Három fő tényező határozza meg jelenleg a forint árfolyamát: a belföldi makrogazdasági fundamentumok, a regionális tőkeáramlás, valamint az ezzel erős összefüggésben álló külföldi kamatszint. A belföldi gazdasági adatok nem túl hízelgőek, a lanyhácska európai konjunktúra mellett továbbra is égető probléma az ikerdeficit. A folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya az idén várhatóan 9 százalék körül alakul, az államháztartási hiány első negyedéves célszámát nemrégiben emelte meg a Pénzügyminisztérium. S az idén már – így az elemzők – makrofronton, főleg az államháztartási hiánnyal kapcsolatban sok jóra nem lehet számítani. Kísértetiesen hasonlít a helyzet a tavalyi folyamatokra: az alulbecsült bevételi és a merev kiadási oldal a hiánycél folyamatos korrekciójára kényszerítheti a gazdaságpolitikát. 
LEFÖLÖZÉS. Az elmúlt időszakban az inflációs cél teljesítéséhez szükségesnek ítélt erős forintárfolyamot magas előretekintő reálkamattal tartotta fenn a jegybank. A spekulációs tőke szempontjából hálás befektetési terep nyílott meg így: adósodj el egy alacsony kamatú devizában (például dollárban), majd fektesd be egy magas kamatú eszközbe (például forintba). Nagyjából ez a pénzügyi szakzsargonban carry trade-nek, a kamatkülönbözet lefölözésére irányuló befektetési stratégiának a lényege. Az amerikai gazdaság azonban az élénkülés fázisában van, ennek következtében a Fed óvatos kamatemelési ciklusba kezdett. A magyarországi infláció erőteljes csökkenése a hazai kamatszint vártnál gyorsabb mérséklődését vonhatja maga után. Ebből az következik, hogy a hozamkülönbségre spekuláló, dollár alapon számolt befektetési stratégia meglehetősen sokat veszít vonzerejéből, mivel a roppant alacsony kockázatú amerikai államkötvények hozamemelkedése csökkenti a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát régiónkban.
A forint és térség más devizáinak gyengülése azonban mindennek ellenére feltehetően csak korrekciót, nem pedig trendfordulót jelez. Nem valószínű, hogy a tőke pánikszerű menekülésbe kezd a régióból, inkább csak lanyhul a spekulációs tőke beáramlásának lendülete. Ha a forintra ható erők közül a nemzetközi tőkeáramlás szerepe mérséklődik egy kissé, az azt is valószínűsíti, hogy megnő a belföldi gazdasági hatások jelentősége az árfolyam várható alakulása szempontjából. Ugyanakkor a hosszú távon gondolkodó befektetők várhatóan továbbra is a régió EU-konvergenciájára figyelnek, a spekulációs tőke széljárásának ingadozása ezt a folyamatot alapvetően nem befolyásolja.
MONETÁRIS DÖNTÉS. A forint árfolyama szempontjából különösen fontos lehet a monetáris tanács március 29-i, kamatokról döntő ülése. A kimutatások szerint a Magyar Nemzeti Bank kéthetes depo-tenderébe rekordösszegű, több mint 900 milliárd forint tőke áramlott. Ez azt mutatja, hogy a piacon tetemes mennyiségű „helyét kereső” tőke van, amely jobb híján az alacsony kamatot – 8,25 százalékot – kínáló jegybanki betétben parkol. Abban az esetben, ha monetáris tanács a soron következő ülésén ismét jelentős mértékben (legalábbis a befektetők kockázatvállalási hajlandóságánál jobban) lazítja a monetáris kondíciókat, s így a forintbefektetések vonzereje tovább csökken, elképzelhető, hogy ez a tőke euró alapú befektetésekbe áramlik, ami tovább gyengítheti a forint árfolyamát. A piac nagyjából 50-75 bázispontnyi kamatvágást árazott be, azonban egyre több elemző véli úgy, hogy az MNB megelégszik 25 bázisponttal. A jegybanknak tehát óvatosan kell mérlegelnie a kamatok további csökkentését, a valóban látványos ütemben csökkenő infláció (Figyelő, 2005/11. szám) mellett továbbra is számolnia kell az árfolyam esetleges hektikus ingadozásával.
