Gazdaság

CSOKOLÁDÉ ÉS EU-CSATLAKOZÁS – Édes mindegy

A magyar csokoládégyártók átmeneti felmentést kérnek egyes uniós normák alól.

Nemzetközi konfliktussal fenyeget a csokoládébomba. Európa két táborra szakadt. Az egyik szerint megengedhető, a másik szerint nem, hogy a csokoládéban – legfeljebb 5 százalék erejéig – a kakaóvajat más növényi zsírral helyettesítsék. Franciaország – amely szoros kapcsolatban áll a trópusi termőhelyekkel – kiáll a kakaótermelők érdekeiért, mondván: a csoki legyen csoki. Azaz ne lehessen “felhígítani” egyéb anyagokkal, csökkentve ezzel a kakaóbab-termelők árbevételét.

Így azután Franciaország kezdeményezte, hogy az Európai Unió (EU) szigorítsa a kakaóvaj pótlását szolgáló növényi zsírokra vonatkozó, enyhének tartott jelenlegi szabályozást. Az uniós jogszabályok ugyanis lehetővé teszik, hogy a csokoládégyártásban a drága kakóvajat egyebek mellett Shea- vagy ilippe-vajjal, illetve pálmaolajból készített növényi zsírokkal helyettesítsék, ami dollármilliókban kifejezhető kárt okoz a kakaótermelőknek.

HELYETTESÍTÉSI VITÁK. A franciák azzal érvelnek a helyettesítés ellen, hogy a kakaóvajat pótló zsírokat vegyi folyamat révén kell átalakítani, ami – megítélésük szerint – akár egészségre ártalmas is lehet. Ezt a gyártók természetesen tagadják: szerintük a kemény zsírnak számító kakaóvaj sem egészségesebb az azt helyettesítő növényi zsíroknál.

A franciával szemben megfogalmazott angol álláspont a szabadabb csokoládégyártásnak kedvez. Eszerint a pótlásra használt növényi zsírok szerkezete azonos a kakaóvajéval, viszont 20 százalékkal olcsóbbak. Az angol felfogást támogató csokoládégyártók állítják, hogy a kakaótermelők sem maradnának munka nélkül, hiszen a helyettesítő növényi zsírok ugyancsak a trópusokról származnak. Nem utolsó szempont, hogy az olcsóbb adalékanyaggal készült csokoládé fogyasztói ára is alacsonyabb lehet.

Az öt évvel ezelőtt kezdődött vita javában tart, s napirenden van az ENSZ két szakosított szervezetének – a FAO és a WHO – közös kakaó- és csokoládétermék munkabizottságában is. Az egyes országok egyelőre belátásuk szerint szabályozzák a kakaópótlást. Az EU-tagok közül például 7 ország kért és kapott engedélyt alternatív növényi zsírok alkalmazására. Angliában 5 százalékig engedik a pótlást, míg Németország és Franciaország teljesen elutasítja azt. Az unió egyelőre abban hajthatatlan, hogy a kakaóvaj-helyettesítő zsírok alkalmazásával a csokoládétermékek kakaótartalma nem kerülhet a rendeletben meghatározott minimális érték alá.

Magyarországon a Magyar Élelmiszerkönyv a mérvadó. Mohos Ferenc, az édesipari termékek munkabizottság elnöke (“civilben” a Sweet Point Kft. ügyvezető igazgatója) szerint a kakaóvajon kívül egyéb speciális növényi zsírt is fel szabad használni a csokoládéhoz, legfeljebb 3 százalékban – legalábbis mindaddig, amíg be nem lépünk az EU-ba. A növényi zsírtartalmat azonban feltétlenül fel kell tüntetni a csomagoláson.

Nálunk már két évtizede használnak kakaóvaj-egyenértékű növényi zsírokat, ezt a munkabizottság 1996-ban eleve figyelembe vette a Magyar Élelmiszerkönyv összeállításánál. Az adalékanyagokhoz annyira ragaszkodik az édesipari lobby, hogy azt szorgalmazza: Magyarország a csatlakozástól számítva három évre kérjen mentességet az uniótól a kakaóvajat helyettesítő növényi zsírok használatára. Van ebben valami bizarr, hiszen a hazai csokoládégyártás háromnegyedét adó három cég, a Kraft Jacobs Suchard, a Stollwerck és a Nestlé helyi társaságai az anyaország szabályai, zömmel tehát az EU-normák szerint használnak, vagy nem használnak kakaóvajpótlókat. Ezért a szakértők többsége pusztán politikai indíttatásúnak véli a szakmainak beállított vitát.

A MULTIK HALLGATNAK. A hazai multinacionális gyártók – bár a nemzetközi vitában markánsan hallatják a hangjukat – nem akarják kommentálni az esetleges magyar derogációs igényt. A háttérben az állna, hogy állítólag már el is érték: Brüsszel a jövőben is engedélyezni fogja a kakaóvajpótló növényi zsírok használatát. A Stollwerck Budapest Kft. illetékese ehhez annyit fűzött hozzá, hogy bár technológiai szempontból semmi gondot nem okozna a 3 százaléknyi növényi zsír kiváltása eredeti kakóvajjal, egy ilyen lépés jelentősen rontaná a magyar csokoládék versenyképességét közép- és kelet-európai exportpiacaikon. A régióban, különösen pedig a FÁK-országokban ugyanis olyan könyörtelen az árharc, hogy a drága, minőségi termékekkel így is nehéz állni a versenyt.

Persze itthon sem könnyű a helyzet, hiszen a belföldi piac meglehetősen kicsi, különösen a multinacionális gyártók kapacitásához képest. Bár a hazai csokoládéfogyasztás – éppen az olcsóbb termékek jóvoltából – évről évre szerényen, körülbelül 5 százalékkal növekszik, a lakosonkénti 2,5-3,0 kilós éves átlag így is messze elmarad az édesszájú európai uniós nemzetek 6-10 kilogrammjához képest. Legfőképpen talán ezért keserű a hazai csokoládégyártók szájíze.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik