Gazdaság

Reklámadó: törésvonal a kormánypárton belül

A javaslatból valamiféle üzenetváltás is felsejlik, a frakciókormányzás és a Fidesz gazdasági holdudvara között.

Korábban a témában:

A Fidesz országgyűlési képviselője törvényjavaslatot nyújtott be a médiavállalkozások adóztatásáról. A kezdeményezés erős visszhangot váltott ki, és láthatólag törésvonal jelentkezet a kormánypárton belül is a javaslat kapcsán. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy mi lehet a kormánypárt vezetésének a célja ezzel, és milyen megoldási alternatívák vannak.

Véletlenek nincsenek

A Fidesz-KDNP kormányzásának egyik összetéveszthetetlen jellegzetessége a frakciókormányzás. Azokat az ügyeket, amelyek kényesek, konfliktusokkal járhatnak igyekeztek képviselői önálló indítványként benyújtani, gyorsan elfogadtatni.

Ez a stílus csak akkor működőképes, ha a rendszer fölött a kormányfő folyamatos kontrollt gyakorol. A reklámadó nyilvánvalóan olyan súlyú ügy, amely Orbán Viktor jóváhagyása nélkül nem történhet meg.

Harcra kényszerítve

A PA emlékeztet rá, hogy a képviselői önálló indítványok tipikusan olyan ügyek voltak, ahol a benyújtást követően rapid módon fogadták el a törvényjavaslatokat. A reklámadóról szóló törvényjavaslat azonban nem ilyen. A benyújtó is őszre teszi a javaslat elfogadásának idejét, azaz kifejezetten elnyújtja a parlament a tárgyalást.

Ez azt is jelenti szerintük, hogy az őszi önkormányzati választásokig folyamatosan napirenden lesz a kérdés, és a „megbántott” média aktív harcra lesz kényszerítve.

Reklámadó (Reklámadó)Fotó: MTI/Kollányi Péter

A politikai vezetés üzen a gazdasági vezetésnek

Talán az sem véletlen, hogy a Fidesz médiabirodalma (Hír TV, Magyar Nemzet, Heti Válasz) és a hozzá köthető TV2, kiásta a csatabárdot, és a sajtószabadság elleni támadásként értelmezi a javaslatot. Véleményünk szerint ez csak egyet jelenthet: a kormánypárt politikai vezetése üzenni akar a kormánypárt gazdasági vezetésének.

Az üzenet tárgya, hogy nem csak az ellenzéket tudjuk ellehetetleníteni (lásd Budapest önkormányzati rendszerének átalakítása), a külföldi vállalatokat nehéz helyzetbe hozni (ágazati különadók, energiaszektor megsarcolása), hanem saját hátországunkat is képesek vagyunk helyre tenni.

Nem minden lesz törvény, ami elsőre annak látszik

A helyzet megértéséhez pedig előveszik az előző parlamenti ciklus fontos tanulságát is: hogy a frakciókormányzás is kaphat stoptáblákat. A 2010-2014 közötti időszakban ugyanis mint emlékeztet a PA, 90 olyan egyéni kormánypárti képviselői indítvány volt, amelyet az eredeti formájában még módosítókkal sem fogadtak el végül.

Ebből 26 esetben a kezdeményező visszavonta az eredeti javaslatot és új formában nyújtotta be, 8 indítványt végül leszavaztak a bizottságokban, és nem került a plenáris ülés elé, 36 törvényjavaslatot teljesen visszavont az előterjesztője. Volt ezenkívül 20 olyan kezdeményezés is, amely a ciklus végéig ott lebegett a parlament előtt. Azaz nem kezdődött el a parlamenti tárgyalása, de el sem utasították azt a bizottságok.

Ezek között voltak olyan ügyek, amelyek jelentős visszhangot váltottak ki benyújtásukkor. Ilyen volt például a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló KDNP-s javaslat, a felhalmozódott és ki nem vett szabadságok pénzbeli megváltásáról szóló Kósa Lajos javaslat. Azaz a frakciókormányzás sajátosságai ellenére nem feltétlenül lesz törvény minden olyan kezdeményezésből, amit a kormánypárti képviselők nyújtanak be – állapítják meg.

Mi lesz a vége?

A benyújtott javaslathoz képest sokkal érdekesebb, hogy miképpen akarja megoldani a láthatólag váratlan problémát a Fidesz politikai vezetése. Az elmúlt napok nyilatkozatai alapján mindegyik verziót megalapozták ideológiailag.

