Húsvétkor látogatóba mentem a barátaimhoz, akik két éve költöztek ki Bregenzbe, és — a Boden-tó környékén élő több száz magyarhoz hasonlóan — a vendéglátásból élnek. Városuk több mint 800 kilométerre van Budapesttől az Ausztria-Liechtenstein-Németország-négyeshatáránál, csodálatos kilátással az Alpok havas hegycsúcsaira. Hogy mennyire jól mutatja, hogy tényleg sok magyar dolgozik a környéken: az egyik ottani kávézóban dolgozók közül négyből hárman magyarok, a friedrichshafeni étterem-látogatásom alatt kiderült, ketten is dolgoztak aznap a konyhán, az utcákon sétálgatva pedig többször is magyar szó csapta meg a fülem.
A Keleti pályaudvartól közvetlen vonat megy Zürich felé, odafelé éjszaka utaztam, visszafelé nappal. Este indultam és reggel hétre már Feldkirchben voltam, ott kellett átszállnom a Bregenzbe tartó vonatra. A második vonatút annyira rövid volt, hogy fél nyolckor már a barátaimmal kávéztam a lakásukban.
Bár eddig mindig repültem, úgy döntöttem, kipróbálom, milyen vonattal utazni. Abban a reményben szálltam fel, hogy osztrák-svájci vonat lévén biztosan más lesz az utazás, de tévedtem: az éjszaki vonatot a magyar vasúttársaság biztosította és sajnos büdös volt, illetve koszos. Rengeteg magyar munkavállaló megy ki dolgozni, és bizony ott esett le, hogy nem csak vendéglátózni utaznak magyarok Svájcba. Visszafelé már svájci vonattal jöttem, ami sokkal tisztább és higiénikusabb volt, viszont másfél órát késett, így több mint 12 órát utaztam, ami borzalmas. Legközelebb biztosan repülővel megyek, még egyszer ezt a vonatutat nem vállalnám be.
A Boden-tó környéke csodálatos, de a turistalátványosságok főleg a tó másik csücskénél találhatóak. Több kedvezményes kártyát és bérletet lehet venni a turisztikai irodákban, napokra és zónákra bontva. Én egy új, háromnapos, úgynevezett Bodensee Card Plust vettem 85 euróért (azaz kicsivel több mint 27 ezer forintért), ami érvényes vonatra, buszra, kompra és az érvényességi idő három napján két napig sétahajóra, ezen kívül 160 belépőt is tartalmaz.
A honlapjukon csak Neues Kombi-Angebotnak nevezett kártya annyiban csalóka, hogy csak 2019. április 14-e és május 12-e, illetve szeptember 20-a és október 20.a között érvényes. Csak németül van fent a honlapon, de a turisztikai pontokban már angol nyelvű tájékoztató füzetet is adnak.
Mainau, a virágsziget, ahol leesett az állam (Németország)
Mainaura sétahajóval mentem, ami Bregenzből indult reggel kilenckor és végigment a németországi oldalon. Az út majdnem négyórás volt, háromnegyed egyre értem a szigetre. A hajó jobb oldalán a németországi városokat, míg a baloldalon a svájci hegyeket láttam. A mindössze 45 hektáros kis szigeten több mint 450 tulipánfaj, 1200 orchideafaj és még több száz virág-és növényfajta virágzik szinte egész évben. Ugyanis komoly kertészmérnöki munkára vall, de úgy népesítették be a szigetet, hogy minden évszakban virágozzon valami. A kastély mellett található kávézóval egybekötött pálmaházban például mennyezetről lógó orchideák virágzanak, amiknek a látvánnyal tényleg nehéz betelni.
A szigetről átsétáltam Konstanz városába, onnan pedig a svájci oldalon vonattal mentem vissza Bregenzbe.
Rajna-vízesés (Svájc)
A tó svájci oldala szerintem sokkal szebb, mint a német, és nemcsak a hajóról, hanem a vonatról nézve is. Második napon Bregenzből körülbelül három óra alatt, négy átszállással jutottam el a vízeséshez. Hosszúnak és macerásnak tűnhet, de a vonatközlekedés nagyon szervezett (az osztrák vonatok ÖBB, a németek DB , míg a svájci vonatok pedig SBB jelzésűek). Mindenhol volt csatlakozásom, fél óránál többet sehol nem vártam. Személyvonattal mentem, ami végig a tó mentén, majd a Rajna partján ment Schaffhausenig. A svájci oldal a Balaton északi partjára emlékeztetett: rengeteg a nyaraló, a kúriák és a szőlőültetvények. A településtől két megállónyira van a vízesés, ami annyira közel van a megállóhoz, hogy leszállás után egyből belebotlunk.
Két gyorstipp:
- Érdemes átsétálni a folyót átszelő hídon, és onnan még feljebb menni.
- Három különböző sétahajó közül lehet választani, én panorámakört választottam, ez 18 euróba, átszámítva alig hatezer forintba került. Negyvenöt percig tartott, ez alatt fel lehetett menni a vízesés közepén található sziklára is.
Zeppelinek és a Pfänder-hegy (Németország és Ausztria)
Ha valaki a Boden-tónál jár, érdemes az égre is felnézni, itt ugyanis zeppelinek repkednek a fejünk fölött. Nem véletlen: Friedrichshafenban külön zeppelin múzeum is van, ahol a repülés története mellett azt is megnézhetjük, milyen egy léghajó belülről — ráadásul életnagyságban. A városban egy fél napot kellemesen el lehet tölteni, a tóparti sétányon számos kávézó és étterem található.
Visszafelé sétahajóval mentem, hogy kihasználjam a kártyát, amit még az első napon vettem. Ráadásul aznapra még az is bőven belefért, hogy a pfänderbahnnal, azaz a nagykabinos felvonóval felmenjek az 1064 méter magas Pfänder-hegyre. A hegyről teljes panoráma nyílik a tóra, egy helyről látni lehet Ausztriát, Svájcot és Németországot.
