Az ötvenéves szakember, aki életének felét a távközlésnek szentelte (1971-től a Michicgan Bellnél, 1991-től az Ameritechnél dolgozott), azt tartotta elsődleges magyarországi feladatának, hogy megpróbálja összehangolni a Matávba tömörült három különböző kultúrát. A magyar és a német történelmi és technológiai hagyományok mellett meg kellett tanulnia a magyar privatizációs szervezetek sajátos nyelvezetét is, ami – mint mondja – egyáltalán nem volt könnyű. Valamivel egyszerűbb, bár folyamatosnak ígérkező tanulmányt jelentett a magyar gazdasági, törvényi-jogi szabályozórendszerrel, a makrogazdasági összefüggésekkel való ismerkedés. Ami az embereket illeti, ők az amerikai ügyvezető szerint mindenhol egyformák – rájuk “csak” oda kell figyelni. Mert azt élete során nagyon jól megtanulta, hogy legyen a környezet, a technika, a berendezések együttese bámilyen tökéletes, az ember az egyetlen tényező, amely mindezt mozgásban tarthatja, előreviheti.
A részvénytársaság működéséről és privatizációjáról készült és a napokban nyilvánosságra hozott számvevőszéki jelentésből megtudható, hogy igen sok pénzt fordítanak a külső szakértőkre. Anderson igazgató elmondta, hogy tavaly és az idén összesen csaknem hárommilliárd forintot költöttek szakértői díjakra. Eddig 53 külföldi szakember adta át technikai-technológiai tapasztalatait, jövőre viszont már csak 47-en dolgoznak a Matávnál, s számuk az évek során fokozatosan csökken.
Az ügyvezető szerint ez az első pillantásra nagynak tűnő költség nem takarítható meg. Ezek olyan kiadások, amelyek a Matáv vállalati és technikai rendszerének korszerűsítésénél, a berendezések cseréjénél és nem utolsósorban a szellemi kapacitások növelésénél nem nélkülözhetőek. Az utóbbira példaként a távközlési centrumokat és az ügyfélszolgálati irodákat említi. Mint mondja, azt szeretnék, ha ezek a jövőben szigorúan meghatározott sztenderdek szerint működnének. A tervek szerint 1997 derekára általánossá válik az a modell, amelynek megfelelően dolgoznak e helyeken a Matáv emberei. Amennyiben a digitalizáltság mindenhol jellemző lesz, az elképzelések szerint az előfizetői panaszok mintegy 80 százalékát úgy intézik majd el, hogy az előfizetőknek nem kell személyesen bemenniük a távközlési centrumokba.
És lesz telefon, mégpedig a Matáv területén legfeljebb hat hónapos várakozási idővel – ígéri az amerikai ügyvezető. No persze csak a jövő év közepétől. Az ügyvezető optimizmusára vall, hogy ki meri mondani, amit magyar kollégái talán elhamarkodottnak vélnének: azt szeretnék, ha belátható időn belül 30, majd 8 napra zsugorodna a telefonállomásokra várakozás ideje. S ha már lúd, legyen kövér: Anderson igazgató azt ígéri, hogy a különszolgáltatásokat, mint amilyen a hangposta, a nem túl távoli jövőben két órán belül megoldja előfizetőinél a Matáv.
Magyarország a negyedik legliberalizáltabb távközlési piac Európában – állítja John R. Anderson, majd hozzáteszi: “Az a véleményem, hogy az 1998 januárjától felszabaduló nyugat-európai távközlési piac hatásaitól nem kell félni, mert Magyarországon egyetlen komolyan vehető tényező játszhat szerepet a távközlés továbbfejlődésében: a gazdaság.” Nem az új versenytársak, hanem az új szolgáltatások megjelenése a jövő kihívása a Matáv számára. A fő cél az ügyfelek kívánságainak teljesítése, úgy, hogy közben a lehető legalacsonyabbra szorítsák a költségeket, s a tarifák se emelkedjenek a csillagos égig. Erről az ÁSZ-jelentésben az olvasható, hogy a törekvésből egyelőre nem sok valósult meg. Anderson úgy látja, az elhibázott tarifarendszer helyrebillentése megkezdődött, de eltart még egy darabig, amíg a fejlett világban alkalmazott mértékek és arányok kialakulnak. Magyarországon az volt az alapvető baj – mondja az ügyvezető -, hogy a helyi és a helyközi beszélgetések díja túlságosan alacsony, a nemzetközi hívásoké pedig sokszor indokolatlanul magas volt. Az elmúlt években az alapszolgáltatások díjai az infláció mértékével emelkedtek, a helyi és helyközi hívások esetében viszont gyorsabban nőttek. A nemzetközieknél alig volt változás. Így lassan megtörténik a kiegyenlítődés, illetve kialakul a költségeknek megfelelő árszint.
Az ügyvezető igazgató személyes sikerének érzi majd, ha a Matáv, elsőként a közép-európai régióból, megjelenik a világ nagyobb értéktőzsdéin a New-York-in, a londonin, a frankfurtin és ezzel párhuzamosan a budapestin. Erre 1997 végén, 1998 első felében kerülhet sor. Mellesleg megjegyzi, hogy sokak véleményével ellentétben – soha nem kívánták előbbre hozni a tőzsdei megjelenést. Ez éppen egybeesik a nyugat-európai távközlés liberalizációjának kezdetével, ami mindenképpen növelheti az akció sikerét. A magyar távközlési piacon, ahol beszállítóként jelen vannak a legmodernebb technológiával rendelkező, legnagyobb külföldi cégek, mint a Siemens, az Ericsson, a Motorola, az MCI, az AT & T, nincs mitől tartani. A perspektíva: a teljes integrálódás. “Az előttünk álló út azonban még nagyon hosszú” – jegyzi meg végezetül az amerikai ügyvezető.
J. R. Anderson: “Három év alatt hárommilliárd dollárt költöttünk”
