Góczi István pályafutásának kétségkívül leglátványosabb eleme az olcsó keleti gázhozzáférésből százmilliárdokat megpörgető, majd a végén bedőlő Emfesz sztorija. Az üzleti modellről ezt írtuk korábban: az orosz földgázzal ellátott országokban a semmiből lehet pénzt csinálni, ha az orosz gáznál olcsóbbat importál az ember. A trükk ott van, hogy az olcsóbb, általában belső-ázsiai gáz is az oroszok vezetékén érkezik, tehát a bizniszben valahogyan érdekeltté kell tenni az orosz felet is. Ez ritkán történik meg anélkül, hogy kérdéses hátterű, például titkosszolgálati vagy szervezett bűnözői kapcsolatokkal rendelkező csoportok is helyzetbe kerülnének.
Az Emfesznek a felerészben orosz Gazprom-, felerészben az ukrán Dmitrij Firtashoz kötődő tulajdonú Rosukrenergo biztosította a gázt, de az üzletben érdekeltként felhírlett a régió összes erős embere Csányi Sándor OTP-elnöktől, Szemjon Mogiljevics („Szeva bácsi”) állítólagos maffiavezérig. (Az Emfeszről bővebben lásd az Index kétrészes cikkét).
Annyi biztos, hogy az ukrán összeköttetést biztosító Firtas alól Góczi 2009-ben kihúzta a céget, amikor egy dollárért eladta azt egy ismeretlen hátterű svájci vállalkozásnak. Hogy ez mennyire volt jogszerű, azt több bíróságon is vitatták.
Firtas hiába próbálta visszaszerezni az üzletet, jelenleg Bécsben küzd az ellen, hogy egy korrupciós ügyben kiadják az Egyesült Államoknak; egyes sajtóhírek szerint az élete is veszélyben volt, miután magyar-román háttérrel valakik bérgyilkosokat küldtek utána.
Úgy pletykálják, az ukrán üzletembernek fogalma sem volt arról, ki lökhette ki a moszkvai pikszisből, ezért több országban is nyomoztatott Góczi keleti vonatkozású összeköttetései után. Magyarországról állítólag az Alexander Rovt és Pákh Imre alkotta párosra mutogattak Firtasnak: őket Pákh barátja, a volt kisgazda pártelnök és mezőgazdasági miniszter, Torgyán József személye köthette össze, sajtóhírek szerint ugyanis Torgyán az anno általa favorizált biodízelprogramból támogatott Inter-Tram Kft. telephelyén, a Góczi-tanyán ült fel először a biodízel hajtotta traktorra. (Rovt és Pákh orosz-ukrán energetikai kapcsolatairól többször is írtunk: ez az első és ez a második cikk).
Megeshet azonban, hogy az igazán szóra érdemes kapcsolatokat Góczi még korábbi múltjából kell előbányászni.
Melyik Jukosz?
A Góczi István korai üzleti pályafutására kitérő összes cikk és portré (például ez is) megegyezik abban, hogy a tanulmányait Moszkvában végző, a rendszerváltás előtt magyar külkereskedő vállalatoknál dolgozó férfi 1992 és 1996 között a Jukosz nevű orosz olajipari cég kelet-európai piacokért felelős vezetője volt, és nem találtuk nyomát annak, hogy ezt az állítást a férfi bármikor kifogásolta volna. A valóság azonban az, hogy ez így nem teljesen stimmel.
Biztos, hogy nem volt az igazi Jukosz képviselője
– mondta nekünk egy háttérinterjúban Gócziról egy olyan ember, aki a pozíciója miatt közelről rálátott a korabeli olajkereskedelemre. Szerinte „visszatekintve az a Jukosz [amit Góczi képviselt] nem a [jól ismert orosz óriásvállalat] Jukosz volt, hanem névbitorlás történt”.
Fotó: MTI/Oláh Tibor
Az Opten cégadatbázisában ellenőriztük az állítást: Góczi 1995-től igazgatója volt a Yukos Petroleum Magyarország Rt. nevű cégnek. A vállalat alapítója azonban nem az orosz Jukosz volt, hanem egy ciprusi, Yukos Finconsult /Cyprus/ Ltd. nevű cég. Hogy a ciprusi vállalatnak sok köze nem lehetett az „igazi” Jukoszhoz, abból is kitűnik, hogy az orosz cég 2000-ben kereskedelmi képviseletet jegyzett be Magyarországon, miközben a ciprusiak magyar cége még javában működött.
Zárt meghallgatások
1996. február 29-én a Képviselői Irodaház egyik ötödik emeleti tanácstermében ülve arra várt egy eseti bizottság öt tagja, hogy az olajipar prominensei elmagyarázzák nekik a magyar olajkereskedelem féltve őrzött titkát. A titok ez volt: noha a nyilvánosság úgy tudta, a Magyarországra szállított kőolaj java a Jukosz nevű orosz óriásvállalattól származik, a magyar importőrök – például a Mol – jellemzően nem a Jukosznak fizették ki az áru ellenértékét.
