A három évtizeden át töretlenül fejlődő lízingpiac bővülése a kilencvenes évek elején, az általános gazdasági recesszió következtében megtorpant, ám szakértői vélekedések szerint az elmúlt egy-két évben a visszaesés világszerte megállt, s a lízing ismét kezdi visszanyerni előkelő pozícióját a finanszírozási formák versenyében.
A világ lízingforgalmának több mint négyötödét 1993-ban (a legfrissebb hozzáférhető összesítések erről az esztendőről készültek a nemzetközi lízingstatisztikákban) nyolc ország adta. A messze legnagyobb lízingforgalmat (125 millió dollár értékben) változatlanul az Amerikai Egyesült Államokban regisztrálták – ez a 310 milliárdosra becsült összforgalmon belül negyvenszázalékos világpiaci részesedésnek felelt meg. A konstrukció bölcsőjeként is számon tartott országban a beruházásoknak egyharmada valósul meg lízingen keresztül. Az Ázsiai térségen belül háromnegyedes részesedéssel bíró Japán – 60 milliárd dolláros forgalmával – a második helyet foglalta el, míg a kontinens másik domináns szereplője, Korea 9 milliárdot tudott felmutatni. Az élmezőny sereghajtója, a nyolcadik helyen álló Brazília (6,6 milliárd dollár) a dinamikusan fejlődő dél-amerikai térséget képviseli. A fennmaradó négy pozíción az európai élmezőny osztozik. Nagy-Britannia, amely 22 milliárd dollárjával 1990-ben még dobogós volt (hajszállal megelőzve Franciaországot és Németországot), 1993-ban súlyos visszaesést volt kénytelen elkönyvelni (forgalma 13 milliárd dollárra csökkent). Gyorsan talpra állt viszont Németország, amely három éve már 27 milliárdos forgalommal büszkélkedhetett. A legdrámaibb visszaesés e körből Olaszországnál mutatkozott, amely a hat évvel ezelőtti 20 milliárd dolláros lízingforgalma után 1993-ban annak alig több mint egyharmadával volt kénytelen beérni, ám a hetedik helyhez még ez is elegendőnek bizonyult.
Az ötvenes évek óta a lízing gyakorlatilag töretlenül fejlődött, egészen kilencvenes évek elején kialakult világgazdasági recesszióig. Az egyes országok és térségek gazdasági teljesítményének csökkenése következtében az invesztíciók is visszaestek, ami eredendően a beruházások finanszírozására hivatott lízingügyletek bővülésének lendületét is megtörte. Olyannyira, hogy a finanszírozási formák versenyében – amelyben a lízing évek óta stabilan a második helyet foglalta el a hitelek mögött – 1993-ban a harmadik helyre szorult vissza, maga elé engedve a kötvényeket. Pozitív jelenség viszont, hogy a lízing relatív pozíciója – a beruházások finanszírozásában betöltött aránya – az országok többségében érdemben nem esett vissza, illetve csak átmenetileg mérséklődött.
A recessziót – amint az a korábbi összevetésből is kiderült – leginkább Európa szenvedte meg, ahol a lízing összvolumene – az 1991-es, 120 milliárd dolláros csúcs után – 1993-ban az öt évvel azelőttivel azonos, 80 milliárd dolláros szintre zuhant vissza (az ötvenes élbolyon belül ebben az évben a megelőzőhöz képest tizenkilenc országban csökkent kisebb-nagyobb mértékben a lízing volumene, s ebből tizenhárom volt európai).
A hatvanas években nekilódult európai lízingipar egyébként ma a világpiac egyötödét mondhatja magáénak. A kép ezen belül meglehetősen vegyes: önálló, de egymástól is különböző törvényi szabályokra csak néhány országban akad példa. Kelet-Közép-Európa rendszerváltó államaiban a kötöttségek fokozatos feloldása adott lökést a fejlődésnek. Az 1993-as statisztikákban a Cseh Köztársaság és Magyarország – közrefogva Dániát és maga mögé utasítva egyebek közt Norvégiát, Finnországot és Izraelt – az előkelő harmincadik, illetve harminckettedik helyet foglalja el. A lízing beruházásokon belüli 16-18 százalékos nagyságrendjével e két ország a közös szomszéd, s egyébként tizenhatodik helyezett Ausztria szintjén áll.
A nemzetközi összehasonlító statisztikák meglehetősen lassan követik az eseményeket, így a mai helyzetről biztosat majd csak néhány év elteltével tudhatunk. A szakértői becslések szerint azonban az öreg kontinensen és Japánban az elmúlt két év folyamán, míg a világ más térségeiben már valamivel korábban megállt a lízingügyletek mennyiségének visszaesése, s az életerősnek bizonyult konstrukció ma ismét vonzó és népszerű finanszírozási formának tekinthető.
