Körtvélyessy László András sok szempontból ideális projektmenedzser: negyvennéhány évesen még fiatal, de már tapasztalt, aktív, ötletekkel teli, vizionárius típus. Azt mondják, nem heti 40 órát dolgozik, hanem jóval többet. Az őt ismerők szerint egyszerre több helyütt is jár az agya, mindenről eszébe jut valami, aztán arról eszébe jut még valami. Van pénzügyi tanácsadói múltja, amit a neves Boston Consulting Groupnál szerzett, a Demján Sándor tulajdonában lévő (most épp eladó) Gránit Bank elődjének, a Milton Banknak az egyik alapítója volt. A nagy német Commerzbank magyar leányvállalatánál is számos innovációt vezetett be, például az ATM-ek egy modernebb innovációját, amely emberi közbeavatkozás nélkül is megszámolja és azonnal jóváírja a befizetett pénzt a számlán.
Miniszteri biztosként jól tudta banki tapasztalatait és kapcsolatait használni a SZÉP-kártya bevezetésére, amely bábáskodása alatt gyorsan, a kitalálásától számított fél év alatt létrejött. Így sokan talán nem is csodálkoztak rajta, hogy múlt pénteken újabb miniszteri biztosi kinevezést kapott, ezúttal az állami és civil forrásokat megmozgató Webbank alapításában képviseli a 3 milliárd forintot a múlt héten a banknak ígérő államot. És, mint a cégbírósági adatokból kiderül, kicsit saját magát is.
A Webbankhoz kapcsolódó – jelenleg egyetlen – cégnek, a Webbank Tőketársaság Zrt.-nek ugyanis felerészben Körtvélyessy László a tulajdonosa. A másik fele Duobravszky Györgyé, aki az elégedetlen devizahiteleseket és más civileket szervezi a leendő bank számára. A zrt. nem a bank, tehát az állami 3 milliárd nem ebbe a társaságba fog befolyni. A zrt. egyes elképzelések szerint csupán a civileket és a Webbank ötletgazdáit képviselheti majd a leendő bank tulajdonosai között.
Állami és magántulajdonos egy személyben?
Hogy a közvetlen érdekeltség összeférhet a miniszteri biztosi kinevezéssel, az a nemzetgazdasági tárca szerint nem kétséges. „Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter éppen azért kérte fel Körtvélyessy Lászlót – a tőketársaság egyik alapítóját – hogy miniszteri biztosként működjön közre a Webbank létrehozásában, mert ő a Webbank Tőketársaság Zrt. tulajdonosaként már a kezdetekkor is segítője volt a folyamatnak, s szakmai tudása mellett saját anyagi erőforrásait is biztosította a cél érdekében” – felelte lapunk ezt firtató kérdésére a tárca sajtóosztálya.
 |
| Körtvélyessy László – Fotó: MTI / Manek Attila |
A minisztérium álláspontja szerint a Webbank Tőketársaság Zrt. feladata a szervező munka, (azaz a bank alapítására előirányzott, összesen hatmilliárdos tőke másik, civil felének előteremtése). A kezdeményezést az állam mint leendő tulajdonos azzal segíti, hogy a társaság alapítóját, tulajdonosát Matolcsy György miniszteri biztosként is megbízta a feladat ellátásával.
Miniszteri biztosnak az államháztartási törvény szerint bárkit ki lehet nevezni, s az állam vezető tisztségviselői közé tartozik. Nagyságrendileg államtitkári rangot jelent, s jogosíthatja az illetőt ennek megfelelő fizetésre és titkárságra. (Mindkettő nyújtásától eltekinthet a miniszter.) A miniszteri biztosi kinevezéseket egyedül a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára hagyja jóvá, pontosabban a minisztériumnak tájékoztatnia kell az új kinevezésekről, s 15 napja van ellenkezni. Megkérdeztük a Miniszterelnökség sajtóosztályát ebben az ügyben, ám egyelőre nem kaptunk választ. Ha megkapjuk, megjelentetjük.
Úgy tudjuk egyébként, hogy a miniszteri biztos felügyelete alatt jövőre megszülető üzleti tervet még független tanácsadó is véleményezi és bírálja majd, mielőtt a végső döntésre előterjesztenék..
