Némán figyelte a kecske méti kampánygyűlés több ezres hallgatósága, mit keres a kormányfő az asztal alatt. Mielőtt leült volna a színpadra állított asztalhoz, észrevett a padlón egy húszforintost. Lehajolt érte és felmutatta a közönségnek. „Mit csináljunk vele?” – kérdezte, s meg is válaszolta: „Befektetjük!” Gyurcsány Ferenc ismer néhány trükköt a lankadó figyelem élénkítésére, amelyet a helyszíntől és a hallgatóságtól függően alkalmaz – fogalmazott a kormányfő szűk szakmai vezetői stábjának egyik tagja. Ilyen trükk például, hogy ha iszik egy korty vizet beszéd közben, akkor a közönséget is megkérdezi, ki szomjas. S ha a közelében akad jelentkező, odanyújt neki egy üveg ásványvizet. Bár kétségtelenül rendelkezik teátrális hajlamokkal, ez mégsem színészkedés a részéről, csupán a politikáját, filozófiáját szeretné eladni. S ha úgy ítéli meg, teszi azt imára kulcsolt kézzel, visszafogott hangon, vagy csattanós megjegyzés kíséretében.
Gyûlés az Andrássy úton. Angolszász show-elemekkel.
ERŐVISZONYOK. Internetes blogjában hosszan értekezik arról, hogy politikusként hallott először arról: az emberek túlnyomó többségében negyedórával a beszéd elhangzását követően – hacsak nem valami egészen kivételes, nagyjelentőségű bejelentésről van szó – már nem a tartalom marad meg, hanem inkább a beszélő stílusa, karaktere. Az emberek inkább csak arra emlékeznek, szimpatikus volt-e a szónok vagy ellenszenves, kiváltott-e valamilyen azonosulást a hallgatóságban vagy nem; hiteles volt-e vagy mellébeszélt. Az előadásmód tehát legalább olyan fontos, mint a mondandó, ennek ismeretében számára mindig a „hogyan” okoz igazi dilemmát, s nem az, hogy miről beszéljen.
A kormányfő élvezi az országjárást, ami nem csoda, mert mindenütt teltház előtt lép fel. A pártvezetés más tagjainak előadására jó, ha félig meg tudják tölteni az előadótermet, Gyurcsányra viszont sokan kíváncsiak. Nem esik nehezére az emberek megszólítása, a személyes kontaktus teremtése. Volt, ahol a technikai, időjárási viszonyok okozta késedelmes kezdés miatt – hogy a feszültséget oldja – az érkezőkkel egyenként kezet fogott.
Több MSZP-s politikus is úgy nyilatkozott a Figyelőnek, hogy míg Gyurcsány másfél-két évvel ezelőtt nem tartotta magát egészen késznek a vezetői szerepre, mára egyértelműen „beérett.” Sőt, ma már a nyilvánosság azonosítja az MSZP-vel. „Hiller István pártelnök ritkán szólal meg, s keveset mond, Szili Katalin hallgat, Lendvai Ildikó színésznő, Szekeres Imrére, Kiss Péterre pedig nemigen figyelnek oda” – értékelte lapunknak a pártelit prominens politikusainak kampányban vitt szerepét egy szocialista képviselő. Ezt az MSZP vezérkara maga is észrevette, szeretne korrigálni, hogy többszólamú legyen a párt, a választásokig azonban már így marad a felállás. Ez tükröződött egyébként vissza a hétvégi záró nagygyűlésen is: a profi módon megtervezett, angolszász show-elemeket tartalmazó kampányeseményen minden felszólalás, filmbevágás és zeneszám a fő attrakcióhoz, a miniszterelnök beszédéhez szolgáltatott felvezetést. És valóban, a hangulat akkor hágott tetőfokára, amikor az óriáskivetítőkön feltűnt az MSZP kormányfőjelöltje. „Itt a Fercsike, éljen Feri!”- kiabálta a tömeg. „Húzzunk bele!” – biztatták saját magukat és a kormányfőt egyszerre. A szocialista párt meghatározó ideológusa a Figyelőnek úgy fogalmazott: miközben az MSZP népszerűsége hasonló a Fideszéhez, Gyurcsánnyal már egyértelműen többen rokonszenveznek, s sokan azért szavaznak majd a szocialistákra, mert elismerik a kormányfő személyes teljesítményét.
Gyurcsány Debrecenben. A stílusra is figyel.
Van tehát Gyurcsány és van az MSZP, ami egyébként az operatív irányításban is megmutatkozik, annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányfő minden reggel fél 8 és fél 9 között valamikor egyeztet a pártvezetőséggel, a frakcióvezetővel és a szocialista miniszterekkel. Nyilatkozatai, bejelentései, döntései így nem egyszemélyes véleményt, hanem konszenzusos álláspontot tükröznek. Ennek ellenére a párton belül sokan gyanakvással nézik a kormányfő körül dolgozó szűk szakmai, választási és kommunikációs stábot – amelyet Szilvásy György kabinetfőnök, Keszthelyi András, a kormányfő személyes tanácsadója, Gál J. Zoltán kommunikációért felelős államtitkár, Szigetvári Viktor kampányigazgató, Batiz András kormányszóvivő és László Boglár sajtótitkár alkot -, s feltételezik, hogy igazán ebben a körben dőlnek el a dolgok. Az MSZP elitjében az a hír járja, hogy bármennyire is igyekszik szürke eminenciásként a háttérben maradni Szilvásy, a szálak mindig az ő kezében futnak össze, s „nem tudni, ha Gyurcsánnyal maguk között vannak, igazából melyikük a főnök”. Ugyanilyen döntésbefolyásoló hatáskört tulajdonítanak gazdasági ügyekben Kóka János gazdasági miniszternek.
Gyurcsány Ferenc ezzel együtt kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a pártvezetőség tagjaival – köztük Hiller Istvánnal, Szili Katalinnal, Kiss Péterrel, Szekeres Imrével, Baja Ferenccel, Lendvai Ildikóval – minden fontos kérdésről konzultáljon, az erőviszonyok azonban nem olyanok, hogy bármelyikük meghatározó módon szólhatna bele az ügyek menetébe. „A múlt évi államfőválasztást követő MSZP kongresszuson teljhatalmat kapott Gyurcsány Ferenc a pártban, s nincs jelentkező, aki ezt a politikai tőkét, korlátlan mandátumot elvitatná tőle” – érzékeltette a miniszterelnök legszűkebb stábjához tartozó informátorunk, mennyire a kormányfőre épül ma a szocialista párt egész működése és politikai marketingje.
Szigetvári Viktor, az MSZP kampányigazgatója természetesnek, s ilyen értelemben politikai közhelynek tartja, hogy hasonlóan a fejlett demokráciákban tapasztaltakhoz, nálunk is perszonalizálódik a választási küzdelem, egyre inkább a vezető politikusok személyisége kerül előtérbe. Szigetvári értékelése szerint a modern politika szerkezete, és a politikának a médiában való megjelenése nem engedi, hogy a pártok a mélységekig bemutassák szakpolitikáikat. A választók néhány másodperc alapján nyilvánítanak véleményt. „Nem a programok részleteiben kívánnak elveszni, hanem inkább a személyiségre kíváncsiak, s a mögé képzelnek egy víziót, egy világszemléletet” – fogalmazott az MSZP kampányigazgatója. S ennek Gyurcsány igyekszik is megfelelni.
SAJÁT KÚTFŐ. Politikai szónoklataira nem készül különösebben, s főleg nem bízza hivatásos beszédírókra. Régebben a környezetében néhányan próbálkoztak azzal, hogy az eseményhez illő szöveget gyártsanak számára, de azokat saját bevallása szerint nem tudta hatásosan előadni. Ragaszkodik a „saját kútfőhöz”. A rögtönzés nem okoz számára gondot, igaz, vannak szakmai segítői, akik a kormányfői gépjárműben, úton a helyszín felé, közlik vele azokat a kulcsinformációkat, amelyeket az esemény kapcsán feltétlenül tudnia kell. Ismeri a szónoklattan eszköztárát, beszédeiben személyes filozófiáját összekapcsolja a sikeres Magyarország és baloldal víziójával. A Magyar Televízió Este című műsorának adott interjújában erről így nyilatkozott: „Én mindenütt ugyanazt a nyulat veszem elő. Nem húzok elő a kalapból egyszer csak egy papagájt. Nincs papagáj-számom.” És tényleg nincs, akkor sem, amikor pedig esetleg szükség lenne rá. Szombati beszéde elején és a végén például meg tudta szólítani a hallgatóságot – még lelkesítette is, amikor kijelentette, április elsején az elsők, másodikán a másodikak találkoznak -, ám a közepén hosszú körmondatokba bonyolódva, filozofikus fejtegetésbe kezdett. Szürke, retorikai képességeitől messze elmaradó üzenetet fogalmazott meg, amelyet néha még a pallérozott hallgatóság sem értett egészen.
