Idén ősszel visszatér Magyarország eddigi leghosszabban futó valóságshow-ja (az első VV húsz éve, 2002. szeptember 11-én kezdődött az RTL Klubon, tíz nappal a konkurens TV2-s Big Brother premierje után), indul ugyanis a ValóVilág 11. évada. A formátum Hollandiából származik, a Big Brother licensz innen indult útjára 1999-ben, és vált a kukkolóshow mintapéldájává. Nevét George Orwell 1948-as disztópikus regénye, az 1984 ihlette, melyben a Nagy Testvér mindent szemmel tart.
Bár az elmúlt években számos különböző verzió és szabály született világszerte, az alapkoncepció továbbra is változatlan: tizenvalahány, egymást korábban nem ismerő embert teljesen elzárnak a külvilágtól, és egy kizárólag a műsor kedvéért létrehozott környezetbe költöztetik őket, ahol különböző megpróbáltatásokon kell átesniük, miközben jelölések, majd kiszavazások útján sorra esnek ki a versenyből. A játék nyertese az lesz, aki a legeredményesebb vagy a nézőknek a legszimpatikusabb – ő viheti haza végül a fődíjat, ami legtöbbször tetemes pénzösszeget jelent.
Nem előzmény nélküli
A valóságshow műfaja az ezredforduló után jelent meg hazánkban, az első próbálkozásnak talán a TV2 – még nem beköltözős – A tégla című műsora tekinthető, ezt követték a Bár és a Farm a Viasaton, majd a szintén TV2-s Bázis katonai vetélkedő. 2002-ben aztán népszerűségben mindent vitt a párhuzamosan, egyazon műsorsávban futó Big Brother és ValóVilág.
A Nagy Testvér eleinte „kiütötte” a VV-t a magyar nézettségi lista első öt helyéről, a hatalmas sikerre való tekintettel a TV2 a következő évben elindította a második szériát, ám a műsor nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mivel addigra már a Való Világ 2 megerősödött, idővel pedig Magyarország legnézettebb realityjévé nőtte ki magát. 2014-ben a TV2-csoport ugyan megpróbálta feltámasztani a Big Brothert a Super TV2-n, azonban a harmadik évad végül a reklámadó bevezetése miatt elmaradt. Időközben a formátum opciós jogát is elvesztették, azt a Magyar RTL Televízió Zrt. vette meg és kezdte használni Való Világ powered by Big Brother néven a 2016-os nyolcadik évaddal kezdődően.
Milliók voltak kíváncsiak rá
A ValóVilág életpályája fordított pipa alakú: az első széria nézettsége 1,5 millió, a másodiké 1,75 millió volt, a harmadikat pedig már kétmillióan követték naponta. A negyedik évadra hat évet kellett várni, a finálét minden korábbinál többen, 2,3 millióan követték a tévében. (Ezekből a részekből ismerhette meg az egész ország többi között Nádai Anikót, Baukó Évát és VV Bécit, azaz Young G-t.)
A hatodik évad már az RTL II-n futott, a hetediket pedig már alig 300–400 ezren kísérték figyelemmel a tévében. 2018 végén már nem ment 100 ezer felé a napi nézőszám a 18–49 év közötti kereskedelmi célcsoportban.
A 2020 novemberében indult jubileumi tizedik évad hasonló számokat hozott: a fiatalok körében (18–29 éves korcsoport) kiemelkedően, átlagosan 8,6 százalékkal teljesített, míg a 18–49-es korosztályban 5,2 százalékkal futott, ezzel pedig 2020 legnézettebb RTL II-es programja lett. Összehasonlításképp: az ugyanebben az időszakban a TV2-n futó Exatlon Hungary átlagosan a 18–49 éves tévéközönség 16,1 százalékát vonzotta be, ezzel saját idősávja legnézettebb műsora volt.
A nézőszámok rohamléptékű csökkenése azonban nem feltétlen jelenti az érdeklődés hanyatlását.
Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években a tévécsatornák online felületeinek megjelenésével kissé háttérbe szorult a hagyományos tévénézés, egyre többen követik az interneten az egyes műsorokat, ami a nézettségmérést is bonyolítja. A legutóbbi széria például 9,9 millió videómegtekintést produkált a fináléig bezáróan az RTL Moston, ezzel akkor a platform legnézettebb digitális tartalmának számított. További érzékletes adat, hogy a döntőben 370 ezer szavazat érkezett az RTL 24 applikáción keresztül, a teljes adásfolyam alatt pedig közel 2 millió voksot adtak le a nézők.
A nevelés helyett a szórakoztatás lett a cél
Míg nálunk tíz évad fért bele az elmúlt két évtizedbe, addig az amerikai verzióban már a 24. indul júliusban, az abszolút csúcstartó Indiában és az Egyesült Királyságban pedig eddig 45-45 évad készült el.
