Ha megkérdezünk egy német, vagy épp osztrák nyugdíjast, hogy mi jut eszébe először a magyar gyógyvízről, akkor jó eséllyel nem a budapesti fürdők egyikét, hanem a Hévízi-tavat fogja megemlíteni. Nem meglepő módon, hiszen a jókora szállodaépületekkel pöttyözött zalai település évezredek óta kiaknázott tava minden évben egymillió vendégéjszakát itt töltő bel- és külföldi turistát vonz.
A világ legnagyobb biológiailag aktív gyógytavának partján már a kőkorszak óta tűnnek fel emberek, a mai fürdőkultúra alapjait azonban az óriási magyar gyógyvízkészletet először kiaknázó rómaiak tették le. A Birodalom bukása után a víz jótékony hatásának ismerete egy teljes évezredre feledésbe merült, újbóli felfedezésére pedig a XVIII. század végéig kellett várni, hiszen a Festeticsek ekkor építtettek a tóra egy tutajokon álló fürdőházat, a következő években pedig megindultak a tudományos vizsgálatok.
Az ovális alakú tó tőzegmedrének legmélyebb pontja harmincnyolc méterrel bújik meg a vízszint alatt – az itt nyíló Hévízi-forrásbarlangból tör fel a percenként több mint harmincezer liter vizet adó, 38 fokos víz, ami a tó más részein lévő, különböző hőmérsékletű forrásokkal együtt alkotja a nyáron 33-38, ősszel és télen pedig 24-26 fokos víztömeget, melyben nem csak emberek, de halak, baktériumtörzsek, kékmoszatok, illetve egy apró, nevét élőhelyéről kapott rákfaj – a Schizopera clandestina heviziensis – is lakják.
A nyári és tavaszi hőmérséklet közel áll az egészséges emberi testhőmérséklethez, így pihentető hatással bír, kalcium- és magnéziumtartalma mellett ként is rejtő vize pedig a vizsgálatok szerint nem csak a reumatikus gondokra, illetve a csontok gyulladásával járó ízületi és gerincbetegségekre, de műtétek és baleseti sérülések utáni sérülésekre, nőgyógyászati betegségekre, illetve perifériás idegrendszert érintő problémákra is enyhülést hoz.
Nem szabad azonban elmennünk amellett sem, hogy a tó egyszerűen gyönyörű: épp százhúsz éve már, hogy Lovassy Sándor, a Keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára indiai vörös tündérrózsát telepített bele, melyeknek az őshonos kis virágú fehér tündérrózsa közt feltűnő rózsaszín és lila foltjai ma is szép számmal úsznak a mai formáját 1926-1932 körül elnyert fürdőépületek körül.
