Élet-Stílus

„Ha Szia, Uram!-mal válaszolsz, lapozz a 278.-hoz!”

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu
A NERNIA krónikái az elmúlt tizenhárom év legbizarrabb eseményeit felidéző paródiakötet, lapozgatós kalandkönyv, amelyben kisvárosi kocsmárosként indulunk, és el kell jutnunk a legfelsőbb NER-szintekig. A könyv szakmai lektorával beszélgettünk.

Volt nekem – talán még meg is van valahol – egy Bolsevita című társasjátékom. Amolyan állampárti (mármint MSZMP-s) Monopoly. A klasszikus bábuk helyett gumibot, párttagkönyv, rendőrcsizma és vodkásüveg figurákkal kellett lépkedni, és a szerencsekártyákon olyan feladatok szerepeltek, mint például: „Egy taggyűlésen keveselted az 5 éves terv célkitűzéseit. Irány Szibéria”. A játék célja a hőn áhított karriercsúcs elérése volt: a győztesből pártfőtitkár lett.

Imádtam a játékot, ezért is örültem nagyon, amikor meghallottam, hogy megjelent a NERNIA krónikái című könyv, aminek igen hasonló a logikája, a legnagyobb különbség, hogy ez harminc évvel később készült, és itt nem kell bábukkal lépkedni.

A könyv alaptörténete, hogy a Nervána söröző tulajdonosaként „tizenhárom bulin, partin, társas összejövetelen, magánfogadáson kell keresztülverekedned magad, hogy elérj mindnyájunk Kedves Vezetőjéig, hitet tegyél mellette és eljuttass hozzá egy olyan kritikus információt, amely a NER túlélésének záloga lehet”.

Szajki Bálint / 24.hu

A történet eleje

„Kétezer-huszonhárom őszét írjuk, pár hónap múlva lesznek az európai parlamenti választások. A kormány új alapokra kívánja végre helyezni az ezeréves magyar államiságot: még a választások előtt a kellő pillanatban, titokban fel akarja mondani az EU-tagságot (…) Egy kisvárosban kocsmárosként tengeted a mindennapjaidat, s lehet, hogy most rád mosolygott a nerencse, ugyanis olyan információ birtokába kerülhetsz, amely a NER számára létfontosságú lehet. Elindulhatsz hát, hogy megmentsd a rendszert, s eközben te is előrébb juss.”

A kötetben 1-től 300-ig számozott szövegelemek közt lapozgatva haladhatunk a történetben. Az első szövegelemben egy kulturális pályázat megnyerése következtében egy ismert jobboldali közíró munkáiból kell közéleti költői és előadói estet szervezned a kocsmában, innen indul a játék. Nem lőném le, hogy mi minden következik a folytatásban, de nem is tudom, mert az első pár játékban elég hamar – nagyjából 10-15 perc és rossz döntések sorozata után – eljutottam a „NER-karriered véget ér, mielőtt elkezdődött volna” felirathoz.

Úgyhogy inkább beszélgettem a könyvről, annak szakmai lektrorával, Nagy Ádámmal, aki korábban szerzőként több hasonló lapozgatós kaland-paródia megalkotásában is közreműködött. Hogy miért nem a szerzők szólalnak meg, az is kiderül a beszélgetésből.

***

Készült korábban lapozós könyv a Pál utcai fiúkból, az Egri csillagokból és Az ember tragédiájából is. Mi az oka, hogy a soron következő mű nem a Toldi vagy a Bánk bán lett, hanem egy NER-paródia?

Ahogy a hátlapján is olvasható, a könyv korrajz és kórkép a ma Magyarországáról. Vélhetően azzal a céllal készült, hogy egy kicsit legalább röhögjünk – ha másért nem, kínunkban. Kinevetjük magunkat meg őket. Más eszközünk úgysincs.

Azt viszont nem láttam rajta feltüntetve, hogy „minden hasonlóság valódi emberekkel pusztán a véletlen műve”. Sőt: konkrét nevek és ismert ügyek bukkannak fel benne – Simonka felajánl neked egy dohányboltot, Kövér László Pegasust rakat a telefonokba.

Ez egy parodisztikus kalandkönyv. A kiadó nyilvánvalóan tárgyalt jogászokkal, hogy ne legyen ebből probléma. Miközben persze a sok kitalált vicces helyzet mellett megtörtént, valós eseményekről is olvashatunk benne, például a Bayer Zsoltnak tulajdonított mondatok valóban az ő korábbi szövegeiből származnak. Fontos azonban, hogy minden fejezet a vicces történéseken túl feldolgoz egy-egy valós társadalmi problémát is: amikor Lőrinc esküvőjén ételmérgezést kapsz, az összes közkórház be van zárva, amikor Rogán helikopterével érkezel a hétmilliárdos bulijára, a helikopter menetszelétől bedől az omladozó iskola fala.

