A 168 Órának Mellár Tamás azt mondja, egyrészt ilyenkor még kevés a megbízható adat, ami azért jó a kormánynak, mert jobban elrugaszkodhat a valóságtól. Orbánékat másrészt azonban nem is érdekli, mit írtak a költségvetésbe. Attól jelentősen eltérhetnek, év közben majd módosítják, beleraknak komoly tartalékot, amivel tudnak játszani. Az EU miatt egyetlen dologra ügyelnek,
hogy az államháztartási hiány valóban három százalék alatt legyen.
A Párbeszéd frakciójában ülő független képviselő szerint a többi adat nem számít, mert
az van, amit Orbán Viktor akar. Amit ő mond, azt a Pénzügyminisztérium megvalósítja, például pénzek átcsoportosításával.
Korábban a tartalék felhasználását nagyon szigorúan előírták. Ezt mára felpuhították, ha úgy látják, hogy elszállna a költségvetési hiány, pénzeket zárolnak a tárcáknál. Az elmúlt években főleg az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát és a szociális támogatásokat érintették az elvonások, de így legalább úgy csinálhatnak, mintha próbálnának többet szánni ezen területekre. Az is csak látszat, hogy jövőre több pénz jut oktatásra, egészségügyre.
Mellár Tamás szerint a korai költségvetési tervezés egyáltalán nem teszi kiszámíthatóvá teszi a gazdaságot, az ország is azért szerepel hátul a versenyképességi listákon, mert
a kormányzati munka minősége és a gazdasági környezet kiszámíthatósága a harmadik világ országainak szintjén áll. Fényévekre vagyunk attól az ideális elképzeléstől, miszerint a felelős kormány egy évvel előre bejelenti, hogy például 2021-től ilyen és ilyen adókat fog bevezetni, és az úgy is történik.
A közgazdász ezt követően elmagyarázza, miért nagy a kormány mozgástere, felhívja a figyelmet az egyéb újraelosztási formákra (pl. tao-pénzek) és arra, hogy miközben a kormány nagyon büszke az 5 százalék körüli gazdasági növekedésre, a képet árnyalja az államadósság helyzete.
Azt a 2010-es 80 százalékról 2020 végére 65,5 százalékos GDP-arányra csökkentik, azaz 15 százaléknyi rést tömnek be 50 százaléknyi pluszforrásból. A többi pénzt gyakorlatilag elégették, amikor a gazdaság rövid távú felpörgetéséért többé-kevésbé az építőipari beruházásokra fordították.
Itt van a nagy bűn, az elvesztegetett évtized, a kormány hatalmas mulasztása.
Szerinte Orbánék bűnös módon nem éltek a soha vissza nem térő lehetőséggel, nem törődtek a felzárkózással, modernizációval. A GDP növekedése főleg az építőiparnak köszönhető, valójában csak 3-3,5 százalékos a fejlődés üteme. Ha már számok, akkor a KSH egykori elnöke hosszan sorolja, mi minden nincs rendben (statisztikailag sem) a gazdaságban, miért nem az ország, hanem csak néhány nagytőkés sikeres.
Azok a sikerágazatok, amelyekben a magyar nagytőke megjelent, nem innovatívak, nem exportképesek. Vajon hány új találmány vagy termék fűződik Mészáros Lőrinc cégei nevéhez, mennyit exportálnak? A válasz: nulla.
Szerinte a NER nem is a gazdaság felvirágoztatásáról, hanem arról szól, hogy Orbán Viktor kiosztja hűbéreseinek a pozíciókat, amit addig tarthatnak meg, amíg lojálisak.
Annyiban liberálisabb ez a rendszer, mint a középkori feudalizmus, hogy itt csak jószágvesztés van. Egyelőre.
A középvállalkozások nem is akarnak túlzottan jövedelmezőek lenni, mert a hatalom még felfigyelne rájuk, elvennék a céget. A tulajdonosok inkább mesterségesen visszatartják a növekedést, a termelést. Mellár Tamás szerint aggasztó a helyzet azért is, mert versenyképességet csak erős középosztállyal lehet javítani.
Magyarországon nincs ilyen réteg, mert sokan leszakadtak az alsóbb társadalmi osztályokba, vagy már külföldön vannak. (…) Ráadásul sok tehetség vész el azzal, hogy aki szegény családba születik, az a mai oktatási, szociális ellátási rendszerben szegény is marad.
A professzor emlékeztet rá, nem szerette a Kádár-rendszert, de falusi parasztgyerekként diplomát szerzett, egyetemi oktató lett. Ma nagy valószínűséggel nem lenne erre esélye, mert a
NER rendszeréből fájdalmasan hiányzik az esélyteremtés intézményrendszere.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