Az, hogy a minisztérium minden szempontból megfelelő személyt választott-e a projekt végrehajtására, az tulajdonképpen kisebb kérdés, mint az, hogy pontosan mi alapján ugrott bele a tárca egy 3 milliárd forintos elköteleződésbe. „Az állam azért áll a kezdeményezés élére, mert a Webbank megjelenésével erősíteni kívánja a versenyt a pénzintézeti piacon, ezzel közvetlen és közvetett módon is a lakosság és a kisvállalkozások számára kedvezőbb konstrukciók megjelenését támogatja a teljes hazai bankrendszerben” – felelte erre vonatkozó kérdésünkre a tárca.
Úgy vélik, hogy ez a befektetés nem csupán a hitelpiac élénkülésében és a bankpiaci feltételek javulásában térül majd meg a társadalom számára, hanem már középtávon megfelelő értéknövekedést hoz az állam, mint befektető számára.
Egyelőre mindenesetre keveset tudni arról, hogy pontosan miből is áll ez a kezdeményezés. Duobrovszky György, a civileket összefogó Hiteltársulás szervezője lapunknak azt mondta: ez egy olyan bank lesz, amelyhez a civilek és az állam dobják össze a pénzt, 3-3 milliárd forintot, a tervek szerint. A civilek nemcsak a pénzüket teszik majd bele a bankba, hanem a bank koncepciójának kitalálásában, menedzsmentjében és ellenőrzésében is részt vesznek. Hogy pontosan miként, az információink szerint még nem dőlt el.
Igazságot a Földön!
A civilek ötleteit elnézve ráadásul alaposan meg kell majd szűrni ezeket. A Webbank honlapja szerint (amelynek doménjét egyébként nem a Webbank Zrt, hanem a Doubravszky és neje tulajdonában álló Bagolyvár Kft. regisztrálta) összesen 2605 magánszemély és 1390 vállalkozó regisztrált, hogy érdeklődne a bankban ügyfélként vagy befektetőként való részvétel iránt.
Néhány példa – az inkább a kétségbeesésüket, mint az innovativitásukat mutató – ötleteikből: tiltsák be a bankoknak a hirdetést, tartsa be minden bank a törvényeket, legyen összefogás, csak tisztességes hasznot szedjenek a bankok, állítsák vissza a bankok az eredeti állapotot. Persze vannak azért elvétve szakmai ötletek is, például hogy a takarékszövetkezetekkel álljon össze az új bank, vagy hogy valami vásárlói rendszer alapján forgalomarányosan számoljon kedvezményt.
Hogy az alapítók a civilek és saját ötleteikből mit szeretnének hasznosítani, azt nem lehet tudni. Doubravszky György szerint a szakmai részletek és az üzleti koncepció kidolgozásáért Körtvélyessy László felel majd. Neki azonban egyelőre még egy előszűrt ötletgyűjteményt sem küldtek el, mert nem volt kapacitásuk módszeresen átnézni az ötleteket.
Jó üzlet lesz?
Így egyelőre csak annyi került nyilvánosságra az üzleti modellről, amelyhez az állam már súlyos milliárdokat ígért oda, hogy ez egy alacsony üzemeltetési költségű, kvázi fapados bank lesz, amely alacsony profitelvárásokkal és high-tech megoldásokkal igyekszik minimalizálni a pénzzel való sáfárkodás költségeit.
Így például információink szerint könnyen lehet, hogy teljesen elektronikus lesz a bank, amit egy néhány éve elfogadott törvény tesz csak Magyarországon lehetővé. Úgy tudjuk, számos alternatív, a hagyományostól eltérő megoldással és innovatív, sokféle banki termékekkel igyekeznek majd előállni.
Ám hogy ezek pontosan mik is lehetnek, azt egyelőre legfeljebb Körtvélyessy László és Matolcsy György tudhatja.