Szajki Bálint / 24.hu

Gyakori vélemény, hogy a negyvencentis kilátó és a lombkorona nélküli lombkoronasétány országában nehéz dolga lenne Örkénynek, Mrozeknek vagy a Monty Pythonnak, ha abszurdot akarnának írni – a Nernia szerzőinek nehéz volt? 

Olyan értelemben biztos nem, hogy abszurd, de valós esetekből volt alapanyag bőven: majd mind a háromszáz szövegelemben van utalás legalább egy olyan szürreális esetre, ami valóban megtörtént Magyarországon. Tehát van közel háromszáz olyan unikális történetünk az elmúlt tíz évből, amit a világon más nem ért, de ha mi, magyarok, azt mondjuk egymásnak, hogy szarvasvadászat helikopterrel, akkor mindenki tudja, miről van szó.

Mondhatjuk, hogy mémek?

Akár. Ráadásul azóta, hogy már lezártuk a nyomdai határidő miatt a könyvet, folyamatosan történtek újabb és újabb abszurd események, a svéd NATO-csatlakozás fejleményeitől kezdve a víz nélküli csónakázótóig. De biztos volt még.

Pingvines pendrive.

Nagyon jó. Gyakorlatilag azóta is hetente történik két-három ilyen szürreális eset.

Tehát lesz Nernia krónikái 2.?

Ha a fogyási adatok indokolják, és a kiadó is úgy gondolja, mindenképp.

Ezeken a szürreális történéseken mennyire tudnak még jóízűen nevetni az emberek? Nem lehet, hogy ha visszaidézik nekik a vak komondort és a drogokkal, örömlányokkal és Fekete Pákóval fűszerezett adriai jachtozást, akkor már nem őszinte a mosolyuk?

Biztos van, aki már csak kínjában röhög. De azért fontos az is, hogy ezekre a tizenhárom év alatt történt dolgokra mindig emlékezzünk. Az adriai jachtozás nemcsak arról szól, hogy lányok meg drogok voltak a fedélzeten, hanem hogy közpénz, európai uniós pénz is elúszott.

Szajki Bálint / 24.hu

Az már kiderült, hogy a szerzőként megjelölt Vir Mihály tábornok kitalált személy, egy nagyon is létező magyar miniszterelnök nevének anagrammája. De miért nem valós nevek vannak feltüntetve? Kinek van félnivalója és miért? Mit lehet tudni a valós szerzőkről?

Hatan írták a könyvet. Miután ketten jelezték, hogy szeretnének anonimak maradni, végül mindannyian úgy döntöttek, hogy ne legyen közülük senki feltüntetve. Van közöttük két egyetemi ember, egy cégtulajdonos, egy alkalmazott a profitszektorból és két újságíró. Volt, aki azért maradt ki az írógárdából, mert pedagógus, és azt mondta, hogy a státusztörvény miatt biztosan át fogják vizsgálni a számítógépét. Így is nyomorog a pedagógusi fizetésből, nem szeretné az állását is elveszíteni.

Így, hogy többszerzős a mű, és az általuk megírt szövegelemek között még logikai kapcsolat is van, nem lehetett egyszerű feladat megszerkeszteni a kiadványt. Hogy lehet egy ilyen munkát koordinálni?

Egy ilyen könyv nagyjából egy év munkája. Három fázis van. Az első a koncepcionálás: ki a főhős, mi a feladata – jelen esetben az, hogy el kell jutnod a miniszterelnökhöz, hogy átadd neki az ellenzékre vonatkozó terhelő dokumentumokat. A második fázis már a matematika területe: gráf fejlesztése. Vannak el- és összeágazások, ezeket össze kell hangolni. Matematikailag nem túl bonyolult, de technikailag elég komoly feladat a háromszáz elemből álló gráf elkészítése. Miután ellenőrzi a gráf lektor, jelen esetben én, hogy nincs-e a rendszerben hiba, jöhet a harmadik rész, a szépírói tevékenység, amikor a sok minitörténet elkészül.

Hogyan tud a főszereplő, azaz az olvasó a lehető legsikeresebben evickélni a kalandok során? Ha minél bátrabb? Ha minél lojálisabb a rendszerhez?

