Magyarországon is járhatna mindenkinek 90 ezer forint

A finn alapjövedelem-kísérlet januártól indult: 2 éven át 2000 munkanélküli kap havi 560 eurót (cserébe a munkanélküli segélytől és más juttatásoktól elesnek). A finnek azt vizsgálnák egy kontrollcsoport beiktatásával, hogy az alapjövedelemmel el tudják-e érni a lefektetett célokat (a bürokrácia és a szegénység csökkentése, a munkakaresési kedv és a foglalkoztatás növekedése).

Pogátsa Zoltán közgazdászt kérdeztük, mi a véleménye a finn projektről és szerinte működhetne-e hasonló Magyarországon is.

Ez a kísérlet nem alkalmas semmire

Előrebocsátotta, hogy bár támogatja a feltétel nélküli alapjövedelmet, mert fontos és hasznos dolog, különösen jó, hogy a várható hatások felméréséhez a teljes körű bevezetés előtt próbaprogram indul, de a véleménye az, hogy amit most Finnországban csinálnak, az nem az a kísérlet, amely alkalmas lenne az előzetes hatásfelmérésre.Úgy gondolja ugyanis, hogy 2000 emberrel két év alatt nem lehet felmérni a feltétel nélküli alapjövedelem hatásait. Ahhoz, hogy értékelhető eredmények szülessenek, az kell, hogy mindenki tudja, ott van a lehetőség, és ott is marad, mondjuk 5 vagy 10 év múlva is.

Ezért szerinte sokkal jobb lehet egy olyan kezdeményezés, ahol egy egész várost vagy egy térséget vonnak be a kísérletbe, huzamosabb időre, mint például Kanadában vagy Hollandiában teszik. Ezek egyébként még viszonylag friss kezdeményezések, így a teljes kiértékelésük még nem készült el. A kanadai programok indultak korábban – ott biztatóak az eddigi tapasztalatok, mondta.

Két év kevés a biztonságérzet kialakulásához

A feltétel nélküli alapjövedelemnek két fő haszna lehet Pogátsa szerint:

• Akiknek nincs munkájuk, azokat megtartja foglalkoztatható állapotban – vagyis egy minimális életszínvonal biztosításával nem engedi őket lecsúszni, elszegényedni, hajléktalanná válni, stb.
• Akik dolgoznak, azok számára is biztonságot jelent. Nem lesznek kénytelenek eltűrni például a rossz körülményeket a munkahelyükön (főnöki túlkapások, kevés fizetés, sok túlóra stb.). Megmondhatják a véleményüket, nem kell félniük a kirúgástól vagy akár fel is mondhatnak, mert tudják, nem a semmibe hullanak, amíg nem találnak másik állást. Hiszen a minimális megélhetésük nem kerül veszélybe.

A szakértő szerint ha csak kétéves a program, attól a munkavállaló nem lesz felbátorodva, nem fog például magasabb bért kérni. A hatást csak akkor lehet lemérni, ha hosszú távon, biztosan él a lehetőség. A kétéves kísérlet nem képes modellezni, mi lenne, ha általános lenne a bevezetés – tette hozzá.

Az sem jó, ha túl kevés, és az sem, ha sok

Az alapjövedelemnek olyan mértékűnek kell lennie, hogy biztosítsa a lakhatást (fűtést), az étkezést, az alapvető ruházkodást. Nagyjából erre lehet elég Finnországban is az 560 euró. Minden mást (pl. szebb ruhákat, elektronikai készüléket, utazást, gyerekvállalást) pedig akkor érhet el az ember, ha elkezd munkát keresni, dolgozni. Ezért Pogátsa szerint nem kell attól tartani, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem miatt az emberek majd nem akarnak dolgozni.

(Egy korábbi hvg-cikk szerint egyébként a finn munkanélküli segély az alapjövedelemnél jóval több lehet átlagjövedelem mellett. Így aztán van, akinek kifejezetten visszalépés lesz a munkanélküli segély helyett kapott alapjövedelem. Ami valóban serkenthet a munkavállalásra.)

Magyarországon így lehetne kalkulálni

Magyarországi viszonyokra lefordítva a dolgot: létminimum körüli összeg kellene, hogy legyen az alapjövedelem. 2015-ben a Policy Agenda számításai szerint egyfős háztartásra 88 016 forint volt volt a létminimum. Pogátsa szerint 90 ezer forint körüli összeg lenne a reális alapjövedelem most.

De az is kellene, hogy a minimálbér összege ehhez képest ugrást jelentsen életszínvonalban, vagyis nettóban 20-30 százalékkal haladja meg az alapjövedelmet (tehát minimum nettó 110 ezer forint legyen a minimálbér), így ösztönözve arra, hogy állást keressenek az emberek. De az még jobb lenne, ha legalább nettó 130 ezer forintot lehetne keresni – tette hozzá.

Az nem jó, ha a létminimumnál alacsonyabb az alapjövedelem, mert akkor az emberhez méltó megélhetés, a munkaképességének megőrzése nem biztosított. Ha pedig magasabb annál (és nem jelent lényeges különbséget a minimálbérhez képest), akkor pedig nem ösztönöz munkára – fejtette ki.

Nincs akadálya, hogy bevezessék Magyarországon

És vajon mikorra lesz bevezethető nálunk? Ha a minimálbér oldaláról közelítjük meg a kérdést, azt látjuk, hogy az idei 15 százalékos emelés mellett még nem éri el a létminimumot a legkisebb bér (73 815 forint helyett 84 788 forint lett a nettó minimálbér), viszont a 2018-ra rögzített újabb 8 százalékos emeléssel már meghaladhatja a létminimumot (91 679 forint lehet a nettó). Pogátsa szerint egyébként lehetne ennél is magasabb a legkisebb bér – már most is meghaladhatná a létminimumot.

Ő, ha rajta múlna, megszüntetné az összes szociális ellátást és a nyugdíjat (megőrizve az ingyenes egészségügyet és oktatást), és helyükbe tenne be olyan mértékű alapjövedelmet, ami a létminimumnak megfelel. Hozzátette: ez már a mai magyar viszonyok mellett is kigazdálkodható lenne. Vagyis nem jelentene többletköltséget. A mai magyar gazdaság képes arra, hogy a szociálpolitikai- és a nyugdíjellátások helyett alapjövedelmet adjon az embereknek – szögezte le.

És mi legyen a közfoglalkoztatással?

Ha már a legkisebb bérnél tartottunk, rákérdeztünk, hogyan viszonyuljon az ennél is kevesebb közfoglalkoztatotti bérhez az alapjövedelem? A szakértő szerint sehogy, mert a közmunkát meg kell szüntetni. Csak viszi a pénzt, többnyire nem valódi, értékteremtő munkát jelent és nemigen vezet vissza a valódi munkaerőpiacra sem (15 százalékban érte csak el ezt a célt).

Ha mégis hasznos munkáról van szó, akkor pedig valós foglalkoztatás keretében kell elvégeztetni (állami alkalmazottként), és meg kell adni érte a minimálbért.

Tele van a magángazdaság álláshirdetésekkel, nagyon jó bérekkel keresnek embereket, amit ma a közfoglalkoztatásra fordítanak, azt arra kellene inkább költeni, hogy a meghirdetett állásokra ki tudják képezni a jelentkezőket.

Nem lenne akadálya, csak akarni kellene

Meggyőződése, hogy (az ingyenes oktatás és egészségügy mellett) a szociális juttatások és a nyugdíj (meg az ezek fenntartására szolgáló állami apparátus) megszüntetésével felszabaduló összeg már most is elég lenne az alapjövedelemre. És ha még nőne a foglalkoztatottság is, akkor ez főleg igaz lenne – tette hozzá.

Vagyis nem kell „gazdag országnak” lenni, hogy bevezethető legyen az alapjövedelem – mindenhol lehet realitása. Egy szegényebb országban nyilván alacsonyabbak nemcsak a bérek, hanem az árak is – ott alacsonyabb kell, hogy legyen az alapjövedelem is. De ettől még a bevezetés ugyanúgy lehetséges. Nem gazdag vagy szegény ország függő a kérdés – tette hozzá.

Ehhez képest a kormány 2018-tól személyre szabott szociális ellátásokat tervez (ún. szociális diagnózis alapján), ami pont az alapjövedelemmel ellentétes irány. Pogátsa kommentárja szerint ez a méricskélős, ellenőrzős modell maga a neoliberalizmus. Pont az ellentettje annak, mint amiért a Fidesz korábban (ellenzékben is) kampányolt. A jóléti államok ezzel szemben univerzális megoldásokat igyekeznek kínálni, amelyek mindenkinek egyformán jók lehetnek – jegyezte meg.

Rosszat sejt

Hogy mégis mire lehet akkor jó Pogátsa szerint a finn kísérlet? Mint emlékeztetett, ott most neoliberális kormány van. Ő személy szerint attól tart, hogy az akció diszkreditálni fogja a feltétel nélküli alapjövedelmet. Azt azért nem mondaná, hogy az egészet annak bebizonyítására indították, hogy nem működik a modell. Viszont a neoliberális elvekből kiindulva teljesen ki sem zárná ezt a lehetőséget.

Egy biztos: ebből a kísérletből nem lehet majd megtudni, hogy életképes-e a modell, és hogy mit lehet várni tőle – szögezte le.