A bizottság legtöbb ülése zárt volt, az ott elhangzottakat az azóta eltelt két évtizedben sem ismerhette meg a közvélemény. Hogy mennyire súlyos dolgok kerültek a bizottság elé, azt abból is ki lehet venni, hogy a következőkben ismertetett állítások még pletykaszinten sem kerültek a magyar sajtó látókörébe.
Az eseti bizottság az úgynevezett olajgate-ügyben állt fel, és a mandátuma szerint az olajkereskedelem és az orosz-magyar államadósság lebontása körüli összefüggéseket kellett vizsgálnia. Az izgalmas sztorikat végül inkább az utóbbi területen találták meg a képviselők, a parlamentnek leadott jelentésük nagyja is erről szólt (erről bővebben lásd az Élet és Irodalom Guruló rubelek címmel közölt háromrészes cikksorozatát: első, második, harmadik).
Átláthatatlan csatornarendszer
A bizottság kutakodásának kezdetén azonban egy olyan iratból, amit titkosszolgálati forrásokra is alapozva állíthatott össze az akkor a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként dolgozó Kiss Elemér apparátusa,
Átláthatatlan az a csatornarendszer, amin keresztül az orosz olaj Magyarországra érkezik. Az ehhez kapcsolódó érdekkörök átláthatatlanok
– foglalta össze Szalay Gábor, az SZDSZ képviselője. „A 6. oldalon – ez Kiss Elemér összeállításának a 6. oldala – a harmadik bekezdésben szó esik arról, hogy nagyrészt egy Ruland, egy Naftex és egy Conex nevű cég forgalmazza az olajat Magyarországra. Ezeknek a hátteréről semmit sem tudni.”
Fotó: MTI/Soós Lajos
Február 29-én két magyar olajos főalak jelent meg bizottság előtt, az olajos pályafutását a Mol-előd OKGT-nél 1986-ban kezdő, majd a Molnál stratégiai vezérhelyettesi, 1995-től vezérigazgatói pozíciót betöltő Mándoki Zoltán, valamint az OKGT 1981 és 1991 közötti vezére, a Mol 1994-95 közötti igazgatótanácsi tagja, Zsengellér István. A következő, március 13-i ülésen pedig Pál Lászlót hallgatták meg, aki az iparminiszteri székből ült át a Mol elnöki pozíciójába ’95-ben, ahonnan végül 1999-ben távozott végleg.
Ők beszéltek arról, hogy kerültek a képbe a változatos külföldi cégek. A témakör érzékenységét jelzi, hogy közülük többen is rákérdeztek: biztosan titok marad-e az, amit elmondanak a zárt bizottsági ülésen, aminek még a jegyzőkönyvét is a titkos ügyiratkezelés szabályai szerint, páncélszekrényben őrzik.
Így került képbe a Jukosz
A történethez hozzátartozik, hogy korábban Magyarországról teljesen átláthatatlan módon szereztek különféle orosz vállalatok exportengedélyeket, a jelentkezőket versenyeztetve pedig komoly árelőnyt tudtak elérni a magyar importőrök. Ez 1995-re megváltozott, az orosz kormányzat ugyanis célországonként olyan koordinátorvállalatokat jelölt ki, Magyarországra például a Jukoszt, amelyek egységesen tudtak tárgyalni a kitermelők árujáról.
Ennek két következménye lett: egyrészt – bár még mindig a világpiaci brenti ár alatt maradt – jelentősen megnőtt a magyar fél által fizetendő árérték, valamint a Jukosz kezébe került a teljes orosz-magyar olajkereskedelem menedzselése. Az orosz vállalat pedig, úgy tűnik, arra használta a lehetőséget, hogy a magyar piacról leszedett bevételt ismeretlen hátterű, gyakran offshore cégekbe csatornázza. (Érdemes megjegyezni, hogy a Jukosz ebben az időszakban még orosz állami befolyás alatt állt, és csak később került át Mihail Hodorkovszkijhoz, akinek a kezéből aztán elhíresült módon ismét az orosz állam csavarta ki a céget).
Különféle egyéni érdekek
Az olajos bennfentesek által az offshore-láncról elmondottakat a könnyebb érthetőség végett szerkesztett formában közöljük.