Arra már a hazai valóságshow-k feltűnése után megjelenő első tanulmányokban is kitértek a szakemberek, hogy a kukkolás, mások meglesésének, kifigyelésének vágya egyidős az emberiséggel. A televízió a millennium előtti évtizedekben a magaskultúrát helyezte előtérbe, azonban idővel egyre nagyobb teret „harcolt” ki magának a tömegkultúra, míg végül szinte teljesen átvette az uralmat.
A közönség már a hétköznapibb témákat kereste, amivel az átlagember könnyebben tud azonosulni – erről dr. Buda Béla pszichiáter beszélt egy 2002-es interjúban. Ennek köszönhetően születtek meg az évszázad első éveiben nagy népszerűségnek örvendő kibeszélő- és valóságshow-k, ahol nem a sztároké, hanem a különösebb tehetséggel nem rendelkező, hétköznapi „hősöké” lett a főszerep, és a kitalált szituációk és szereplők helyett valódi emberek látszólag igazi érzelmeivel és konfliktusaival találkozhattak a nézők.
Bizonyos szempontból 2000 után részben a nézők kezébe került az irányítás: már nem puszta szemlélődőként vettek részt, a műsorok interaktivitásnak köszönhetően tevékeny részt vállaltak a történtek alakításában. A ValóVilág első hat évadában a nézők döntötték el, ki jusson be a villába, a kiesőkről pedig azóta is ők döntenek, miközben a köztes időszakban is kedvükre alakíthatják a villa lakóinak életét. A mobilalkalmazáson leadott voksaikkal kiválaszthatják a játékosok feladatait, büntetéseit, de olyan döntéseket is meghozhatnak például, hogy milyen stílusú legyen az esti buli, vagy éppen azt, hogy ki kivel aludjon együtt.
A botrány magasabb nézettséget szül
A már említett kukkolás, azonosulás és részvétel mellett a valóságshow-k népszerűségéhez a megbotránkoztatás is nagyban hozzájárul. A műfajt már az indulásakor rengeteg kritika érte, szinte minden országban tiltakozó akciók indultak ellene, amiért teljességgel semmibe veszi az emberi méltóságot és az intimszférát. Civil szervezetek, politikai pártok és egyházi személyiségek tiltakoztak a műsorok betiltását követelve.
A műsorfolyam ilyen szempontból „be is váltotta a hozzá fűzött reményeket”: aggályos elemekkel terhelten és a közízlést számos alkalommal megbotránkoztatva vetítették, ezért számos elmarasztaló határozat született, többi között a kiskorúak védelmét érintő törvényi rendelkezések megsértése, illetve a túlzott szexualitásra utalások miatt.
A bírságok azonban alig-alig bizonyultak elrettentő erejűnek. A nézőkért folyatott harcban újra és újra emelni kellett az ingerküszöböt, ezért az évadok előrehaladtával egyre nagyobb szerepet kapott például a szexualitás. Szigeti Péter (aki azóta a 24.hu lapigazgatója) a Médiakutatóban megjelent 2002-es tanulmányában azt írja: a pornó az elmúlt évtizedben fokozatosan költözött be a köznapi kultúrába, a Big Brother csak nyilvánvalóvá tette a megindult folyamatot. A kereskedelmi tévék azért sugároznak kukkolóshow-kat, azért mutatják meg főműsoridőben, hogy két ember egy elsötétített szobában, takaró alatt ütemesen mozog, mert az embereket ez érdekli.
Egy másik ember intim pillanatai utáni érdeklődés nem független attól, hogy a társadalom mit tart a nyilvánosságban elfogadható cselekvésnek. Ahol a nagy nyilvánosságú színtereken sok minden megengedett, ott az ingerküszöb is növekszik. Ahol a polgári értékrendek alapján a másik magánélete szent, ott a magánélet titokzatossá válik, és ennek megfelelően növekszik a ráirányuló érdeklődés. Igen összetett kérdés lehet ez, de a Big Brother sikere azt mutatja, hogy az eddigi kísérletekben mindegyik társadalom, kultúra megtalálta a számára izgalmas momentumot
– fogalmazott a témában született írásában Zsolt Péter szociológus húsz évvel ezelőtt.
