Nem tudom elképzelni, hogy hatvanévesen még mindig én vezessem a céget. Addigra új igazgatót választok – mondta Bill Gates a Magyarországon az Atheneum Kiadó jóvoltából a közelmúltban megjelent könyv szerzőjének, Janet Lowe-nak 1998-ban. Szavait az önmaga által kitűzött határidőnél jóval hamarább váltotta valóra a gyermekkora óta csúcsokat megcélzó fáradhatatlan és egyúttal kíméletlen zseni.
Janet Lowe a háttérbe húzódva, csak rövid összekötőszövegekkel támogatja a Bill Gates saját szavaiból összeálló jellemrajzot, amelyből az derül ki, hogy a világ leggazdagabb embere úgy él, mint bármelyik elfoglalt halandó.
Igaz, hogy 75 millió dollárt költött a házára, és 380 ezer dollárt egy különleges Porschéra, de azért nem szórja a pénzt. Ha repül, mindig turista osztályon utazik. Így mutat példát az alkalmazottaknak. Persze az már más kérdés, hogy a repülőtársaság mindig felajánl számára egy első osztályú helyet: hja, a siker átka. Munkastílusa közvetlen és egyszerű. Nincs titkárnője. “A saját üzeneteimet és leveleimet én gépelem.” Ez a hozzáállás jellemző az egész vállalatra is. “Az alkalmazottak heti 80 órát dolgoznak, de közben hokiznak a folyosón, megtréfálják egymást, munka közben hangszereken játszanak, befalazzák egymás szobáját: jól érzik magukat.”
A könyvben rengeteg tanács olvasható, és valószínűleg ezek hasznosak is: eredményességük bizonyított. Bill Gateset lehet szeretni és lehet gyűlölni, de gondolatait és mondatait nem szabad figyelmen kívül hagyni, tanácsait érdemes megfogadni. “Ragaszkodom hozzá, hogy legalább egy hetilapot elolvassak, mert így tágul az érdeklődési köröm. Ha csak azt olvasom el, ami elsősorban foglalkoztat, akkor semmit nem változom. Ezért inkább végigolvasom.”
Tegyük mi is ezt Janet Lowe könyvével: jó olvasmány! –
