Valóságos lakmuszpróbát jelent a legnagyobb állami bankok eladása Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök számára, aki a privatizációt gazdaságpolitikája sarkkövévé tette (Figyelő, 1996/29. szám). Nemrégiben kijelentette, hogy a kormány elképzelése szerint a bankprivatizáció “mérföldkövet jelent az izraeli gazdaság koncentrációjának felszámolásában”.
Az állami vállalatok és bankok eladásától Netanjahu 4 milliárd sékel (1,12 milliárd dollár) bevételt remél, az viszont még nem dőlt el, hogy ezt a pénzt mire használják fel. A célt már akkor eléri, ha az eladni kívánt bankok közül csak hármat vesznek meg, s ezzel elhallgattathatja a terv irrealitását hangoztató ellenfeleit.
Izraelben a kormány 1983-ban, a hitel-részvény csere körüli botrány után mentette meg és vonta irányítása alá az összeomlás küszöbére sodródott bankokat. A kormány 1988 óta szeretné visszajuttatni az intézményeket magánkézbe, de a folyamat igen lassan halad.
A gyors eladás lehetőségét némileg megkérdőjelezte, hogy a harmadik legnagyobb bank, az Israel Discount Bank 17 százalékának másodlagos kibocsátását a tartalékokkal kapcsolatos aggodalmak miatt áprilisra halasztották. Az eladás eredetileg februárban történt volna, és 600 millió sékel bevételre számítottak.
Ez a késedelem azonban nem hat ki a két másik, sokkal nagyobb bank eladására. Jacobsen, a privatizációt lebonyolító MI Holdings vezérigazgatója a Financial Timesnak úgy nyilatkozott: hamarosan megjelenik a Bank Leuminak, az ország második legnagyobb pénzintézetének 10 százalékára vonatkozó ajánlati felhívás is. Az üzletkötést májusra tervezik, és 700 millió sékelt remélnek belőle.
A legfontosabb azonban a Bank Hapoalim többségi érdekeltségének eladása. A bank a hitelállomány 35 százaléka felett rendelkezik. Az 1996. év első nyolc hónapjában a nettó nyereség 8 százalékkal, 193,8 millióról 209,6 millió dollárra nőtt. Befektetésein keresztül a bank az izraeli GDP 8 százalékát ellenőrzi, többek között az ország két legfontosabb ipari konglomerátuma, a Koor Industries 23 százalékával és a Clal 25 százalékával rendelkezik. (A tavaly elfogadott banktörvény értelmében a banknak az egyik érdekeltségét 1999-ig el kell adnia.)
A kormány a Hapoalim 25-69 százalékát szeretné átadni magánbefektetőknek. A tavalyi harmadik negyedév végi 7,94 milliárd dolláros jegyzett tőke alapján az eladás 2-5,47 milliárd sékelnyi bevételt hozhat.
Noha tavaly nem sikerült eladni a bankot, az elemzők most alkalmasnak látják az időpontot. Véleményük szerint ugyanis az izraeli bankok alulértékeltek. “A Bank Hapoalim olcsó, és a piac élénkülni fog” – állítja például a tel-avivi Zannex Securities elemzése.
Egy külföldi és egy másik, helyi befektetőkből álló csoport már sorban áll a Hapoalimért. Az egyiket Jeffrey Keil amerikai bankár vezeti. A másik élén Ted Arison amerikai-izraeli vállalkozó áll, és benne van a Claridge-Israel cég, az országban működő egyik legnagyobb külföldi befektető. A Claridge-Israel elnöke szerint csoportja tavaly azért állt el az üzlettől közvetlenül annak megkötése előtt, mert a folyamat már több mint másfél éve húzódott, és visszatartó erőt jelentett a tárgyalások előrehaladott fázisában elfogadott bankreform is. Most viszont a csoport úgy véli, hogy az MI Holdings egyértelmű kormánymegbízást kapott a Hapoalim eladására.