Ha minél korruptabb. Ha minél jobban átveri a haverjait, ha minél kevésbé kooperál a többiekkel. Így lesz belőle a paródiája a lapozgatós könyveknek, ahol Nemecsekként, Bornemissza Gergőként akkor jutsz előrébb, ha innovatív, kooperatív, nemes lelkű vagy. Hát itt nem.

És jellemzően milyen esetekben jutunk el a „NER-kalandod itt véget ért” mondathoz?

Például ha szolidáris vagy a szociálisan hátrányos helyzetűekkel, vagy ha embernek tekinted a melegeket is, de nem akarnám lelőni a megoldásokat. Előfordul olyan is, hogy a párt kiált ki téged bűnbaknak: történik egy kis malőr, és olyan épp a helyzet, hogy tőled a legkönnyebb megválni, mert még nem vagy annyira a csúcson.

Van-e tudomása arról, hogy a kalandokban feltűnő közszereplők közül valaki hallott már a kötet létezéséról?

Igen, úgy tudom, hogy – mondjuk így – már kiszivárgott a kötet.

Szajki Bálint / 24.hu

El tud képzelni olyan szituációt, hogy a könyvben felbukkanó hősök némelyike, a vadászó Semjén Zsolt, az adriázó Borkai Zsolt vagy a csatornán közlekedő Szájer József a viccesen megírt történeteket olvasva jóízűen tud nevetni saját magán?

Hát magán nem hinném. De azt el tudom képzelni, hogy Rogán jóízűen nevet Lázáron, vagy fordítva.

Részlet a könyvből

„Hódmezővásárhelyhez közeledve tele van a hócipőd az utazással, a legszívesebben már odaérnél. De a kastély bekötőútjánál vezetett Metrovagonmas tramtrain épp ott robbant le, ahol rátérnél a magánútra. Megfogadod, hogy ha egyszer hatalmadban áll majd, minden miniszternek inkább metrót javasolsz a portájához, mert a felszíni közlekedés megbízhatatlan. (…) A tettetett nyugalom, a felfújt felsőtest, a puffadt arc, a kidudorodó erek és a napszemüveg-pufi dzseki egyértelművé teszi a szekusoknak, hogy egy vérből valók vagytok, így „Szia, Uram!”-mal köszöntenek. Ha „Szia, Uram!”-mal válaszolsz, lapozz a 278.-hoz! Ha nem bizalmaskodnál, lapozz a 284-re!”

Azok kedvéért, akik örömmel kacagnának az ellenzék bénázásain is, meg kell, hogy kérdezzem: készül-e olyan könyv, amiben szocialista, dékás politikusokkal megesett ikonikus pillanatok kerülnek elő, mondjuk, arról kell dönteni, nekiszaladjunk-e Kunhalmi Ágnessel a MTVA székház ajtajának.

Nem tudok róla, de nyilván nem kizárható, ha a közönség vevő rá. Tény, hogy vannak az ellenzéki oldalon is ikonikus jelenetek, de azért azt ne felejtsük el, hogy ők éppen nincsenek hatalmon.

Szajki Bálint / 24.hu

Nem lehet, hogy segítene mindenkinek nyitni a párbeszéd felé, kilépni a saját buborékjából, ha a Fidesz-hívők elolvasnák a kormány disznóságait kinevető nerniás könyvet, a gyurcsányisták pedig az ellenzéket parodizáló kötetet?

Őszinte leszek: szerintem nem. Kizártnak tartom, hogy egy elvakult gyurcsányista tudjon röhögni Ferin, vagy hogy egy Fidesz-szavazó játsszon egy olyan könyvvel, amiben a főhős korrupt lépések sokaságával juthat el Orbánékig. Hadd mondjak egy példát: voltam nemrég Ausztriában, ahol egy kocsmában ültünk helyi arcokkal és politizáltunk. Nyolcan voltunk, hatan tökre egyetértettek velem, de a hetedik csávó folyamatosan csak azt hangsúlyozta, mennyit fejlődött az elmúlt tíz év alatt Magyarország. És akkor szóba került a melegeket a pedofilokkal összemosó magyar homofób törvény. És erre azt mondta a konzervatív szavazó fickó, hogy „ja, ebben igazad van. Az a törvény tényleg botrányos”. Én meg csak ültem, és néztem. Hihetetlennek tűnt, hogy van itt egy ember, aki nagyon mást gondol a világról, mint én, de mégis van, amiben egyet tudunk érteni, és nem borítjuk egymásra az asztalt, hanem kulturáltan beszélgetünk. Na, ilyen Magyarországon nem fordulhat elő.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik