a Budapesti Értéktőzsdéről (BÉT), ha a szeptember végi rendkívüli közgyűlésen a tulajdonosok elfogadják az igazgatóság javaslatát.#<# A 100 éves múltra visszatekintő patinás turisztikai cég a BÉT 1990-es újraindulását követően néhány évig a parkett sztárpapírja volt. Később aztán, a börze tízéves történetének legfényesebb szakaszában - 1995 és 1998 között - a Dunaholding érdekkörébe került Ibusz már nem tartozott a keresett papírok közé, forgalma és árfolyama is folyamatosan csökkent. Jelenlegi tulajdonosai a kivezetést azzal indokolják, hogy a BÉT nem működik reális értékmérőként - a múlt évben 1,08 milliárd forintos eredményt elérő Ibusz árfolyama az utóbbi hónapokban 500 forint körüli szintre süllyedt -, s a társaságnak amúgy sincs szüksége külső forrásbevonásra. Sajnos ezek a megállapítások ma a budapesti börze valamennyi társaságára illenek. Annak ellenére, hogy tudjuk, néhány társaság esetében – és ezek közé tartozhat az Ibusz is – a tulajdonosi struktúra gátja lehet az árfolyamok emelkedésének, a tőzsdével foglalkozók számára az is világos, hogy a nemzetközi tőkepiaci helyzet ma egyáltalán nem kedvez a börzének. Új papírt kibocsátani vagy tőkét emelni a tőzsdén ugyanis csak akkor érdemes, ha a piac a saját tőkénél magasabbra értékeli a társaságot. A világszerte rossz befektetői klíma mellett a magyar kormány intézkedései is szerepet játszanak abban, hogy a BÉT nem tölti be funkcióját. A piaci logikát figyelmen kívül hagyó beavatkozásokkal ugyanis éppen azokat a nemzeti középvállalkozásokat – külföldről nézve a Mol is ilyen – hozza nehéz helyzetbe, amelyeket retorikájában lépten-nyomon támogat. Ezen cégek így növekedésüket kénytelenek lesznek hitelből finanszírozni, ami a recesszió közeli világgazdasági környezetben igen veszélyessé válhat. Működő tőkepiac híján a hazai megtakarítások jókora hányada is külföldre fog vándorolni, ahelyett, hogy a magyar gazdaságot gyarapítaná.