Ez aligha fakad abból, hogy a hajrára kimerült volna, bár az elmúlt hónapokban valamennyi öltönyéből kifogyott. Ezzel fordított arányban – közvetlen stábja szerint – az állóképessége viszont nőtt. A kampányt saját maga sem tartja megerőltetőbbnek, mint a kormányzást. Korábban sem dolgozott ennél kevesebbet, legfeljebb az eredmény nem volt ennyire látványos. A kampány során rendkívül kiegyensúlyozott – közvetlen környezete szerint ritkán emeli fel a hangját – de azt is csak a legközvetlenebb munkatársai előtt. „Elég kemény ember, határozott elképzelései vannak, s hangot szokott adni az elégedetlenségének” – jellemezte őt egyik munkatársa. A korábbi évekhez képest azonban – elmondása szerint – Gyurcsány higgadtan tűri a terhelést. Elfogadta, hogy a kampány során tüntetnek ellene, néhol bekiabálnak neki vagy megdobálják. A véleménynyilvánítást a demokrácia részének tartja, bár az agresszív megnyilvánulásokkal nem ért egyet.
Tanult a tavalyi Orbán Viktorral folytatott televíziós vitájából. Komoly ellenfélnek tartja a Fidesz vezetőjét, elismeri kvalitásait, állítja viszont, hogy a nagyobbik ellenzéki párt vezére annak idején hamis adatokat idézett – emiatt neheztelt is rá. Ezért ragaszkodott most ahhoz, hogy ne a kampánycsend előtti utolsó napon kerüljön sor a szellemi viadalra, hanem napokkal korábban. Így lesz mód a reagálásra mindkét oldal számára.
Azt hangsúlyozza, a demokratikus politikus számára nem ott dől el az élet, hogy éppen kormányoz vagy ellenzékben van. Ezért, ha az MSZP alulmarad, akkor is aktív politikus, az ellenzék meghatározó vezetője kíván maradni.
Dobrev Klára Gyurcsányról
Világéletében csapatjátékos volt, de a különböző csapatokban rendszerint vezetővé nőtte ki magát, ám közben nem erőszakolta – és ma sem erőszakolja – rá saját akaratát a munkatársaira vagy a családjára. Vezetőnek tekinti magát és nem vezérnek, akit kritika nélkül kell követni. Korábban dolgoztunk is együtt, például Medgyessy Péter kampányában, akkor azt láttam: az embereket be tudja vonni a döntéshozatali folyamatokba, akik aztán sajátjuknak érzik a döntéseket. Szokott persze ő is szenvedélyesen vitatkozni, de hajlandó elfogadni a másik érveit. Így van ez a családban is. A férjemnek – ahogy én látom – miniszterelnökké választása óta nem változott a habitusa. Sok embert láttam már, akiket megszédített a hatalom. Ha valaki szereti ezeket, annak egy idő után torzul a lelke. Feri ugyanolyan maradt, mint volt. Mihelyst lehet, lemond a biztonsági védelemről is. A vidéki körútjain sem marad a kordonon belül, mert szívesen fog kezet és beszélget az emberekkel. A kampányban azt szereti legjobban, hogy hosszasan beszélhet politikai elképzeléseiről, Magyarország jövőképéről. Nem az a típus, aki egy támadástól a padlóra kerül. Ellenkezőleg, még erősebbé válik. Felkészül a küzdelemre, és azt mondja: na, akkor hajrá!
