A nyugdíjrendszer változásait vette végig az elmúlt 20 évben a G7, majd megnézte, hogy hogyan alakultak a nyugdíjak a bérekhez és a GDP-hez képest, milyen változás volt a nyugdíjas szegénységben és a nyugdíjasok számában. A következő megállapításokra jutottak:
- Az ellátásban részesülők aránya a 2002 és 2010 közötti mérsékelt, nagyjából 1 százalékpontos csökkenés után 2010 és 2020 között több mint 3 százalékpontot esett, így az időszak végén már csak 26 százalék volt. Mindez a tapintható népesség-elöregedés mellett történt.
- Csökkent a nyugdíjak bérekhez viszonyított aránya az elmúlt 20 évben, de nem folyamatos ereszkedés volt megfigyelhető. Eleinte a nyugdíjak zárkóztak a bérekhez, ám ezt a folyamatot először a 2008-as válság, majd a svájci indexálás 2012-es kivezetése megszakította. 2013-tól kezdve pedig a nyugdíjak látványosan elkezdtek leszakadni az átlagbérektől.
- Az előző kettőből adódóan a 2010-ben mért GDP-arányos 11,1 százalékról 2020-ra 8,6 százalékra csökkent az ellátásokra fordított kiadások összege.
- Bár az inflációkövetés 2012-es bevezetése miatt a nyugdíjak értékének fixnek kellene lennie, a rendszer működése mégis lehetővé teszi a reálérték növelését, mivel mindig a következő évre becsült infláció alapján emelnek. 2012 és 2015 között emiatt többször előfordult, hogy a várakozásoknál alacsonyabb valódi infláció miatt nőtt a nyugdíjak reálértéke.
Többek között ez is hozzájárulhatott a portál szerint ahhoz, hogy csökkent a súlyos anyagi deprivációval érintett szegény nyugdíjasok száma. Viszont, mivel a nyugdíjemelések leszakadtak a béremelésektől, a nyugdíjasok körében emelkedett a relatív jövedelmi szegénységi mutató. Utóbbi mutató a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségekről is árulkodik.
Tavaly az új nyugdíjasok többsége 150 ezer forint feletti ellátást kapott
A kisnyugdíjasok közül többen haltak meg, mint a magasabb juttatást kapók között.
