Magyarország 1957-ben a világ morfin-exportjának 37 százalékát adta, közel kétszeres mennyiséget (évi 6200 kilogrammot) termelve, mint a második helyen álló Hollandia. Ennek alapjait Kabay János, egy fiatal magyar gyógyszerész teremtette meg, aki szabadalmával (1931) forradalmasította a világ morfin gyártását. Sikeréhez szükség volt a világ élvonalába tartó magyar gyógyszeriparra is.
Magyar multik a világ élvonalában
Talán kevesen tudják, de a két világháború között a magyar gyógyszeripar a nemzetgazdaság egyik húzóágazata volt, amely a világ élvonalába is tartozott. Az akkori magyar gyógyszergyártók működése nem sokban tért el a mostani, globális multikétól. Tevékenységükre ugyanúgy a hihetetlenül nagy befektetési igény, a lassú megtérülés, és a magas nyereség volt jellemző, mint ma. Ők is főként az exportból éltek, forgalmuk 60-70 százaléka külföldre irányult. Erős kutatás-fejlesztési részleggel, sok külföldi leányvállalattal rendelkeztek, és komoly marketingtevékenységet is folytattak.
A Chinoin és a Richter a 30-as, 40-as években főként a fiatal kutatóik szabadalmaira alapozva hódította meg termékeikkel a világpiacot. Mind a lekötött tőkéhez, mind az árbevételhez viszonyított jövedelmezőségüket tekintve első helyre kerültek az iparágak közötti hazai és nemzetközi versenyben. A feltörekvő magyar gyógyszergyártás a piacvezető német vállalatok mellett egyre nagyobb szeletet hasítot ki magának a világpiacból. Ebbe a közegbe robbant be Kabay eljárása, ami később meghozta neki gyógyszerészeti és tudós körökben az elismerést.
Kabay János és felesége. Fotó: kabayjanos.eu
A Kabay-féle módszer lényege, hogy kikerüli az ópium-fázist, azaz nem az érett mákgubókból, hanem a nyers zöldmákból vonja ki a morfint. Az eljárás azért robbantott nagyot, mert egyszerre két dolgot is megoldott. Amellett, hogy egy értéktelen hulladék anyagból értékes gyógyszert állított elő, szükségtelenné tette az ópiumnak – tehát egy erős hatású kábítószernek – a használatát a morfingyártás során. Így a termelõk megtarthatták és értékesíthették a mákszemeket és csak a számukra értéktelen hulladék, a szalma szolgált alapanyagul a gyárnak. Üzletileg az is óriási előny volt, hogy a szalmát egész évben folyamatosan fel lehetett dolgozni.
Startupot is alapított a találmányára
Kabay pontosan tudta, hogy eljárása üzletileg is nagy lehetőséget jelent neki és az országnak is. A kész eljárásra alapozva, befektetői tőke és némi állami támogatás segítségével 1927-ben alapította meg az Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt.-t. A szülőfalujában, Büdszentmihályon (a mai Tiszavasváriban) működő cég, vagy ahogy ma mondanánk: start up, néhány év alatt a hazai és nemzetközi morfingyártás egyik vezető vállalatává nőtte ki magát. Kabay ugyanis arra is rájött, hogy a kicsépelt mákszalma is alkalmas a morfin előállítására, és a gyártáshoz is minden készüléket ő tervezett meg. Az üzleti sikert is ez a második szabadalma hozta el neki. Minderről 1936-ban könyve is megjelent, „A morphin magyar módszerű gyártásának ismertetése” címmel.
A magyar gyógyszergyárak dicsőséges korszakának a háború, majd a kommunista hatalomátvétel vetett véget. Éppen akkor, amikor a magyar gyógyszeripar a csúcsra ért. A Rákosi-rendszer évei alatt a hazai nagyvállalatok kiszakadtak a nemzetközi folyamatokból, és egy sajátos, kelet-európai fejlődési útra tértek. Bár a Moszkvából irányított tervgazdaság továbbra is kiemelt szerepet szánt a nagy hagyományokkal bíró magyar gyógyszeriparnak a KGST-n belül, exportlehetőségeink elsődlegesen a szocialista országokba és a Távol-Keletre irányultak.
Az Alkaloida Vegyészeti Gyár 1927-ben. Forrás: kabayjanos.eu
Hiába számított a hazai ágazatok közül a gyógyszeripar az egyik legnemzetközibbnek, a világpiaci folyamatokhoz képest a lemaradásunk egyre gyorsult. Nem a szürkeállománnyal volt gond, hiszen Kádár alatt is remek gyógyszerészeti, vegyipari szabadalmak születtek, hanem a szovjet tervutasításos rendszerrel, amely nemzetközileg is kiiktatta a piacgazdaságot, a valódi versenyt. A Chinoin többségi tulajdonosa többször is változott, osztrák és német bankok, majd egy brit pénzügyi befektető kezébe is került 1948-ig, amikor is államosították.
Az állami Alkaloida – a többi öt nagy magyar gyógyszergyárral együtt – 1958-ban a világ morfin-exportjának 24,6 százalékát, kodeinexportjának 15,5 százalékát, etilmorfin-exportjának pedig 29 százalékát bonyolította le, köztük nyugati országokba is. Később azonban elvesztette versenyképességét, hasonlóan a többi gyógyszergyárhoz. Ez megmutatkozott a hazai gyógyszeripar egyre csökkenő jövedelmezőségében, a nemzeti jövedelem előállításában játszott részarányában is. Amíg 1965-ben az öt vezető magyar gyógyszergyár (Alkaloida, Biogal, Chinoin, EGYT, Kőbányai) a nemzeti jövedelem 5-7 százalékát adta, 1940-ben a gyógyszeripar részesedése még 13-15 százalékos volt
Aztán a hetvenes évektől minden megváltozott, mert a morfin (pontosabban a belőle előállított heroin) a felívelő illegális kábítószerpiacon futott be nagy karriert. Ekkor már a gyógyszergyártók is átalakultak, a vezető exportőrök, a világ legnagyobb gyógyszercégei amerikaiaik vagy svájci cégek lettek. Jelenleg egyébként Pakisztán a világ legnagyobb illegális ópiumtermelője, de ott nem a Kabay-módszerrel nyerik ki a morfint, hanem a klasszikus módon, a gubó nedvéból (az ópiumból) készítenek heroint.
Fotó: Thinkstock
Kabay János mindezt már nem érhette meg, hiszen 1936-ban, alig 40 évesen, egy sérvműtét után fellépő vérmérgezésben elhunyt. Így már azt sem láthatta, hogy gyárát, az Alkaloidát a kommunisták 48-ban államosították, mint ahogy azt sem, hogy családja Ausztráliába emigrált.
Kabay nevét széles körben ismerik a gyógyszerészek, módszere nagy tiszteletnek örvend, bár a nagyközönség talán kevéssé ismeri munkásságát. Sokak szerint, ha Kabay nem hal meg idő előtt, jó eséllyel ő is megkaphatta volna a következő Nobel-díjat, de ezt nyílván nem tudhatjuk. A korabeli lapok szerint a svéd miniszterelnök méltatta és biztosította Nobel-díjra jelölési szándékáról, ám 1937-ben, a következő díj odaítélésekor Kabay már nem élt. Így végül azt szintén egy magyarországi kutatónak ítélték a vitaminok terén végzett munkájáért: ő volt Szent-Györgyi Albert.
A cikkhez az alábbi forrásokat használtuk fel:
– Bayer István: Drogok és emberek, Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, 2005.
– Kabay János élete és munkássága, innen