Az azóta eltelt időben sem sok minden változott. A ValóVilág tizedik évada kapcsán a hatóság tapasztalatai szerint a műsorokban továbbra is hangsúlyosan jelentek meg a kiskorúak személyiségfejlődésére negatív hatást kifejtő minták, mint a túlzott és minden felelősséget nélkülöző alkoholfogyasztás, az erős mértékű trágár kifejezések mindennapi természetességgel való használata, valamint a dohányzás és az elmérgesedő emberi konfliktusok. Emellett „a valóságshow-k fontos elemét alkotja az ellenséges, kirekesztő magatartás”, amelynek túlhangsúlyozott jelenléte azért lehet problémás, mert egyrészt nem megfelelő irányba befolyásolhatja a serdülők közösségi együttélésre alkalmas személyiséggé válását, másrészt a fiatalok a még labilis érzelmi állapotaik eredményeképpen a kirekesztettség érzésével szemben sérülékenyebbek.
A csatornák ennek elkerülése érdekében annyit tudnak tenni, hogy későbbi műsorsávban, 16 éven aluliaknak nem ajánlott korhatári besorolással vetítik a valóságshow-kat. A BeleValóVilág című éjjeli kísérőműsorban pedig 18-as karika mellett mutatják be azokat a jeleneteket, melyek az összefoglalóban az intenzitásuk miatt nem kaphattak helyet.
Tényleg a valóságot látjuk?
A botrányokat elősegíti a gátlásaikat gyorsan levetkőző játékosok beválogatása. Ez ma már kizárólag szerkesztői döntés: a műsorkészítők meghatározott szereplőtípusokat válogatnak össze a castingfolyamat során, hogy az összezártság, a kényszerű együttélés és maga a versenyhelyzet előre eltervezhető feszültséggel teli helyzeteket, konfliktusokat eredményezzen. Azzal, hogy bizonyos szempontok alapján döntenek arról, ki költözhet be, illetve különféle mesterségesen létrehozott szituációkba helyezik a bentlakókat, a show némileg veszít a valóságosságából.
A szereplők közötti ellentétek szándékos szítása a játék szabályai közt is szerepel, erre a legjobb példa a rendszeres időközönként megrendezett kiszavazás.
A szerkesztők manipulálási lehetősége azért is jelentős, mert bár a kamerák naponta 24 órányi felvételt készítenek – ami többszáz órányi nyersanyagot jelent –, ezzel a képanyaggal teljes egészében a produkció rendelkezik, azt a saját belátása szerint hozhatja nyilvánosságra. Naponta mindössze 30–40 percnyi, dramaturgiai egységekre bontott, megvágott anyag kerül a tévénézők elé. Azt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is kimondja, hogy „ezeknek a show-knak a valóságképe erősen kozmetikázott, és a spontán helyzetek, természetes szereplők helyett célzottan konstruált környezetben többnyire a szerkesztők által kreált történetek kerülnek képernyőre”.
Általános és mindenki által jól ismert jelenség, hogy még azok is, akik hangot adnak nemtetszésüknek, nyilvánosan panaszkodnak a szex és az erőszak képernyőkön való túlzott jelenléte miatt, és mélységesen megvetetik a műfajt, viszonylag tájékozottak a népszerű valóságshow-k szereplőivel és történéseivel kapcsolatban.
Össze se lehet számolni, hány évtizede már, hogy túl sok a televízióban a szex és az erőszak. De mindez eltörpül a »kukucskáló« műsorok hangos elutasítása mellett. A kereskedelmi televíziók pedig éppen ezek sikerére számítanak. Látjuk, hogy olyan emberek is nézik ezeket a műsorokat, akik nagyon elítélik. Kell a morális felháborodás, s mivel sokan nézik az ilyen »alulmúlhatatlan« műsorokat, még az ellenzők is kénytelenek megnézni, mert különben kimaradnak a másnapi munkahelyi vagy baráti beszélgetésekből
– fogalmazott Buda Béla a cikk korábbi részében már idézett 2002-es interjúban, szavai pedig a mai napig megállják a helyüket.
A jelentkezők motivációja
Sokan felteszik a kérdést, hogy miért jelentkezik valaki egy valóságshow-ba. Zsolt Péter szociológus a részvételi szándék okának megválaszolását egyszerűnek tartja:
a jelentkezők lehetséges motivációi az unalomtól és a tudatlanságtól a nyeremény- és a népszerűségvágyig terjednek.
Vajda Judit 2002-ben a jelentkezők nyilatkozataiból arra következtetett, hogy számukra nem a nyeremény a leglényegesebb tényező. Nagyrészt kalandvágyból jelentkeztek a műsorba, másrészt maguknak akartak bizonyítani. A pénz, mint motiváció – mivel nem biztos és nem kézzelfogható –, a sokadik helyre szorult. Mint írja, sokan hírnévre és médiakarrierre számítanak, de ez csapdahelyzet, mivel nagy részük nem éri el a célját, és csak „tizenöt percre lesz híres”.
A legutóbbi ValóVilágokban már nem volt ritka, hogy húsz év alattiak is szerepeltek, ami azt jelenti, hogy nem is éltek még, amikor a műfaj megjelent hazánkban.
