Amikor néhány hete a Horvát Vendéglőben vacsoráztunk, utána a kocsi felé ballagva a Jókai és a Weiner Leó utca sarkán valami különleges eleganciáról árulkodó látvány fogadott: Cotton Club.#<# Párommal benéztünk, majd lesétáltunk a pincerégióba, és amit láttunk meg hallottunk, az eldöntötte, hogy ide el kell jönni. Így is lett.
Kis történelmi áttekintés gyanánt: az első Cotton Club a New York-i Harlemben nyílt, az 1920 januárjától elrendelt szesztilalom idején. A naiv-idealista Wilson elnök (majd ő megszabadítja az amerikai társadalmat az alkohol átkaitól!) tipikus “ahogy azt Móricka elképzeli” rendeletének reakciójaképpen villámgyorsan megszületett az alvilág válasza. Megteremtette a törvényen kívüli, korlátlan alkoholfogyasztás feltételeit, megalapozva a gengsztervilág földalatti pszeudo-államát. (Wilson naiv receptjét hatvan évvel később megismételte a vodkairtó Gorbacsov, és neki is beletörött a bicskája.)
A Harlemben megnyílt első Cotton Club hamarosan a fel- és alvilági körök találkozási centruma lett, fehér tulajdonosakkal és vendégkörrel, a leghíresebb fekete muzsikusokkal, Crosbytól Ellingtonig. Ez a klasszikus gengsztervilág a tilalom feloldásával megszűnt, illetve átalakult. De a Cotton Club, és világszerte működő hasonmásai megőrizték a kemény idők romantikáját, stílusát, hangulatát, az élő jazz muzsika hagyományát. Kéremalássan, megérkezett hozzánk is!
Mégpedig impozáns körülmények között. Ennek a bizonyos háznak a hatalmas pincelabirintusát valakik kiépítették, nem kis pénzt ölve a vállalkozásba, mert a dolog minden eleme a legigényesebb színvonalat képviseli. A rusztikusra konzervált téglaboltozatot rengeteg nemes fa ritmizálja, jók a korabeli bútorok, különösen a hosszúkás, nagymama-korabeli ovál asztalok, “miközben (zongorán) halkan szól a jazz”. A labirintusban van kártyaszoba rulettasztallal kiegészítve, van szivarszoba pompás szivarokkal, nagy választékban (és finom, mélybarna szivarillattal). De a nagy meglepetés az orfeumterem, színpaddal, a rengeteg nézőtéri asztal mindegyikén hangulatlámpával. Belépéskor ez a selyemfényű mécseserdő lélegzetelállítóan szép látvány.
Ám először nézzük, mit lehet itt enni! Csak úgy találomra tigrisrákfarok ananászkehelyben, párolt ördöghal pofa tengeri algával, Hubertusszal flambírozott szarvasbélszín, epersügér fűszerbundában, nyúzott cápatörzs füstölt lazaccal. (Minden ételhez speciális borajánlat: elegáns!) Végül mégis a ház specialitása mellett döntöttünk: Cotton menü. A csirkeszívtől és májtól a karajig és bélszínig 11 féle nyárson forgatott, pácolt húsok orgiája. Másfél méteres nyárson hozzák az asztalodhoz, beosztással, de folyamatosan, annyit húznak le a tányérodra, amennyit parancsolsz, s ez nemcsak finom, hanem mulatságos is. Egyetlen hibája, hogy mintha túl szárazra aszalnák a húsokat (kivéve a pompás, mézzel-barbecue-val mázolt bordát). A pincérek és pincérlányok fiatalok, szépek, udvariasak, szakszerűek. A desszerten túli desszert az átvonulás 9 óra körül az orfeumba, ahol egy jó banda zenél, táncos boyok és görlök adnak műsort eszeveszett gyors átöltözésekkel. Messze kiugrik a táncos hölgyek közül az, aki énekes előadóként is szerepel, sajnos csak egyszer, lepipálva az olykor hamiskás fődizőzt. A műsoron még javítani-dúsítani kell, de az egész intézmény varázslatos, még gengszterek nélkül is nagy jövőt jósolok neki.
