Egy újfajta konstrukció gondozói a legdivatosabb “hívószavakat” vetik be a magyar tőzsdében csalódott, a banki kamatokkal elégedetlen, a forint erősödése után pedig még a deviza-megtakarításokon is veszítő hazai befektetők megnyeréséhez. Külföldi vállalati és államkötvények, tőzsdei értékpapírok nyereségét kínálja garantált hozam és biztonság mellett az Epicon Investment AG. A bankoktól független osztrák befektetési alapkezelő saját, euróban jegyzett kötvényét dobja piacra. A hazai forgalmazói feladatokat a CA IB Értékpapír Rt. és a ConCorde Értékpapír Rt. látják el.
ALAPKOKTÉL. Az Epicon több szempontból is új típusú befektetési lehetőséggel jelentkezik. Egyrészt a devizaliberalizáció óta ez az első külföldi kibocsátású, devizaalapú megtakarítási termék, amelyet közvetlenül forgalmaznak Magyarországon, másrészt az egyelőre még a hazai piacon “tiltott gyümölcsnek” számító külföldi befektetési alapokhoz nyit utat a megtakarítók számára. A kötvény mögött ugyanis egy úgynevezett “alapok alapja” áll, amely – a nemzetközi befektetési piacon jól ismert megoldással – a kötvénykibocsátásból begyűjtött pénzt jelenleg 13, a világ legnevesebb vagyonkezelői által jegyzett különféle részvény-, állampapír- és pénzpiaci alapba helyezi ki. A kötvény lejáratakor a kibocsátó az akkori árfolyam alapján fizet, a neves francia pénzintézet, a Société Générale azonban tőke- és hozamgaranciát nyújt: a 7 éves futamidő végén a bank vállalja, hogy a tőkét és az addig elért legmagasabb árfolyam 90 százalékát kifizeti, ha netán lejáratkor ennél alacsonyabb lenne az ázsió. A kibocsátó és a forgalmazók szerint azonban erre aligha lesz szükség, hiszen az Epicon Best Garant 2008 hozama euróban évi 6-9 százalék lesz, amit az tesz lehetővé, hogy legfeljebb 50 százalékos mértékig részvényalapokba fektetik a pénzt.
A termék első látásra vonzó lehet azoknak, akik devizában szeretnék tartani a pénzüket, a banki kamatoknál magasabb hozamot keresnek, de egyben a biztonságot is igénylik. Azt azonban a forgalmazó ConCorde termékfejlesztési igazgatója, Móró Tamás is elismerte, hogy viszonylagos költségessége miatt főként a nagyobb pénzű intézményi és magánbefektetőket célozzák meg. A csak formájában kötvény, piaci pozíciójában inkább a befektetési alapokkal öszszevethető konstrukció ugyanis magasabb jutalékokkal és szigorúbb korlátokkal bír, mint a különféle nemzetközi kötvény- és részvényalapok, és azok rugalmasságával ellentétben nem “díjazza” a ki-beugrálást. A legkisebb befektethető összeg például 2 ezer euró (azaz több mint félmillió forint), s a “belépési díj”, vagyis a vásárláskor fizetendő jutalék is “húzós”, maximum 5 százalék (bár a forgalmazók azt ígérik, hogy – tekintettel a magyar befektetők árérzékenységére – ez a mérték inkább 3 százalék körüli lesz).
A hazai befektetési alapoknál megszokotthoz képest magasabb díjak mellett a piacon a termék viszonylagos bonyolultságát is “versenyhátrányként” említik. A kötvényt ugyan a futamidő lejárata előtt is el lehet adni – az értékpapírokat a luxemburgi tőzsdén adják-veszik -, ekkor azonban a hozamgarancia érvényét veszti. Az alapok befektetési jegyeivel ellentétben itt hetente csak egyszer állapítják meg a nettó eszközértéket, az ügyfél ennél 3,5 százalékkal magasabb árfolyamon vásárolhatja és 0,5 százalékkal alacsonyabb kurzuson adhatja el a papírt. Az idő előtti kiszálláskor nemcsak ezzel az árfolyamveszteséggel kell számolni, hanem devizaátutalási költséggel is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az euró/forint árfolyamváltozásból eredő kockázatot is az ügyfél viseli, ami a forint tartós erősödése esetén jócskán visszavetheti a hozamot. Móró Tamás ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a futamidő végén, 2008-ban elvileg már Magyarországon is euró lesz, a konstrukció tehát tényleg a hosszabb távon gondolkozó befektetőknek vonzó. Versenyezni pedig e termék révén szerinte inkább a devizabetétekkel és vállalati devizakötvényekkel, nem pedig a befektetési alapokkal tudnak majd.
KICSI, DE BIZTOS. Piaci megfigyelők – bár díjazzák a termék újszerűségét – azt mondják, hogy a konkrét százalékokhoz szokott hazai befektetők nehezen értelmezik majd azt a garanciát, ami egy jövőbeni árfolyam 90 százalékára szól. A befektetési alapok piacán ráadásul léteznek ennél kézzelfoghatóbb ígéretek is. A legnagyobb alap, az államkötvényekbe fektető OTP Optima mögött például a bank tőkegaranciája áll. Az egykori Magyar Hitelbank Aranyhal alapja azzal lett népszerű, hogy nem csupán a tőke visszatérítését vállalta, hanem negyedévre előre garantált hozamot hirdetett meg. Ezt a megoldást még ma is számos alapkezelő alkalmazza, főleg pénzpiaci alapokhoz kapcsolódóan rendszeresen közölve, hogy százalékosan mekkora hozamot vállal, havonta vagy negyedévre előre. A Postabank beszédes nevű Hozamgarancia alapja a legalább egy évig e konstrukcióban fialtatott pénzre hirdeti meg vállalását, ami most 9,25 százalékon áll, a Budapest Alapkezelő (BA) Rt. hasonló, szintén egyéves befektetést igénylő termékénél pedig 7,25 százalékot fizetnek ki biztosan.
Orbán Gábor, a Hunnia Alapok kezelője úgy véli: ezekkel a konstrukciókkal ma leginkább az alacsony kamatokat ígérő banki folyószámlákkal versenyeznek a cégek, az általuk a pénzpiaci alapra kínált, a konkurensekhez képest alacsonyabb, 5 százalékos éves megtérülés még mindig jobb, mint a folyószámlakamat.
Pontosan azért, hogy az egyelőre a banki megtakarításokat preferáló konzervatív hazai befektetőket átszoktassák a rugalmasabb és magasabb hozammal kecsegtető alapokra, a Budapest Bank-csoporthoz tartozó BA Rt. – s éppen a közelmúltban a ConCorde is – olyan Eurocard/Mastercard befektetési kártyát vezetett be, amely a pénzpiaci alaphoz kapcsolódik. Ennek lényege, hogy a vásárláskor vagy a készpénzfelvételkor fogy az alapban befektetett pénz, de az addig elért hozam nem vész el. A BA Rt. terméke bankszámlaként is működik, vagyis akár rendszeres átutalásokat is teljesíthetnek róla. A ConCorde kártyája ezekkel az előnyökkel nem bír, habár a háttérben a Raiffeisen Bank gondozza a kártyával kapcsolatos teendőket.