„A Jukosszal nincs Magyarországon semmilyen üzleti kapcsolatunk.” (Mándoki Zoltán)
„A közhiedelemmel ellentétben itt nem a Jukosztól történik vásárlás, hanem különféle láncokon keresztük, és ezekben a cégekben – a Ruland, a Conex és a Naftex cégekben – feltételezhetően elsősorban különféle orosz egyéni érdekek jutnak érvényre, és ezért van szükség ezen cégek bekapcsolására.” (Pál László)
„A Jukosz Hungary-ban van-e magyar érdekeltség? Nem tudom. Mol-érdekeltség nincs benne. Nincs céginformációnk a Jukosz Hungary-ről. Lehet, hogy ez csak egy érdekeltség, lehet, hogy egy vállalat: nem tudjuk.” (Mándoki Zoltán)
„Mi az orosz termelőkkel, illetve ezekkel az ismert nagyvállalatokkal gyakorlatilag soha nem vagyunk kapcsolatban, nagyon ritka kivételtől eltekintve. Számunkra az eladó rendszerint nem egy Oroszországban bejegyzett cég, hanem valahol külföldön, esetleg adóparadicsomban, esetleg – néha – megfejthetetlen és elérhetetlen helyen lévő cég, amelyet az eladó jelöl meg, hogy ő jogosult a mi tekintetünkben számlát kibocsátani, és megjelöli a bankot is, ahova nekünk a teljesítés ellenértékét be kell fizetnünk. Általában ezek a bankok sem Oroszország területén találhatóak.” (Mándoki Zoltán.)
Fotó: MTI/Illyés Tibor
„Cégek jönnek létre a Jukosz körül, például ilyen az Írországban, Dublinban bejegyzett Ruland nevű cég, ezzel köt szerződéseket a Mol. (…) Valamikor a létrehozásában vezető szerepet játszott két magyar állampolgár, az egyiket Góczi Istvánnak, a másikat Treit Péternek hívják, aki egy nőgyógyász. Utóbbi aztán kiszállt a buliból. Góczi úr ma ott alkalmazott. Ilyen cég a Jukosz Hungary, amelynek itt, Magyarországon Góczi István a főnöke. Aztán a következő Jukosz-érdekeltség a Naftex, ami Bécsben székel. A mennyiségről szóló tárgyalások a Naftexszel folytatódnak, aztán a szerződés és a pénz a dublini céggel rendeződik – nem kell nagy fantázia hozzá, hogy ez mit jelenthet egyes orosz állampolgárok számára.” (Zsengellér István)
„Megadjuk az igényt. Van egy Conex nevű orosz cég (…) ez 50 százalékban a vezetékvállalat, 50 százalékban pedig az ottani diszpécserszolgálat tulajdonában áll. Ez az úgynevezett grafic-ot állítja össze, hogy kinek az olaját fogadják be és hova küldik. Utána a Rulanddal, illetve a Jukosz Hungary-vel kell megtárgyalnunk a feltételeket, vitatkozunk a diszkonton. Közben folyik az olaj. 1996 januárjában úgy kezd el folyni az olaj Magyarországra – januárban és februárban is ez volt az eset –, hogy még nem tudjuk az árát. Utána ezzel a megállapodás megszületik, jegyzőkönyvezzük Fényeslitkén az átvételt. Erre a jegyzőkönyvre megérkezik a számla, amely tartalmazza, hogy kinek és hova kell fizetni.” (Mándoki Zoltán)
„Elhoztam egy számla, illetve jegyzőkönyvkivonatot. Ez úgy szól, hogy például az olaj a Kondpetroleumtól származik, amely a Jukosz része, annak az átvevője a Conex, és a Conex továbbadta a Naftex Oil Tradingnek, illetve a Ruland Internationalnek. És amikor ebben az ügyben megjön a számla, akkor az úgy néz ki, hogy a Ruland International, amely Cheyenne, Wyomingban van bejegyezve, kiállítja a számlát, hivatkozik a jegyzőkönyvekre, illetve ármegállapodásokra, és itt például a Banque National de Paris New York-i fiókja van megjelölve, ahova fizetni kell, és mindezeket még a Naftex Handel Gmbh. Vienna egy ügynöke írja alá és pecsételi le a Ruland International LLC-nek”. (Mándoki Zoltán)
„Kikérdeztem a Jukosz vezetőit erről, mi hogy működik. A következőt tudom: a Conex olyan vállalat, amelyik kizárólag a Jukosz külkereskelmével foglalkozik. (…) Saját, 100 százalékos tulajdonúnak mondott vállalata a Jukosznak. Papírokat nem láttam, ezt állítják. A Naftex több orosz kőolajexportőr közös cége, Bécsben székel. Ez a közös cég azzal foglalkozik, hogy világpiaci adatokat, információkat, árelemzéseket, kereskedelmi elemzéseket rakja össze, és ennek alapján határozza meg, hogy éppen milyen feltételekkel szállítsanak nemcsak a Jukosz, hanem a többiek is. A Ruland – a Jukosztól kapott tájékoztatás szerint – egy olyan vállalathálózat, amelyik relációsan működik. Tehát több relációval többfajta Ruland működik. Magyarország felé is működik Ruland nevű cégük (…) a szerepét innen nem tudom megmondani és befolyásolni. Azt tudom, vannak közvetítői, és ezek bennünket rendkívül zavarnak”. (Pál László)
