Rendszerint igencsak elfoglalt emberek a brüsszeli biztosok, így aztán ritkán fordul elő velük, hogy két egymást követő nap ugyanazt a vendéget fogadják az irodájukban. Mario Montival ez most mégis megesett, egy alkalom ugyanis nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy tisztázza a helyzetet a Time Warner (TW) képviselőivel. Az amerikai szórakoztatóipari óriás emberei végül mindkét tárgyalást követően meglehetősen lelombozódva távoztak a versenypolitikáért felelős uniós biztos hivatalából.
KÖTEKEDŐ EURÓPA. A dolgok pillanatnyi állása szerint a Time Warner 2:0-ás vesztésre áll az Európai Bizottsággal szemben azon a meccsen, amelynek tétje, hogy zöld jelzést kap-e a történelem eddigi legnagyobb cégegyesülése: az America Online (AOL) internetes csoport és TW fúziója. Az egyebek mellett a CNN tulajdonosaként ismert TW másik üzleténél is rezeg a léc. A rettegett brüsszeli fúziós munkacsoport (merger task force) az EMI brit zenei kiadóvállalat megvásárlásába is belekötött, mert megítélése szerint a muzikális házasság jelenlegi formájában torzítaná a szabad versenyt a piacon.
Az AOL és a TW fúziója esetében 126 milliárd dolláros üzlet forog kockán, ha a két cég nem tesz újabb engedményeket az Európai Bizottságnak. Erre e cikk írásakor már csak néhány napjuk volt az amerikaiaknak. Brüsszel előzőleg – új divatot teremtve – megküldte a tagállamok fővárosaiba a határozat első szövegtervezetét, amelyet aztán jótékony kezek eljuttattak a sajtóhoz. Az Európai Unió végrehajtó szerve azzal magyarázta a szokatlan eljárást, hogy a vállalatok rendszeresen az utolsó pillanatig halogatják az ajánlatukat.
EGYRE SZKEPTIKUSABBAN. Az unió versenyhivatala szerint a fúzióval olyan hatalmas cég jönne létre, amely csírájában fojthatná el a szabad versenyt az új internetes technológia piacán. Az AOL az idén augusztusban már felajánlotta, hogy kiszáll a német Bertelsmann-nal közös vállalkozásaiból. Arra is garanciát vállalt, hogy az egyesülését követően három évig nem használja fel az Egyesült Államokban kiépített erős pozícióit az európai piacon való terjeszkedésre. A fenti engedmények – úgy látszik – nem elégítették ki a bizottságot. A testület ugyanis egyre több jelét látja annak, hogy az információtechnológia terén tapasztalható vertikális irányú koncentráció alkalmas a vetélytársak kiszorítására. Monti nemrég egy beszédében úgy fogalmazott, hogy az új technológiákat magában foglaló cégegyesüléseket ajánlott “egészséges szkepszissel” kezelni.
A Time Warnernek a 20 milliárd dollárra tett EMI-ügylet jóváhagyását illetően sem áll jól a szénája. A brüsszeli szakértők a zenei üzlet világában is egy domináns piaci szereplő megjelenésétől tartanak. A verdikt szövegtervezete aláhúzza, hogy az újonnan létrejövő vállalatcsoport az összes zenei szerzői jog mintegy 50 százalékára tehetné rá a kezét. Az EMI és a Time Warner képviselői azóta egy átdolgozott javaslatot tettek le az unió versenyhivatalának asztalára, amely reményeik szerint már elnyeri a szigorú “bírák” tetszését. Az AOL-TW egyesülésről október 18-án, a másik ügyben pedig október 24-én várható az eredményhirdetés.
A fúziókkal foglalkozó munkacsoport évtizedes fennállása alatt több mint 1500 cégvásárlást bírált el, s mindössze 13 alkalommal utasította el az engedélyezést (12 további esetben az érintettek a negatív vélemény ismeretében maguktól elálltak az üzlettől). Azonban a bizottságnak – amely egy meghatározott forgalmi küszöb felett illetékes eljátszani döntőbíró szerepét – az utóbbi időben egyre gyakrabban kellett felmutatnia a tilos táblát. A Volvo és a Scania, az Alcan és a Pechiney alumíniumipari trösztök, valamint a WorldCom és a Sprint frigye azon bukott el, hogy Brüsszel úgy ítélte meg, a fogyasztók és a versenytársak jogos érdekeit sértené az egyesülés. Most az igazán nehézsúlyú kategóriába tartozó AOL és a Time Warner fúziója is könnyen erre a sorsra juthat.
