Ki tudja ma már, hogy a Rákóczi út elődje, a Kerepesi országút a Hatvani kapunál, a mai Astoriánál érte el Pest Belvárosát? Miután egy híddal ívelte át a Duna-ágat. Miféle Duna-ágat? Mely a mai Nagykörút táján húzódott! A híd és a Hatvani kapu között már a XVIII. században külvárosi csárdák sorakoztak, és kirakodó vásárokat tartottak. (Milyen érdekes, hogy a mai Rákóczi út össz-konzumálásra hívó jellegével, korszerű körülmények között tulajdonképpen megőrizte ezt a hagyományt.) A ma is látható történelmi kilométerkövek: az 1711-ben született Rókus-kápolna, a XVIII. század végén épült Rókus-kórház, a reformkorban épült Rákóczi úti szárnyakkal. A 15-ös számú ház az egykori Fehér Ló szálloda. Majd a múlt század végiek közül a legpompásabb: a mór stílű Uránia. A már nem látható történelmi kilométerkövek közül kettőt említek: a Múzeum körúti saroktelken állt az eredeti Nemzeti Színház, ezt 1913-ban lebontották, így “ideiglenesen” a Népszínházba költözött, amelyet viszont 1964-ben felrobbantottak, mondván, majd építenek végleges Nemzetit.
Mi hiányozhat még egy ilyen mindent felvonultató, mindent kínáló sugárútról? Már csak egy olyan étterem, amilyen ’99 nyarán nyílt, a Kiss József utca sarkán, neve szerint Pasta Dost. (Ez a név az egyetlen, ami nem tetszik benne, a vállalkozás ennél sokkal finomabb és szellemesebb.) Elegáns, ízléses berendezés, jó minőségű bútorok, szó sincs valamiféle önkiszolgáló plasztik-igénytelenségről. Egyedi jellege az, hogy nappal 1490, este és hétvégén 1990 forint befizetésével a vendég annyit ehet és ihat, amennyit óhajt. Szó szerint, nincs trükk, nincs átverés. És legfőképp nincs vacak minőség. Kétméteres, mázsás fiatal barátom, aki a pártállami időkben azért távozott külföldre, mert nem volt hajlandó olyan országban élni, ahol nem kap 50-es cipőt; ez a barátom, a Pasta Dost tulajdonosának legnagyobb pechére szemben lakik a Rákóczi úton. Ellenőriztem: annyiszor, annyit evett és ivott, ahányszor akart és amennyi belefért (sok fér bele).
Elbűvölt, hogy nem pincérek, hanem háziasszonyoknak deklarált ifjú és csinos hölgyek lesik a vendég kívánságait. A gazdag olasz tésztakínálatot – innét a pasta – fel se sorolom, annyiféle a finomság. Például a “Spaghetti frutti di mare”, amit a párom evett, az én tányéromon pedig a “Fussilli gamberoni”, fokhagymával, fehérborral, gombával, rákkal. Rendelésre ezt hozzák ki a csinos háziasszonyok, ahányszor akarod. De csak miután előbb mohón degeszre etted magad! A svédasztalról hozott, magad válogatta előételekkel, levesekkel. Például egy remek vadragúval vagy görög húsgombóccal, francia hagymalevessel vagy karfiol krémlevessel. A pompás salátákról nem beszélve. Egy jó száraz olasz bor és a Segafredo kávé ezek után már evidenciának számít. Avantgard étteremben jártunk, az avantgardizmus pukkasztó kellemetlenségei nélkül. Nagy jövőt jósolok neki. –
Környezet: szolid és kellemes Kiszolgálás: bűbájos profizmus Választék: változatos bőség Minőség: hibátlan Teljes zabálás nappal: 1490 forint Teljes zabálás este: 1990 forint
