Perényi Patrik 37 éves, közgazdász, tanácsadó, tréner. Több mint 10 évig dolgozott nemzetközi és hazai vezetési tanácsadó cégeknél és a bankszektorban., másfél éve szabadúszó. Párja, Eszter pszichológus, trénerként és HR tanácsadóként dolgozik. Két gyermekük van, Sári 6 éves, Ábel 4, mindketten óvodások.
Perényiék másfél éve kezdtek el építkezni, s pont ekkoriban szűnt meg a férj, Patrik munkahelye. Párjának, Eszternek viszont új lehetőségek adódtak, ami a korábbinál több elfoglaltsággal járt.
– Ez új helyzet volt az életünkben, ezért el kellett döntenünk, hogyan rendezkedjünk be. Mivel Eszternek tetszett az új kihívás, az építkezést pedig felügyelni kellett, a mellett döntöttünk, hogy amíg kész nem lesz a házunk, én nem keresek fix állást, csak kisebb projekteket vállalok – meséli Patrik.
A munkamegosztás mindkettejüknek megfelelt. A háztartási munkát korábban is megosztották, s Patrik számára természetes volt, hogy eztán ebből is többet vállal. Annak is örült, hogy a gyerekekkel több időt tölthet, bár eddig sem az a tipikus „fürdetésre beeső” apuka volt.
– Inkább választottam kevesebb jövedelemmel, de több szabadidővel járó munkát, s azt sem sajnáltam, hogy a karrierem emiatt esetleg lassabban haladt – érzékeltette, mennyire fontos számára a család.
Persze azzal, hogy egy időre Eszter lett a fő kenyérkereső, ő sem akart kimaradni a közös dolgokból. Próbálja úgy szervezni a munkáját, hogy legyenek napok, amikor reggel, vagy délután ő is együtt tud lenni a gyerekekkel. És arra is ügyelnek, hogy legyenek páros programjaik is. Ilyenkor a nagyszülőket kérik meg, hogy vigyázzanak a lurkókra.
Amikor találkoztunk, éppen üzleti megbeszélésről jött meg Patrik. Előtte rendet rakott, bepakolta a mosogatógépet, a mosógépet, kiteregetett. Kíváncsi voltam, mindig ilyen házias volt-e. Kiderült, hogy nem.
A képre kattintva galéria nyílik – Fotó: Kummer János
– A szüleim szerették volna, hogy gyakrabban vegyek részt a házimunkában, de nem sok sikerrel – mondta nevetve. Néha azért rá tudtak venni. Csodálkoztak is, mennyire megváltoztam. Persze ehhez kellett Eszter is. Jó, hogy így alakult – teszi hozzá.
Örül, hogy Eszter nem a tűzhely, és a mosógép mellett képzeli el az életét, és a család mellett a munka is fontos számára. Patrik mindig támogatta őt ebben. S ha Eszter megkérte valami háztartási munkára, akkor egyszerűen megcsinálta. Kiderült azonban, hogy rendet rakni, vagy takarítani például egyikük sem különösebben szeret, ezért heti egyszeri alkalommal takarítónőt fogadtak.
Miközben beszélgettünk, egyszer az építkezésről hívták: gyorsan el kellett döntenie, milyen szigetelés legyen. Később megint hívták: lefixált egy délutáni találkozót. A gyerekekért 5 körül ment az oviba, s utána elvitte őket angolra. A kislány már iskola-előkészítő foglalkozásra is jár, ahova szintén többnyire Patrik kíséri el, ahogy az úszásra, és a ritmikus gimnasztika foglalkozásra is. Másnap meg az iskolai beiratkozást intézte.
– Így, hogy van értelmes elfoglaltságom, és tudom, meddig tart ez az időszak, nem zavar, hogy egy időre kiszálltam a mókuskerékből – mondta.
A helyzet persze nem mindig ilyen idilli. Így, hogy mindketten szabadúszók, elég bizonytalan a család jövedelme, ki vannak téve a piaci ingadozásoknak, ami sok szorongással és feszültséggel jár. Meg aztán a tágabb család sem nézi mindig feltétlenül jó szemmel az általuk választott életformát.
