Élet-Stílus

A leves, ami megállított egy háborút

A tejleves egy legenda

– mondta Dr. Georg Kreis a Bázeli Egyetem kutatója a Great Big Story-nak. De miért is?

1529. június 10-én Kappel am Albis mellett nézett farkasszemet Zürich protestáns és Zug katolikus kantonok serege, hogy eldöntsék, kinek az uralma alá tartozzon a terület. Mindeközben egy helyi elöljáró, Hans Aebli közvetített a két fél között, hogy kössenek békét.

A katonák a hosszú meneteléstől fáradtak és éhesek voltak, és míg ment a tárgyalás, elkezdtek barátkozni. A legenda szerint olyannyira, hogy a katonák egy hatalmas leveses fazekat raktak a tűzre a harctér közepére, a két kanton határára, amibe a katolikusok tejet, a protestánsok kenyeret raktak. Az így elkészült tejleves pedig eléggé lenyugtatta a kedélyeket ahhoz, hogy két héttel később a tárgyaló felek aláírják a béke-megállapodást.

Albrecht Anker: A kappeli tejleves

Nem sokkal később a háború azonban folytatódott. Zürich ugyanis ételembargót rendelt el a katolikus kantonokra, ami miatt a két vallás támogatói újra a harctéren találták magukat, folytatva a reformáció véres öldöklését, és feledve a leves közös szeretetét.

A kappeli véráldozat nélküli csatának állít emléket a település kolostora melletti Michsuppenstein, vagyis Tejleves-kő, csodás rálátással a a Zugi-tóra. A nagy leveszabálást megfestette Svájc nemzeti festője, Albert Anker is, a Kunsthaus Zürichben lehet megtekinteni, ahogy az ellenfelek fegyvereiket szétszórva, egy hatalmas tál mellett ülve, fekve eszegetnek a közös tálból.

Ez a festmény is jól mutatja, hogy a tejleves a svájci nemzeti eszme része, „nemzeti szimbóluma”, ahogy azt jellemezte a BBC-nek Susanne Wey-Korthals, a kappeli apátság lelkésze. Ahogy az is egy jó példa erre, hogy egy több évszázada tartó konfliktus is ezzel zártak le.

Még 1712-ben csaptak össze Toggenburgnál Zürich protestánsai és a Sankt Gallen-i kolostor és szövetségeseik. A harcokat követően a zürichiek számos műalkotást, kéziratot, könyvet és földgömböt hurcoltak el, és amit sosem adtak vissza a Sankt Gallen-i kolostornak. A Kulturgüterstreitnak, magyarul a kulturális javak vitájának végül 2006-ban az ezzel az üggyel is megbízott Szövetségi Tanács-tagnak, Pascal Couchepinnek sikerült pontot tennie a végére. A kárpótlási megállapodást egy ebéddel koronázták meg, amit pedig a kappeli tejlevessel zártak le.

A leves a XVI. század óta azért változott, ma már szokás rakni bele vajat, tejszínt, hagymát, hús- vagy zöldségalaplét, és fűszerezik is, ki-ki köménnyel, szerecsendióval, a tetejére pedig sajtot reszelnek.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.