Homályba vesző tervek
Miért ígért pénzt és támogatást az állam, amikor még ennyire kiforratlan a koncepció? Úgy tudjuk, hogy a miniszteri biztosi kinevezés lényegében azt a célt szolgálta, hogy ennek a koncepciónak a kidolgozásához legyen meg a kapacitás. Ha megvan és tetszik a koncepció, akkor létrejöhet a bank, s az állam beletehet annyi pénzt, amennyi a megalapításához kell, azaz 3 milliárd forintot. Akkor dőlhet el, hogy valójában mekkora is a magánszemélyek és vállalkozások érdeklődése a bank részvényei iránt. Ugyanis a jelenlegi tervek szerint jövőre, az állami rész berakása után indulhat el a részvények jegyzése. Ha a befektetői érdeklődés mégis kevesebbnek bizonyulna a 3 milliárd forintnál, akkor pedig az állam – jelenleg 49 százalékosra tervezett – tulajdonrésze lenne a tőkebetétének arányában magasabb. (Az állami és a civil tőkebetét is a refinanszírozást szolgálja, tehát nem adható ki közvetlenül hitelként.)
Ha pedig elindult a bank, akkor dönthetik majd el a különböző potenciális ügyfelek, hogy vonzónak találják-e majd a végül megszülető termékeket, szolgáltatásokat. Ám a devizahiteleseknek nem érdemes csodára számítaniuk: akármilyen kedvező ajánlattal is áll (vagy nem áll) elő a Webbank, azt, hogy mennyiért tudnak végtörleszteni (a Webbank hitele segítségével) azt továbbra is a jelenlegi szerződésük és a devizájuk árfolyama fogja meghatározni.
Egyelőre tehát úgy tűnik: indul majd egy kis állami bank, amely civil ötleteket is felhasznál, s lehetővé teszi, hogy a lakosság és a vállalatok részvényt vásároljanak a bankban, amely aztán az ügyfelei pénzéből igyekszik majd még több pénzt csinálni.
A bankolás forradalma és a Webbank
A Webbank piaci esélyeit alapvetően az határozza majd meg, hogy az egyre veszteségesebb bankszektor többi tagjánál mennyire tud olcsóbb vagy más módon jobb lenni. A technológia ma már számos megoldást kínál a banki háttérüzem olcsóbbá tételére, amelynek bevezetése egy régi bank számára piszok drága, ám egy újnak kvázi nem kerül semmibe, hisz nincs mit lebontania. Ráadásul a bankszektor eléggé átalakulóban van világszerte, ami az ügyfeleknek nyújtott termékeket és szolgáltatásokat illeti.
Az átutalások interneten indítása vagy a mobilbankolás már olyannyira nem számítanak újdonságnak, hogy csak akkor tűnnek fel, amikor eltűnnek, mint nemrég történt az OTP Bank szolgáltatásaival. Ám ez csak a kezdet, ha a szakemberek által várt változások valóra válnak. Az Economist egy tavaszi cikkében például azt írja: eltűnhetnek a bankfiókok. Először a gazdagabb fogyasztók környékéről, aztán pedig máshonnan is. Amik pedig megmaradnak, egész máshogy fognak kinézni, mint ma.
Egyrészt a mobil vagy a virtuális pénztárca válik majd a pénzmozgatás fő eszközévé, s ezt használják majd fizetésre is a boltokban. A MasterCardnak már ma is van ilyen programja, s az Egyesült Államokban már egyenesen a készpénz halálát jövendölik.
Másrészt pedig a szoftverek átláthatják majd azt a banki kondíciólabirintust, amiben élő ember utat nem talál. Így például a telefon fizetéskor kiválaszthatja, hogy melyik bankkártyánkkal vagy melyik számlánkról érdemes fizetnünk, és automatikusan azt ajánlja fel. Először azokat a hiteleket fizetik majd, amelyek a legdrágábbak, s kikurkászhatják a számunkra legjobb megoldásokat. A banki kondíciók átláthatóvá válásával pedig olcsóbbá válhat a bankolás, hisz mindig lesz egy bank, amely alacsonyabb profitrátát vasal be azért, hogy új ügyfeleket szerezhessen (vagy a régieket megtarthassa).
Jó példa erre a folyamatra, hogy elég volt a netes kgfb-összehasonlítóknak megjelenniük ahhoz, hogy a kötelező biztosítási díjak néhány év alatt hatalmasat zuhanjanak. És persze jó példa a folyamat problémáira, hogy ha már nem akarják csökkenteni a piaci szereplők a profitjukat, akkor elindul a trükközés.
És épp ezért kérdés, hogy a Webbank melyik utat fogja járni – részben az adófizetők pénzével.