– Aki nem látja közelről a mindennapjainkat, abban könnyen kialakulhat az a kép, hogy míg én itthon „henyélek”, a párom vállára nehezedik a család eltartásának minden terhe. Persze tudom, ha valaki az egész életét alkalmazottként (nyolctól négyig műszakban) élte le, annak nehezen érthető, hogy számunkra voltak olyan fontos szempontok, amik miatt – legalábbis egy időre – ezt az utat választottuk.
A közeljövőben újra változás lesz az életükben: a házuk nemsokára elkészül. Mivel a kölcsönök törlesztéséhez fontos a biztos jövedelem, megbeszélték, hogy (bár a független életforma számára is vonzó) Patrik teljes munkaidős állás után néz.
– A páromon érzem, hogy sokszor feszült, stresszel, hogy az általa keresett pénz elég legyen a család eltartására.. Ez se neki, se nekem, se a gyerekeknek nem jó. Ideje, hogy egyenlőbben vegyük ki a részünket a kenyérkeresetből – mondta kicsit elgondolkodva.
A képre kattintva galéria nyílik – Fotó: Kummer János
Olyan állást most sem szeretne, ami gyakori kiküldetéssel jár, vagy ahol rendszeresen sokat kell túlórázni. Ha választani lehet, továbbra is az érdekes, és a családi élettel is összeegyeztethető munkákat részesítené előnyben.
– Abban hiszek, hogy (különösen, amíg a gyerekek kicsik) a legjobb befektetés a velük töltött idő. Ez a legtöbb, amit most adhatok nekik. És nagyon szerencsések vagyunk, mert rengeteg segítséget kapunk a szüleinktől. E nélkül a „védőháló” nélkül nem biztos, hogy működött volna a mostani életformánk – búcsúzott.
| Kiknek könnyebb váltani? |
| Azokban a családokban, ahol már nem élnek masszívan a tradicionális nemi szerepek a fejekben, nem kell magyarázni, hogy nem tesz valakit férfiatlanná, ha néha kiporszívózik, port töröl vagy mosogat. És nem tesz nőietlenné, ha valaki az energiáiból kevesebbet fordít a háztartási munkára, mert sokat dolgozik. Ha eleve egyenlőbben osztották meg a házimunkát és a gyerekneveléssel járó terheket, akkor egy új élethelyzetre reagálva ők könnyebb alakítják át a leosztást – mondta Gregor Anikó, szociológus, aki az ELTE Társadalomtudományi Karán tanársegéd. |
Nyers Gyula, 35 éves, magyar-kommunikáció szakos tanár. Dolgozott már elektronikai cégeknél, gyógyágyforgalmazónál, volt reklámszövegíró. Most éppen „kispapa” és közben doktorképzésen vesz részt. Felesége, Helga hasonló végzettséggel egy olajipari cég alkalmazottja már évek óta. Kisfiuk Csongor két és fél éves, bölcsődébe jár.
A Nyers család nemrégiben még Prágában élt és dolgozott, mert Gyula gyógyágyforgalmazó cége rábízta az ottani fiók létrehozását és beindítását. Később, mivel a pénzét visszavették, innen kilépett, és egy elektronikai cégnél erősítette a sales csapatát. Szerette ezt a munkát is, de az zavarta, hogy nem volt előrelépési lehetőség.
Feleségének rögtön sikerült áthelyeztetnie magát a vállalata prágai kirendeltségére, így ő ott dolgozott. Közben megszületett Csongor. Helga tíz hónapig maradt otthon vele, aztán, mivel hiányzott neki a munkája, visszament dolgozni. A kisfiút bébiszitterre bízták, akit nagyon megkedvelt a gyerek.
Jól érezték magukat, de végül nemrégiben mégis hazajöttek. Részben a nagyszülők kedvéért, akik hiányolták az unokájukat. Helgát visszavették a pesti fiókhoz, azonban új területet kapott a cégénél, és vállalnia kellett egy három hónapos külföldi kiküldetést. Gyulának még nem volt itthon munkája. Dönteniük kellett, mi legyen. A nagyszülők nem tudnak nekik segíteni, mert 80-80 kilométer távolságra laknak tőlük, és még dolgoznak. Így azt beszélték meg, hogy míg Helga külföldön van, Gyula marad itthon a gyerekkel.
– A házimunkában és a gyerekpesztrálásban már nagyobbacska gyermek koromban is aktívan részt vettem, mert két kisebb testvéremre sokszor én vigyáztam, és a szüleim kérésére a háztartási munkába is gyakran besegítettem – kezdte Gyula derűsen.
Mos, főz, takarít, a nagytakarítást pedig vagy a felesége csinálja, amikor hazajön, vagy közösen. Amikor megérkezünk, Gyula éppen arról számolt be, milyen jól sikerült az aznap főzött pörkölt. Élvezi, hogy intenzíven együtt van a gyerekkel, de azt is bevallja: így hosszabb távon néha eléggé „kimeríti” a kisfia. Csongor ugyanis örökmozgó, és mindet kipróbál. Napközben bölcsibe jár, azalatt van ideje Gyulának a dolgozatát írni, elvégezni a házimunkát, ügyeket intézni, de amint hazahozza Csongort, egy perce sem marad mellette.
Amikor közösen elmentünk a kisfiáért a bölcsődébe, megértettem, miről beszél. Csongor nagyon szereti az ajtókat és a kilincseket, így hazafelé szinte minden útjába eső ajtóhoz odament és kipróbálta. És nem nagyon tűrte, hogy az apja fogja a kezét. Fotós kollégánk meg akkor „ijedt meg” egy kicsit, mikor kiderült, Csongi nem engedte magát lekapni a bölcsis közös fényképezésen.
A képre kattintva galéria nyílik – Fotó: Kummer János
– Én is ilyen voltam kiskoromban, izgő-mozgó, szaladgáló, nem lehetett velem sétálni. Nagyanyám nem hitte el, és egyszer elvitt. Többet nem tette szóvá a szüleimnek, miért nem sétálnak velem – mondta nevetve Gyula, miközben felkapta Csongort, hogy átmenjenek az úton.
A kisfiú még nem beszél, de azért értik egymást az apjával. Ahogy hazaérünk, Gyula megmossa a kezét, aztán egy fogkefével a szájában jelent meg a kislegény. Szeret fogat mosni, soron kívül is. Bekapcsolta a tévét, a videót, és elindította kedvenc meséjét, a Kis vakondot. Később még lementek a játszótérre, meg egy messzebb lévő boltba vásárolni, hogy estére jól kimozogja magát a gyerek.
– Télen, a bölcsis beszoktatás időszakában néhányszor beteg is volt Csongor, akkor egész nap vele voltam, ápoltam. Mostanában szerencsére már nem kapott el semmit. Élmény a gyerekkel lenni, csak az a rossz, hogy azonnal nincs kivel megbeszélnem, ha valami probléma van – osztotta meg velünk Gyula mi az egyetlen dolog, ami nehéz neki.
De ebben sem volt semmi neheztelés. Esténként skypolnak a feleségével, s ilyenkor a gyereket is odaülteti a géphez. A kisfiút, úgy érzi, nem viselte meg az édesanyja távolléte. Helga egyébként minden második hétvégén hazajön, így ilyenkor együtt a család és van alkalmuk beszélgetni is. Na meg a három hónap kiküldetés is hamarosan letelik.
– Jó volt a kispapaság, de hosszú távra nem tudnám elképzelni, hogy itthon maradjak – sóhajt egy nagyot Gyula.
Már a jövőre koncentrál: két hete intenzíven keres munkát. Kicsit frusztrálja, vajon sikerül-e elhelyezkednie, de bízik benne, hogy igen. Közben még be kell fejeznie a PhD-jét is. Másfél éven belül pedig szeretné elvégezni a szakácsképzést, mert úgy érzi, a főzésből akár több is lehetne, mint kedvelt házimunka. Kacérkodik a gondolattal, hogy egyszer majd esetleg éttermet nyisson…
| Férfiként is kudarc? |
| Ha klasszikusabb véleményt vall valaki a nemi szerepekről, akkor az állása elveszítését megélheti úgy, hogy mivel fő szerepének, a családfenntartásnak nem tud eleget tenni, ezzel szinte férfiként is kudarcot vallott – mondja a szociológus. Rövid távon, ha tudni lehet, hogy nem a mosogató mellől megy nyugdíjba, könnyebb megbékélni ezzel (férfinak és nőnek egyaránt). |
Béla 66 éves, CNC esztergályos, már nyugdíjas, de még mindig dolgozik. Felesége Marika könyvelő. Lányaik már felnőttek, saját munkájuk, családjuk van.
