A nyugdíjemelés egyenes út az elszegényedéshez
Mint ismert, a jelenlegi nyugdíjemelés az éves infláció mértékétől függ, és semmi mástól. Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest hihetetlenül gyorsan leszakad. Szegényedik minden nyugdíjas a többiekhez képest minden évben, amíg az infláció alacsony, a bérnövekedés pedig magas.
A problémát véleménye szerint a korábbi vegyes emelési rendszer valamely verziójával lehetne orvosolni, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az átlagbér növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve.
- A legszegényebb nyugdíjasok problémája
A most novemberi 4,5 százalékos kiegészítő nyugdíjemelést követően is a nyugdíjas társadalom egymillió tagja havi 148 ezer forintnál kisebb, 350 ezer tagja 100 ezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen megélni. Miközben a nyugdíjas infláció októberben 23,6 százalékos, az élelmiszerár-infláció átlagban 40 százalékos, a háztartásienergia-árrobbanás 62 százalékos volt. És a pusztító árrobbanásoknak még nincs vége, az idei nyugdíjemeléseknek azonban igen.
A nyugdíjszakértő a kis összegű nyugdíjak emelésére haladéktalanul új módszert javasol, egyfajta szolidaritási emelési korrekciós eljárást kidolgozását, a nyugdíjprémium költségvetési előirányzatának vagy legalább egy részének átirányításával. Vagy akár azt, hogy a nagyobb összegű nyugdíjban részesülők emelését mérsékeljék, és ennek terhére kapjanak nagyobb arányú rendszeres nyugdíjemelést a kisnyugdíjasok. A cél az lenne ezzel, hogy olyan mértékben növeljék a kisnyugdíjak vásárlóértékét, amely elviselhető életszínvonalat biztosít az érintetteknek is.
- Hiányzik a foglalkoztatói nyugdíjpillér
A magyar nyugdíjrendszer lényegében egypilléres rendszer, az állami nyugdíjpillér mellett egyáltalán nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, az öngondoskodási pillér pedig fejletlen. A foglalkoztatói nyugdíjpillér megteremtése felé az első lépés lehetne, ha visszaállítaná a törvényhozás a dolgozóik nyugdíjcélú megtakarításait támogató munkáltatókat megillető korábbi kedvezményes adókörnyezetet, hogy ne kerüljön például az önkéntes nyugdíjpénztári tagság munkáltatói támogatása ugyanannyiba a munkáltatónak, mintha bért fizetne.
