Ez a táj, ez a Balatonfelvidék, ezen belül is Badacsony és Szigliget, választott pátriám volt két évtizeden át. Minden közhely elpuffogtatható e gyönyörűséges vidékről, a világ köldökétől az Isten tenyeréig – minden! Szigligeten az Esterházy-kastélyt az ősparkkal a háború után elkonfiskálták, azóta írók alkotóháza. Ez véletlenül jó helyre került, méltó használatra: csak meg is maradjon! (Könnyű nagylelkűsködnöm más család kárára, gondolhatják. De nekem erre erkölcsi jogom van! Az én családomtól a többi között Zsennyén – Rum és Kám között! Gyönyörű! – konfiskálták el Magyarország legrégebbi kastélyát az ősparkkal. Ez is alkotóház lett, a festőké, és erre is azt mondom: jó helyre került!) A szigligeti alkotóházban ’56 után, éveken át, egész télen együtt volt egy csapat: Ottlik, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Lator László, Hajnal Anna, szegény Füsi Jóska (Ki tud ma róla? Pokoli!), jómagam, és mások. Gyanús emigrációban, minthogy ’56 után közülünk senki nem publikált. Vizsgálódtak is a pártközpontból, hogy mi folyik itten. Aztán később, némi örökséghez jutva kialakítottam a saját kis mandulafás Tusculanumomat is az egyik szőlőhegyen. Akkoriban születtem át e tájba. (Nem mondhatom másképp.)
Kénytelen vagyok megint közhelyhez folyamodni: mitikus táj. Ez nem értelmiségi okoskodás, ezt ugyanúgy megérzi az ember itt, mint Görögországban, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy Árkádiában járunk, Európa és a mítoszok szülőhelyén. A mi hazai Árkádiánk a Balatontól, a vulkáni bazalttól és a szőlőhegyektől ilyen. Lávabornak mondják az itt termett szőlők nedűjét. Az ősi mesterség félholt állapotából ismét feltámadt az utóbbi időkben, újra jegyzik végre a magyar bort is a nagyvilág börzéjén. (Legfeljebb a legújabb neobolsevista rendeletek teszik ismét tönkre a halottaiból feltámadó borászatot!)
Amióta elszakadtam innét, mindig elgyengülök, valahányszor idelátogatok. Legutóbb Badacsonytomajon jártunk, barátoknál. (A szomszédban a tájszerelmes Egry József egykor irigyelt otthona, a fényvarázslatok titokzatos műterme: a pompás villák között fura koboldházikó lett mára!) Majd betértünk a nevezetes Borbarátok Vendégfogadóba ebédelni. Táj, hangulat, bazaltorgonák, jó konyha, elérzékenyülés: mit mondjak még? Ráadásul a Badacsonyt karéjozó Római úton van. (Vajon ez nem volt Vöröshadsereg útja közben?) Ők – a Nagy & Nagy – kezelik az elbűvölő, muzeális Szegedy Róza házat is. (Mennyit jártam ott, híres Hertelendy-féle igazi (!) kéknyelűt, meg Békássy-féle zöldszilvánit kortyolgatni!) Itt most szeptember végéig óránkénti borkóstoló jár a múzeumlátogatáshoz, sajttal, zsíros kenyérrel, lilahagymával.
A vendéglőben Lujzi mama vasárnapi levese tökéletesen a Lujzi mamát igazolja. Előételnek a zöldségfelfújt tárkonyos mártással csakis finom lehet, mert számomra a tárkony a király. A Velencei fogasfilé hercegnőburgonyával, sajtmártással lehetne kicsit karakteresebb, így finom, de kicsit pasztell. Libamáj rántva, bundában sült almával: nagyon jó, csak azt nem értem, mért nem lehet Magyarországon édesség gyanánt is, libamáj nélkül, bundásalmát fahéjas cukorral kapni? A Ház saját olaszrizlingje (kis keserűmandula buké!) kifogástalan. –
Környezet: árkádiai hangulat Kiszolgálás: a forgalom ellenére udvarias Előételek: 300-1300 forint Levesek: 150-800 forint Főételek: 550-2100 forint