Béla hallani sem akart róla, hogy beszéljen arról az időszakról, amikor fél évig nem volt munkája. A rendszerváltás után bezárták a gyárat, ahol dolgozott. Felesége mesélte el, mennyire megviselte ez az időszak a férfit. Feleslegesnek érezte magát, úgy érezte, csődöt mondott családfenntartóként. Beszélni pedig nem lehetett vele erről. Hogy legyen mivel elfoglalnia magát, kijárt a telekre, kertészkedni. A háztartásban sem előtte, sem akkor, sem utána nem segített. Kivétel csak a porszívózás volt, mert azt szívesen csinálja.
– Soha nem tettem neki szóvá, miért nem végez több házmunkát – mondta Marika. Akkoriban különben is egyfolytában olyan ideges volt, hogy mindenen felcsattant.
Aztán lett munkája, de ettől sem billent helyre a férfi önérzete: a felesége ugyanis többet keresett, mint ő. Folyton beszólt neki, meg a kollégáinak is.
– Haszontalan irodistának nevezett minket. És féltékenykedett is. Volt, hogy nem is evett mérgében – emlékszik vissza Marika sóhajtozva.
Béla csak akkor érezte újra jól magát a bőrében, amikor végre újra többet keresett mint a neje. Nem mintha ezt az orra alá dörgölte volna. Csak szüksége olt a tudatra, hogy ő a családfenntartó.
| A “besegítés” nem elég |
| Magyarországon még mindig szinte csak valamilyen külső gazdasági kényszer hatására veszi át a férfi a háztartást. Ez azért van, mert masszívan élnek még az emberek fejében a tradicionális nemi szerepek. A dolgozó nőknek rendszeresen kell felelniük a háztartásért és a gyereknevelésért is (ez az úgynevezett második műszak), míg ebbe a dolgozó férfitárs legfeljebb „besegít” – fejtette ki Gregor Anikó, szociológus. |
Dezső 48 éves, 20 évig speciális számítástechnikai rendszereket üzemeltetett. Két éve rúgták ki a válságra és létszámleépítésre hivatkozva. Felesége, Bori a marketing szakmában dolgozik. Három gyerekük már nagykorú, de még tanulnak, és velük élnek.
Dezső sokáig csak az álláskeresésre koncentrált, nagyon akarta, hogy sikerüljön. De nem ment. Ahogy telt az idő, annál több olyan helyre is pályázott, ami már a „bármit elvállalnék, csak legyen végre munkám” kategóriájába esett. Nem sokszor válaszoltak neki, és még kevesebbszer hívták be.
Az egyik helyen túlképzettnek találták, mert érettségizett, a másik helyen alulképzettnek, mert nincs egyetemei végzettsége. Az is előfordult párszor, hogy közölték vele: öreg. Úgy érzi, ha lenne diplomája, és tudna angolul, talán több esélye lenne, így „vénen” is.
– Egy év után kezdtem rájönni, hogy nem fog összejönni az állás, valami mást kell kitalálnom. Bori javaslatára belevágtam abba, amit már régen szerettem volna: számítástechnikai webáruházat indítottam. Végre újra volt értelme az életemnek – mesélte, de valahogy mégsem bujkált öröm a hangjában.
A webáruház ugyanis alig hoz a konyhára. De azért csinálja tovább, mert bízik benne, hogy egyszer meg tud majd élni belőle. És mivel a felesége sokat túlórázik, nem nagy örömmel, de fokozatosan átvette tőle a háztartást is. Bori néha veszekszik vele, hogy nem figyelmesen mosogat, vagy porszívózik. Nem örül ennek, de úgy érzi, igaza van.
– Amíg dolgoztam, hazaérve többnyire leültem tévézni, vagy játszottam a számítógépen. A házimunkából legfeljebb a hétvégi porszívózást, portörlést vállaltam be. Azt hittem, ez az egész sokkal könnyebb… Hogy nem olyan nagy dolog… Most már látom, hogy nem így van.
Legújabban belevágott az üzletkötésbe is: egy háztartási tisztítószereket és kozmetikumokat gyártó cég termékeit ajánlja ismerőseinek, és próbál maga alá más értékesítőket is beszervezni. Van már egy kis sikere, de pénzt még nem keresett vele.
Este hét körül beesik a felesége is. Fáradt az arca, nem túl vidám.
