A forradalom 1848. szeptember 29-én változott szabadságharccá, amikor a pákozdi csatával Magyarország megkezdte önvédelmi háborúját az osztrák császári csapatokkal szemben. Ragyogó kezdet volt, ahogy Petőfi is megénekelte:
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!Az én apám e vén zászlótartó.
„Vészben a hon!” elhatott a nagy szó,
Elhatott kórágyához, fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.
A legfurcsább háború
Nézzük sorban, mi történt. Az V. Ferdinándot, és a birodalmat irányító kamarilla igen nehéz helyzetbe került, amikor szinte egy időben Bécsben, Pesten, Velencében és Prágában is forradalom robbant ki. Csak szépen, csak sorban – volt a mottójuk, és a magyarok haladékot kaptak, amíg máshol rendet tettek. Ezt a haladékot a forradalmi követelések jóváhagyása, a Batthyány-kormány szentesítése jelentette, miközben a színfalak mögött már meg is kezdődött a szerbek, románok, horvátok felfegyverzése és a magyarok ellen uszítása.
A Béccsel való konfliktusok miatt épp ezen a napon mondott le a magyar kormány, teljes volt a káosz. Ilyen furcsa háborút tényleg ritkán lát a világ. Az uralkodó által kinevezett horvát bán Ferdinándra felesküdött horvát határőrökkel indított támadást a király által megbízott magyar kormány és az ugyancsak rá felesküdött honvédség ellen.
Ha ellenállnak, megküzdök velük
Nem csoda, hogy utóbbi Teleki Ádám vezetésével folyamatosan hátrált, várta a közjogi helyzet tisztázását. A tisztek és katonák többsége úgy döntött, esküje megtartásának érdekében kimarad az egészből. Legalábbis az elején, később mindenki lelkiismerete szerint elfoglalta helyét a dinasztia vagy a haza szabadságának oldalán.
De vajon 1848 szeptemberében a magyar honvédség milyen magatartást tanúsítson az állítólag császári parancs birtokában rendet teremteni szándékozó Jellasiccsal szemben? A 60. gyalogezred alezredesét, Joseph von Milpökhöt is ezek a kétségek gyötörték, nem volt rest kérdezni. Ferdinándtól nem érkezett válasz, az osztrák hadügyminiszter pedig csak ennyit mondott:
Önök magyar ezrednél szolgálnak, a magyar hadügyminisztérium alá tartoznak, én tehát önöknek magatartási parancsot nem adhatok
– idézi Theodor Baillet von Latour szavait Nemeskürty istván az 1848-49 “Kik érted haltak, szent világszabadság” című könyvében. Ettől okosabbak nem lettek, így küldöttség indult Jellasicshoz is: mit akar, kitől van felhatalmazása?
Parancsaim ugyan nincsenek őfelségétől, én azonban mégis előre fogok nyomulni. Ha a magyar csapatok ellenállnak, én megküzdök velük. A csata után, melyet párbajnak tekintek, ismét jó barátok leszünk
– válaszolta a császári-királyi altábornagy a hozzá érkező két, ugyancsak császári-királyi tisztnek. Milpakh erre feladta, hogy tisztán lásson, és eldöntötte, az uralkodó által kinevezett Mészáros Lázár magyar hadügyminiszter utasításait fogja követni.
A magyar nemzet áll ellenünk fegyverben
Fentiek csak egy példa, de a bizonytalanság általános volt, a tiszteknek és a katonáknak tényleg maguknak kellett eldönteniük, hogyan értelmezik esküjüket, melyik oldalra állnak. Jellasics pedig lassan, de biztosan haladt a főváros felé, szeptember 28-án elfoglalta Székesfehérvárt.
A honvédsereg Móga János fővezérsége alatt szeptember 28-án elfoglalta állásait a Pátka-Sukoró-Pákozd vonalon, Jellasics szeptember 29-ének reggelén támadásba lendült. Tisztikarából elsőként Kempen tábornok döbbent rá a helyzet tarthatatlanságára:
Most látom, hogy a magyar nemzet áll ellenünk fegyverben, s hogy a cs-kir. hadsereg rendes csapatai állanak soraikban.
Kijelentette azt is, nem hajlandó császári-királyi katonákra lövetni. Nagyrészt az ő rábeszélésének köszönhető, hogy a csata nem volt véres, sőt nem is volt “igazi csata”: magyar részről hét, míg az ellenség soraiból körülbelül negyven katona maradt a csatatéren. Jellasics visszavonult, és fegyverszünetet kötött.
A pákozdi ütközetnek sokkal inkább politikai szempontból volt jelentősége: Magyarország megvédte szuverenitását, és egyértelművé vált, a fegyveres önvédelem a továbbiakban elkerülhetetlen.
