Három embert tartóztatott le a rendőrség a 14 éves Caroline Glachan meggyilkolásának gyanúja miatt 2021 novemberében, a skóciai Dumbartonban. A kamaszlány huszonöt évvel korábban, egy augusztusi éjszakán halt meg, miután nem sokkal éjfél előtt elindult, hogy találkozzon a barátjával Rentonban.
Caroline félig elmerült, arccal a vízben fekvő holttestét másnap délután a Leven-folyó partján pillantotta meg egy járókelő. A fiatal lányt brutálisan összeverték, a fejét legalább tíz kemény ütés érte, a koponyacsontja több helyen eltört. A halálát fulladás okozta, vagyis még élt, amikor a teste a vízbe került.
Caroline Glachan 1982. január 8-án született Londonderryben, Észak-Írországban. Az anyja, Margaret McKeitch négy vetélés és egy koraszülött kisfiú elvesztése után hozta világra egyetlen gyermekét. Caroline és az anyja nem sokkal a lány születése után a skóciai Bonhillbe költöztek. Az asszony épp azon a napon ünnepelte a negyvenedik születésnapját, amelyiken a lányát meggyilkolták. Margaret azután közel három évtizeden keresztült élt úgy, hogy tudta, a lánya gyilkosa valahol a közelében lakik.
Az utolsó randevú
Élete utolsó estéjén Caroline vidám volt és felszabadult. Áthívta magukhoz néhány barátját és a legjobb barátnőjét, Joanne Menziest, míg az anyja a saját barátaival a születésnapját ünnepelte. Caroline éjfél előtt néhány perccel bejelentette, hogy elmegy találkozni a barátjával, a Rentonban élő Robert O’Briennel.
Bonhillt és Rentont a Leven-folyó választja el egymástól. Caroline és a barátja a két települést összekötő, ma már nem létező Dillichip hídon találkoztak volna, amit a helyiek csak Black Bridge (Fekete híd) néven emlegettek.
Caroline anyja csak a korkülönbség miatt nézte rossz szemmel a kapcsolatot, de Menziesnek, aki sokkal többet tudott Margaretnél, ennél jóval komolyabb indokai is voltak.
Legjobb barátnője szerint a befolyásolható, naiv Caroline szinte rajongott az idősebb fiúért, aki ezt kihasználta, és sokszor volt durva Caroline-nal. Menzies azt állította, korábban többször is ő avatkozott közbe, amikor O’Brien rátámadt Caroline-ra.
Az utolsó este Caroline megkérte Menzies-t, hogy kísérje el az O’Briennel megbeszélt találkozójára, a barátnő azonban nemet mondott. Nem szerette a srácot, és semmi kedve sem volt összefutni vele. Inkább Caroline-t is arról győzködte, hogy ne menjen oda, a lány azonban hajthatatlan volt.
Caroline nem sokkal éjfél előtt búcsúzott el a barátnőjétől. Valamivel később egy taxisofőr, aki éppen egy raktári munkást szállított, meglátta a lányt. Meg is jegyezte, hogy egy tizenéves lánynak olyan későn nem kellene már az utcán csatangolnia. Hamarosan egy kapucnit viselő, 20–25 év körüli férfi is felbukkant, aki épp Caroline nyomában haladt, nagyjából húsz méterrel a lány mögött. A taxis azt gondolta, a két fiatal egymástól függetlenül, egy időben igyekszik hazafelé, nincs ebben semmi különös.
Egy biztonsági kamera rögzítette, amint Caroline nem messze az otthonától, néhány üzlet mellett befordult, és a folyóparti sétány felé vette az irányt, hogy lerövidítse az útját. Ekkor látták utoljára élve.
Egy járókelő Caroline vadonatúj edzőcipőit pillantotta meg először a folyóparton másnap délután. A cipők a holttesttől négy méterre hevertek a parton.
A hallgatás fala
A hatóságok azt gondolták, hamar megoldják majd az ügyet, de a nyomozás során folyton a helyiek makacs hallgatásának falába ütköztek. Az sem könnyítette meg a dolgukat, hogy Caroline fejsérüléseit egy tompa tárgy okozta, ami bármi lehetett, vagyis nem volt gyilkos fegyver. Látszólag nem volt indíték sem: Caroline-t nem rabolták ki és nem bántalmazták szexuálisan.
Robert O’Brien azt mondta, azon az éjszakán nem találkozott Caroline-nal. A tizennyolc éves fiú és a családja hírhedt volt a környéken. Olyan emberek hírében álltak, akikkel jobb nem ujjat húzni. O’Briennek volt egy barátnője, a 17 éves Donna Marie Brand, aki 1996 augusztusában állapotos volt. O’Brien ettől függetlenül kezdett el járni a 14 éves Caroline-nal is, akivel rendszerint szombat éjjelente, a Fekete hídnál találkozott, miután Donna hazament.
O’Brien, a barátja, Andrew Kelly, utóbbi barátnője, Sarah Jane O’Neill és Donna egyaránt droghasználók voltak.
Indíték, gyilkos fegyver és szemtanúk nélkül az ügy nyomozása zsákutcába jutott.
Egy, a helyiek között terjedő elmélet szerint Caroline valamilyen drogügybe keveredhetett. A skóciai Alexandria és a környéke, így Bonhill és Renton is virágzó munkástelepülések voltak a hatvanas-hetvenes években, de a kilencvenes évekre lecsúsztak, egyre inkább a munkanélküliség, az alkoholizmus és a kábítószer-használat mocsarába süllyedtek. A Fekete híd, ahová Caroline indult élete utolsó éjszakáján, a heroinisták egyik kedvelt helye volt. Voltak, akik úgy gondolták, a fiatal lányt beszervezhették drogfutárnak, és azért ölhették meg, mert valami balul sült el. Az elmélet hívei szerint Caroline lábain azért nem voltak a cipői, mert elrejtett drogot kerestek bennük.
