Új-Zéland a világ egyik legeldugottabb fertályán fekvő szigetország, néha panaszkodnak is, hogy olykor lefelejtik őket a világtérképről. Azonban sokan épp ezért keresnek itt menedéket, mivel az aránylag (legalábbis a christchurchi merénylet ezt mutatta) biztonságos és világvégi államban nyugodt életre lelhetnek. A Covid-járvány idején is sokan próbáltak itt letelepedni, és nemcsak a szegény államok szegény embereire gondolunk, hanem a szigetcsoport rejtett zugaiban birtokot vásárló milliárdosokra is.
Hétfő este Stuart Nash turisztikai miniszter jelentette be a döntést, azzal indokolva, hogy a koronavírus lecsengésével „nem nyithatjuk újra a csapot” az előző bevándorlási mechanizmusokkal. Szerinte a járvány pont azt mutatta meg, hogy Új-Zélandnak szüksége van az olyan egyszerű munkaerőre is, ami az építkezésekhez kell, de ezt a népesség természetes növekedésével kell megoldani. Konkrétumokat még nem jelentettek be, de várhatóan emelik a lécet majd a téren, hogy milyen képzettségű (szak)munkásokat engednek be a gazdag államba.
Ezzel párhuzamosan pedig arra ösztönzik majd a munkaadókat, hogy ne olcsó külföldi munkaerővel tömjék be a réseket, hanem alkalmazzanak hazai munkásokat. Szintén mostanság jelentették be, hogy a következő egy évben mintegy 200 gazdag befektetőt szeretnének a világból Új-Zélandra vonzani. Jacinda Ardern a helyi üzleti elit előtt is arról beszélt, hogy nem az alacsonyan képzett munkaerőre van már szüksége országának.
