Medgyessy Péter miniszterelnök és Csillag István gazdasági miniszter is minden létező fórumon hangoztatja, hogy a kabinet elszánta magát a versenyképesség és az ország tőkevonzó képességének javítására. A szándék megvalósítása azonban korántsem automatikus. Már a telefonadó kapcsán is megfogalmazódott: mintha a kabinet vizet prédikálna, miközben bort iszik. A kiegyensúlyozott üzleti tervezés legfontosabb feltétele ugyanis a kiszámíthatóság. „A vállalkozások jobban elviselik, ha rossz az adórendszer, de stabil, mint azt, ha hektikusan változnak a szabályok, s a kormányzati politika rángatózásaihoz kell igazodniuk”- fogalmazott lapunknak Szirmai Péter, a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke.
E hektikusságot igyekszik kiküszöbölni a kisebbik koalíciós párt azzal, hogy szorgalmazza: a jövő évi adótörvények tárgyalása előtt tartson vitanapot a parlament az adó- és járulékterhek csökkentésének lehetőségéről. „Óvatos optimizmusra ad okot a gazdasági növekedés; kérdés, mire kívánja fordítani a kabinet”- mondja Horn Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal koalíciós egyeztetésért felelős államtitkára. Értesüléseink szerint a szabad demokraták a napokban hozzák nyilvánosságra Liberális Adócsökkentési Program (LAP) címet viselő koncepciójukat. Részletek egyelőre nem ismertek, úgy tudjuk, egyebek között a kétkulcsos adórendszerre való áttérést, az szja 18 százalékra történő mérséklését, s minél szélesebb jövedelemsávban történő alkalmazását, valamint új adókedvezmények bevezetését tartalmazza. E csomag része az iparűzési adó „kiváltását szolgáló” elképzelés is, amelyet maga a gazdasági miniszter, Csillag István közölt a múlt héten.
Több mint jelzés értékű azonban, hogy a bejelentést követő sajtótájékoztatón Draskovics Tibor pénzügyminiszter nem vett részt, a szaktárca pedig csak április végére ígéri a véleményezést. (Csillag szerint az ötlet megvalósulása 25-30 milliárd forinttal kurtítaná meg a büdzsét.) Eredetileg az SZDSZ azt szerette volna, ha teljesen megszűnik az iparűzési adó, arra hivatkozva, hogy az a teljesítmény ellen hat. Így is van. „Mivel nem a jövedelem az alapja, hanem a korrigált árbevétel, kilóg a nemzetközileg elfogadott adózási szisztémából, nem is lehet harmonizálni más uniós adókkal, ráadásul elrettentő hatású a befektetők irányában” – hangsúlyozza Szirmai Péter. Mégsem emiatt, hanem az önkormányzatok gazdasági stabilitásának megőrzése végett finomodott úgy az elképzelés, hogy a vállalkozások fizessék csak be az önkormányzatok kasszájába az iparűzési adót, ám azt írhassák le utóbb a társaságiadó-alapból. (A települések legfontosabb bevételi forrása ugyanis az iparűzési adó, bevételeik 90-92 százalékát adja, mértéke a cégek korrigált árbevételének 0-2 százaléka. 2003-ban 260 milliárd forint folyt be e címen a kasszájukba.)
Bár a vállalkozások adóterhe mérséklődne, a szabaddemokrata-elképzelést mégsem övezi osztatlan elismerés. Egyáltalán nem hatna ugyanis kedvezően azokra a cégekre, amelyek veszteségesek, hiszen ha nincs nyereség, nincs miből leírni az iparűzési adót. „A változtatás hosszabb távon kedvező lenne az államháztartás szempontjából, érdekeltté tenné ugyanis a vállalatokat a profit kimutatásában” – érvelt a javaslat mellett Kuncze Gábor pártelnök. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke viszont nem ért egyet a javaslat jelenlegi formájával. Parragh László szerint az iparűzési adó eleve retrográd eszköz, amit azzal súlyosbítana a törvény, hogy megkülönböztetést tenne a nyereséges és a veszteséges vállalkozások között. „A relatíve kis tőkebefektetést igénylő beruházásokat jutalmazná, míg a hosszabb megtérülési mutatójú, például az innovatív és a környezetvédelmi célú fejlesztéseket kifejezetten sújtaná”- érvelt a kamarai elnök.