Az első lehetőség (a legkézenfekvőbb) az lenne, hogy áterőlteti a törvényt a Fidesz politikai vezetése a frakción. Ez nyilvánvaló erőpróba lesz. Kérdés, ki mennyi képviselő felett rendelkezik. Azaz a gazdasági holdudvar képes-e blokkoló kisebbséget összeszedni. Persze ebben az esetben a társadalom felől akarják majd a harcot megnyerni azok, akik a kezdeményezés mellett vannak. Ezért szinte biztosan úgy módosítják a javaslatot, hogy a reklámadó-bevétel címkézetten valamilyen össztársadalmi ügy megoldására legyen fordítható.

Ha jegelik

A második lehetőség a jegelés és folyamatos fenyegetőzés. Ahogy korábban is bemutattuk nem egyedülálló egy parlamenti ciklusban, hogy akár éveket várakozhat egy törvényjavaslat anélkül, hogy érdemben megtárgyalná azt az országgyűlés. A javaslat kezdeményezői fenntartják az ötletet, mint fenyegetést, míg az ellenzők ehhez képest alakítják későbbi magatartásukat.

Ennek a verziónak az lehet a mindenki számára arcvesztés nélküli megoldása, hogy nem akar a jogalkotó szelektálni a reklámot sugárzók között. Azaz a közösségi médiát is ugyanolyannak tekinti, mint például a TV-t, rádiót, nyomtatott sajtót. A Facebook, Google és Youtube megadóztatása pedig egyelőre problémás. Ez menekülő utat ad arra, hogy amíg nem dolgozzák ki a közösségi média megadóztatását lehetővé tevő javaslatot, addig a többi médiumra sem terjesztik azt ki.

Visszavonulás kizárt

A harmadik lehetőség a javaslat visszavonása lehetne. Ez a megoldás ugyanakkor egyértelművé tenné, hogy a kormánypárt politikai vezetése nem ura a gazdasági holdudvarnak. Ez már középtávon is erodálódáshoz vezethet, mivel viszonylagossá teszi az igazodási pontokat. Nyilvánvaló egy ilyen kimenetel igazából egyik fél számára sem elfogadható.

A Policy Agenda álláspontja szerint a kormánypárt politikai vezetés bármilyen erősnek is érzi magát, csak akkor járhat el helyesen, ha nem viszi dűlőre ezt a kérdést. Azaz szakmai viták sorozatát kezdi, és inkább fenyegetésként tartja fent a reklámadó bevezetését. Kérdés, hogy a belső hatalmi harcok mennyiben írják felül a logikus politikai lépéseket…

Reklámadó: nem veszett el, csak átalakult

Az Adózóna.hu pedig azt nézte meg, hogyan változott tavaly óta a reklámadó. A törvényjavaslatot 2013-ban még a túlzottdeficit-eljárás lezárása érdekében meghozandó intézkedésnek állították be. Már akkor is erősen progresszív adót vetettek volna ki a reklámokra.

Az adó mértéke szintén sávosan emelkedett volna. Viszont a jelenlegi javaslattól eltérőek voltak a sávok, és az adómértékek is. Akkor még az 1 milliárd forint alatti árbevételrészre lett volna 0 százalék az adó (most már 500 milliónál húznák meg a határt). Aztán a tavalyi javaslat az 1-5 milliárd forint közötti részre 1 százalékos, az 5-10 milliárd forint közötti részre 10 százalékos (ezekben nincs változás, csak annyi, hogy 500 milliós árbevételtől indul az adó). Az ezt meghaladó részre pedig 20 százalékos adót tervezett.

Ehhez képest most a 10 milliárd forint feletti árbevételnél is további, húzósabb adósávokat szeretnének. Mint ismert, 10-15 milliárd között 15 százalékost, 15-20 milliárd között 30 százalékost, 20 milliárd felett pedig már 40 százalékost. Vagyis dupláját, mint tavaly!

Az 500 milliós határból az következne, hogy a kisebb vállalkozókat nem érinti a reklámadó. Viszont az egymás közti kapcsolatokat mégis figyelembe kellene venni. A kapcsolt vállalkozások ugyanis úgy állapítják meg a reklámadó alapját, hogy a bevételüket összeadnák, majd a fizetendő adót az árbevétel megoszlása alapján kell arányosítani, azaz ilyenkor például a félmilliárd forint alatti csoporttagnak is lenne fizetnivalója.

És még valami: Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly októberben határozottan leszögezte, hogy 2014-ben semmiképpen nem számolnak a reklámadóval. Most mégis újra előkerült, igaz, már azzal az indokkal, hogy a munkát terhelő adók közfinanszírozásban betöltött szerepe csökkent, és az adórendszer súlypontja egyre inkább a forgalmi-fogyasztási adókra  helyeződött át.

Címkék: reklámadó

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.