Egy férfi, akinek a háza mindössze kétszáz méterre volt a gyilkosság helyszínétől, azt mondta, az éjszaka közepén egy hangos sikolyra ébredt, melyet nem sokkal később még egy követett. Augusztus volt, az ablak tárva-nyitva. A férfi felkelt, kinézett, de csak a sötétséget látta. Visszafeküdt, de aztán már alig aludt valamit, folyton az járt a fejében, hogy tényleg hallott valamit, vagy csak álmodott.
Mások ennyit sem mondtak. Bár Bonhill és Renton is apró települések, ahol mindenki ismer mindenkit, és a nyomozók szinte biztosak voltak benne, hogy Caroline-t környékbeli ölte meg, senki sem tudott, illetve senki sem mondott semmit.
Frissülő emlékek
Caroline temetésére csak hat hónappal a halála után kerülhetett sor. Az anyjának eszébe jutott, hogy el kellene költöznie, mégis Bonhillben maradt, mert úgy érezte, nem mehet el, amíg a lánya gyilkosa szabadon él.
Az ügy lassan elcsendesedett, már csak a kerek évfordulókon beszéltek róla. A tizediken, 2006-ban a rendőrség 15 ezer fontos (közel 7 millió forintos) nyomravezetői díjat ajánlott fel, de ez sem vezetett eredményre.
A huszadik évfordulón, 2016-ban a BBC Crimewatch című műsora hosszú, dramatizált részletekkel tűzdelt riportot készített Caroline Glachan meggyilkolásának megoldatlan ügyéről. A riport végén a rendőrség és Margaret McKeitch újra arra kérte az embereket, hogy bármit tudnak, bármilyen különös dologra emlékeznek, jelentkezzenek a nyomozóhatóságnál. A riport hatott: egyre többen kezdtek el emlékezni.
A nyomozás 2019 júniusában indult újra. Bár az eredetileg kihallgatott emberek közül többen meghaltak már, mások, akik közben felnőttek és maguk is szülőkké váltak, sokkal együttműködőbbnek bizonyultak, mint húsz évvel korábban.
Aztán egy férfi, akinek a hálószobai ablaka Elizabeth Wilson házára nézett, azt mondta, emlékszik, hogy éjfél körül veszekedést hallott és mozgást látott a szomszédban, és biztos benne, hogy Robert O’Brien és társai elhagyták a házat.
Ezt a Wilsonék fölött élő nő is megerősítette. Azt mondta, miközben az éjféli film kezdetére várt, hallotta, hogy nyílik és csukódik a ház bejárati ajtaja, ezért kinézett az ablakon, és látta, hogy négy kamasz két kisgyerekkel egy húzós kiskocsiban elhagyták a házat. A csapat mintegy negyven perccel később tért vissza.
Aztán előkerült az 1996 augusztusában csak négy és fél éves Archie Wilson vallomása. Archie és a kisöccse, a kétéves Jamie voltak azok a gyerekek, akikre O’Brienék vigyáztak Caroline meggyilkolásának éjszakáján. Amikor az anyjuk hajnalban hazaért, már csak Andrew Kelly volt a lakásban. A nő felfedezett egy nedves foltot a szőnyegen, amiről Kelly azt mondta, fel kellett mosniuk, mert Archie bepisilt. Az anya ezt ugyan furcsállta, de nem tulajdonított jelentőséget neki.
A következő szokatlan dolog az volt, hogy a máskor eleven gyerekek sokkal később ébredtek a szokásosnál. Majdnem ebédidő volt, mire Archie reggelizni kezdett. Az anyja megkérdezte tőle, tényleg bepisilt-e, de a kisfiú azt mondta, nem, Robbie ruhája volt nedves.
Archie ekkor elmesélte, hogy az éjszaka közepén őt és Jamie-t is felébresztették, és a folyópartra mentek, ahol látta, hogy egy lányt bántanak, aki aztán a vízbe esett. A kisfiú a vallomását egy hónappal később egy gyerekpszichológus előtt is elismételte, de a hatóságok arra jutottak, a gyerek valószínűleg a gyilkosság után elterjedt pletykák, beszélgetések részleteit meséli úgy, mintha részese lett volna a történteknek.
Addig senki sem tudott a gyilkosságról, így pletykák sem terjedtek még róla. Archie azt is említette, hogy látta, amint Robbie egy fémrúddal üti meg azt a lányt, és látta, hogy a fém a lány szemébe ment. Caroline szeme valóban súlyosan megsérült, de erről a rendőrség sohasem adott ki információt.
Késői ítélet
Robert O’Brient, Andrew Kellyt és Dona Marie Brandet 2021 novemberében tartóztatták le Caroline Glachan meggyilkolásának vádjával. Sarah Jane O’Neill akkor már nem élt.
A vádlottak tagadnak, kitartanak amellett, hogy a gyilkosság éjszakáján nem hagyták el Elizabeth Wilson házát.
A harmincas évei elején járó Archie Wilson nem tudott vallomást tenni a bíróságon. Az anyja azt mondja, azt az éjszakát követően a kisfia többé nem volt a régi.
O’Brient, Kellyt és Brandet 2022 decemberében bűnösnek találta a bíróság. O’Brien és Kelly január végén életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, előbbinek legalább 22, utóbbinak pedig 18 évet kell rácsok mögött töltenie, mielőtt szabadlábra helyezését kérvényezhetné. Mindketten fellebbeztek az ítélet ellen.
Amikor a bíróság ítéletet hozott, Brand kórházban volt, ezért az ő esetében később születik majd ítélet.
