Felejtsd el öcsém a normális részvényeket, a két kis gagyi a pálya – e szavakkal hívogatták ügyfeleiket a múlt hét közepén az egyik brókercég üzletkötői. S igazuk is lett: valószínűleg hosszú évek alatt sem lehet majd annyi pénzt keresni a Richterrel, vagy a Mollal, mint amit a NABI és a Humet hozott pár nap alatt.
A Budapesti Értéktőzsde történetének alighanem legfurcsább, s egyben legnagyobb hasznot hozó spekulációs hulláma a karácsony utáni első kereskedési napon kezdődött, amikor a Humet Rt. nagyívű fejlesztésekről tájékoztatta a nagyérdeműt. A befektetők az elmúlt évek során már megszokhatták, hogy a cég tervei eddig szinte soha nem teljesültek, s a Humet dicsekedhet például azzal a nem mindennapi teljesítménnyel is, hogy az egyik negyedévben negatív árbevételről számolt be gyorsjelentésében. Ettől függetlenül a papír emelkedésnek indult, s 18 forintról startolva e hét kedden 148 forinton tetőzött. Néhány nappal később egy másik rendkívül alacsony árfolyamon forgó cég, a szintén hitelezők kezére jutott NABI is megkezdte a rakétázást. A papír 75 forintról indulva keddig 230 forintig jutott, kihasználva a napi áremelkedési limiteket.
Több tőzsdei bróker is úgy nyilatkozott a Figyelőnek, hogy a maximális árelmozdulásról szóló szabályozás nélkül nem jöhetett volna létre az elképesztő árrobbanás – 20 százaléknál nagyobb emelkedés, illetve esés esetén ugyanis már nem lehet vételi, illetve eladási ajánlatot elhelyezni a rendszerbe. Ennek célja elméletben pontosan a spekulációk ellensúlyozása, a gyakorlatban viszont éppen azt bátorítja a rendszer. Ha ugyanis sokan elhiszik, hogy beindul a limites játék, akkor rögtön nap elején telepakolják a spekulánsok az ajánlati könyvet limiten tett vételekkel. Ha erre nincs elég eladó, akkor mindenki hátradől: holnap folytatjuk. Másnap ismét limittel feljebb hemzsegnek a vevők, eladni pedig senki sem akar, mivel jó esély van arra, hogy a következő nap szintén 20 százalékkal feljebb kezdődjön a kereskedés – egyszerű pszichológiai hatás.
Mindenki tudta, hogy a napi 20 százalék nyereséget biztosító játék addig tart, amíg a legnagyobb játékosok elérkezettnek nem látják az időt arra, hogy sokszázezer papírjukat odaadják a felső limiten tömörülő sok kis vevőnek. Ez az eladási jel minden spekuláns számára, s ez következett be kedden. Természetesen egy viszonylag váratlan pillanatban: ebédidőben. Az ismeretlen nagy játékos biztosra ment: több mint félmillió darab Humetet adott el a felső limiten akkor, amikor a legkevesebb befektető figyelte a kereskedést és szinte mindenki azt hitte, zárásig semmi nem történhet, másnap jöhet az újabb limit up. A hidegzuhany után viszont mindenki egyszerre vette menekülőre a figurát, pár perc alatt plusz 20-ból mínusz 20 százalékba – vagyis a maximális esési limitig – ütve le a részvényt.
A nagy kijózanodás pont akkor jött, amikor már négypapírossá vált a hiszti: a nap elején a Humet és a NABI mellett az Econet.hu és a Phylaxia is limittel drágult. (Ezzel szinte az összes száz forint alól induló papír bekapcsolódott az össznépi játékba.) Ezek a pukkadásban is gyorsan követték a „vezért”.
Az árutőzsde gabonapiacán néhány éve még három nap limit up után felszabadították az árakat, a piac lehetőséget kapott, hogy beárazza a termékeket. A világ sok tőzsdéjén – például a legnagyobbon, a New York-in, valamint a Nasdaqon – egyáltalán nincs limit. Ha Budapesten is hasonló rendszer érvényesülne, valószínűleg sok spekuláns nem vállalná a játék kockázatát, s jóval kisebbre sikerednének az ilyen a spekulációs hullámok. Noha az árfolyamok valószínűleg jócskán visszaesnek a játék végén, a tanulság mégis az lehet: néha a tőzsdét egyáltalán nem érdeklik a cégértékelések, józan paraszti ésszel, egy kis tőzsdepszichológiai tapasztalattal, valamint folyamatos odafigyeléssel igazán nagyot lehet kaszálni.