„Míg ’94 első negyedévében még tízen felüli szállítóval álltunk kapcsolatban, ennyi szállítótól érkezett kőolaj Magyarországra, bár már ekkor is a Ruland cég jelentette a legnagyobb tételt, addig 1995-ben ez oly módon felerősödött, hogy (…) a Ruland cég dominanciája volt a legmeghatározóbb. 1996 első két hónapjára pedig Ruland-monopólium alakult ki, tehát teljes egészében ezen a cégen keresztül folyt a kereskedelem”. (Mándoki Zoltán)
„Amíg a Molnál voltam, lehetőségem volt arról rendelkezni, hogy kérjenek céginformációkat. Próbáltam, de nem tudtam meg, hogy milyen magánszemélyeknek van tulajdoni vagy alkalmazotti érdekeltségük a Rulandnál, illetve a Naftexnél. A Naftex vezetője (…) orosz, (…) Jersovnak hívják.” (Zsengellér István)
„Ruland Limited néven van bejegyzett cég Londonban (…) feltételezett tulajdonosa a Ruland International LLC (Cheyenne, Wyoming, Egyesült Államok) (…) Ügyvezetők: Dennis Jersov bécsi székhelyű, illetve Góczi István budapesti székhelyű személyek. Ez utóbbi azonos azzal a Góczi Istvánnal, aki a Jukosz Hungary vezérigazgatója. A helyszínen megkérdezettek ilyen céget nem ismernek, a helyi telefon- és szaknévsorjegyzékben sem szerepel. Ezek gyakorlatilag postafiókcégek, amelyek valamilyen oknál fogva közbe vannak iktatva. Mint látható, a mi rendelkezésünkre álló módszerekkel ezeknek a cégeknek a kapcsolatrendszerébe mélyre nem lehet tekinteni.” (Mándoki Zoltán).
Fotó: MTI/Balaton József
Góczi ma is fontos játékos
Még ha nem számítjuk is a még mindig felszámolás alatt álló Emfesz hátrahagyott tartozásait – ez csak adóhiányban 4 milliárd forintot jelentett, de például eltűnt díjbefizetések kapcsán 30 milliárdról is beszélnek –
Sajtóhírek szerint 2013 végén a NAV maffiaszerű, 800 millió forintos körbeszámlázásos ügy miatt ütött rajta az Inter-Tram Kft. telephelyén, amit korábban Góczi maga is igazgatott, 2013 elején pedig még a feleségének, Volkova Ekaterina Jurjevnának az érdekeltségébe tartozott.
Volkova azóta Csányi Sándor OTP-elnök tulajdonostársa lett a Bonafarm-cégcsoporton belül: az önállóan is milliárdos árbevételű Inter-Agrárium Kft., ami korábban Góczi, most pedig Jurjevna érdekeltségében áll, idén márciusban beszállt a Bonafarm Tejtermelői Kft.-be, ez a többségi tulajdonosának számító Bóly Zrt.-n keresztül kapcsolódik a Csányi-érdekeltség Bonafarmhoz.
Nemrégiben pedig éppen mi írtunk arról, hogy Volkova 1,44 milliárd forintos adóhiánnyal a NAV negyedéves szégyenlistájának éllovasa lett, és a felhalmozott tartozás mellett további 1,32 milliárd forint bírságot is kiróttak rá. Eközben viszont a házaspár egy II. kerületi, 3100 négyzetméteres telken álló, háromszintes villában él. Az ősfás, 460 milliós jelzálogkerettel terhelt ingatlant egy szomszédos 1000 négyzetméteres területtel bővítették, ahol úszómedencét alakítottak ki.
A villa ingatlankezelését végző Wadell Kft. jelenleg szingapúri tulajdonban van. Korábban viszont Brit Virgin-szigeteki, Seychelle-szigeteki és hongkongi vállalkozások váltották egymást a tulajdonosi pozícióban, ám közben, 2009 és 2012 között maga Volkova is betöltötte ezt a szerepkört. A NAV többször rendelt el végrehajtást a Wadell ellen, az adónyomozók tavaly nyáron kutattak napokig az épületben.
Góczinak nem ismerjük elérhetőségét, ezért a Wadell Kft. és az Inter-Agrárium Kft. hivatalos emailcímén keresztül próbáltuk elérni; a küldött emailekre nem érkezett válasz.
Kétrészes cikkünk második felében annak nézünk utána, hogy ki lehetett Góczi titokzatos orosz kontaktja, és miért feltételezhető, hogy a kapcsolatuk később sem szakadt meg.
Kiemelt kép: Getty Images/Wojtek Laski