– Neki sem könnyű – súgja oda Dezső. Nyomasztja, hogy a munkahelye bizonytalan, fél, hogy ha elveszti, nem lesz miből megélnünk… Ilyenkor van, hogy rám is neheztel, amiért ilyen helyzetbe kerülünk – teszi hozzá szomorúan.
Amikor a férfi kikísér, még annyit mond, nem nagyon hiszi, hogy valaha lesz még állása.
| Tovább élnek, ha részt vesznek a családi feladatokban |
| A nőket általában sokkal kevésbé viseli meg a munka elvesztése, mert arra gondolnak, így több idejük marad a családra, barátokra, gyerekekre. Más a nők, mint a férfiak értékrendje. Egész Európában nálunk térnek el a leginkább a férfi és a női szerepek. Nálunk a férfiak és a nők is úgy érzik, hogy a férfi a felelős a család anyagi helyzetéért, az otthoni munka a nők feladata. Azokban az országokban, ahol a férfiak komolyan részt vesznek a családi feladatokban, a gyereknevelésben, ott ez komolyan javítja a férfiak életkilátásait – mondta Kopp Mária magatartáskutató az FN24-nek egy korábbi interjúban. |
Tamás 40 éves, műszaki szakember, vállalkozó. Ő nem állása elvesztése miatt kényszerült rá a háztartásvezetésre, hanem azért, mert a felesége váratlanul meghalt. Két kamasz gyermekkel maradt egyedül.
Munkája mellett hirtelen a ház rendben tartása, a gyerekekről való gondoskodás is rászakadt Tamásra: takarítás, mosás, főzés, bevásárlás stb. Korábban ezekkel a dolgokkal nem foglalkozott, mivel náluk a háztartás a feleség reszortja volt teljes egészében.
– Legnehezebben az időbeosztással boldogulok és persze azzal, hogy minden szükséges dolog legyen otthon, például az étkezéshez, főzéshez.
Elárulja, korábban az ételekből csak az evés érdekelte, legfeljebb halat, húsokat grillezett.
– Az elején hármunknak egy egész zacskó rizst főztem az ebédhez… Aztán amikor rájöttem, hogy ez rengeteg, a feléből tejberizst kreáltam, de jutott belőle a kutyának is bőven – avat be a részletekbe.
Megtapasztalta azt is, hogy a takarítás nem csak porszívózásból áll, hanem port is kell törölni, meg fürdőszobát glancolni, ablakot tisztítani. S azt is beismeri, hogy ezek a munkák jó sok energiát kivesznek belőle. Végül megemlíti a vasalást is.
– Na, az nem igazán megy! De igyekszem úgy mosni, hogy ne kelljen mindent vasalni. De ha kell, a lányom átveszi ezt a feladatot.
Ezen kívül a takarításban segítenek neki a gyerekek. Lassan, de megtanulta, mit hogyan csináljon. Megszeretni azonban nem tudta a házimunkát.
| Ne mondjuk! |
|
Mi az az 5 mondat, amit ne mondjon a nő, ha a férfi munkáját elvesztve háztartási szerepbe kényszerül? “Még ezt sem lehet rád bízni!” Mi az a 6 mondat, amit ne mondjon a férfi, ha munkáját elvesztve háztartási szerepbe kényszerül? “Csak a karriered érdekel, velem már nem is törődsz!” (Lehoczky Mária pszichológus tanácsai.) |
A válság kitörésekor – azaz 2008 őszén – 2,1 millió férfinak volt munkája, majd hónapról hónapra egyre kevesebben dolgoztak. A csökkenés 2009 áprilisáig tartott, majd júliusig egy kicsivel újra nőtt a foglalkoztatott férfiak száma, de nem érte el a válság előttit. 2010 januárjára csak 1,98 millió férfinak volt munkája a 20-64 év közötti korosztályból, és azóta is kétmillió körül mozog a létszámuk. A dolgozó nők száma kevésbé ingadozott, nagyjából 1,7 millió volt a válság előtt és után is – áll a KSH adataiban.
2011-ben átlagosan összesen 467 900 ember volt munkanélküli. 253 300 férfinak nem volt munkája, azaz az állástalanok több mint fele került ki közülük.
A Nemzeti Munkaügyi Hivatal legfrissebb – 2012. márciusi – statisztikájából az derül ki, hogy a regisztrált munkanélküliek közül 297 807 férfi. (2008 szeptemberében jóval kevesebb, 212 ezer férfi keresett állást a munkaügyi központokon keresztül.)
