Kérdés persze, hogy ez, mármint a középszerűség – Rihanna nulladik napi, Sziget-történeti jelentőségű blamázsával ellentétben – egyáltalán meglep vagy érdekel-e bárkit. A francia DJ így is megcsinálta a hangulatot,
Elsőként egyből a legbicskanyitogatóbb darab csendül fel: az egy (szentséges ég!) idén épp 16 éves Alice Deejay-sláger fő motívumára ráfeszülve gajdolt
Work hard, play hard, work hard, play hard,
pedig ennél azért vitathatatlanul kellemesebb dallamok is születtek Guetta keze alatt az évek során.
A közönség a Nagyszínpadot övező alkoholellátók környékén már elég szellősnek mutatkozik. Sokan vagyunk, mégsem mondhatni, hogy minden Szigeten lévő egy emberként tülekedne az est fő attrakciójára.
A legismertebb számokat, mint a When Love Takes Over vagy a Nicki Minajt is tartalmazó Hey Mama, hosszadalmas csépelős-csapatós részek szabdalják. Kevesebb így az együtt éneklés, annál több az ugrálás a felfújható hattyúval, unikornis-szarvval és egyéb alapkellékekkel felszerelkezve.
A műsor legjobb elemének a valóban látványos, piros-kék-zöld árnyalataival operáló lézershow bizonyul, egyúttal örömmel fedezek fel néhány Magritte-festményt az animációk közt (még hogy ne lenne itt képviselve a magaskultúra).
A problémát tűpontosan fogalmazza meg egy, a kommersz elektronikus zenére kevésbé vevő ismerős:
David Guetta akkora popsz*r, hogy még a másoktól átvett zenei motívumai sem obskurus cuccok, amiket valahol talált, hanem más popsz*rok. A MÁV-szignált is bejátszaná, de nem poénból.
Összegezve: korrekt fellépőt kapunk, aki minden pontban teljesíti az elvártakat – ám a zenei igényesség nem szerepel ezek közt. Mielőtt még a Guetta-rajongók atomjaimra szednének, bevallom: a végére egész jól szórakoztam.
A koncert után levezetésképp a Colosseumban döngető, Hot X szolgáltatta teltházas techno mellett döntünk, ahol legalább hárman-négyen próbálnak ránk fura pirulákat sózni, aztán betekintést nyerünk a sztriptízsátorba is, ahol – videós kollégám bánatára – tisztességesen felöltözött lányok tekeregnek a rúdon.
Kicsit úgy jártunk ezekkel a világsztárokkal, mint a Szigeten vett burritóval: 2500 forintért se sajt, se szósz nem volt benne.
Mellőzöm a fanyalgást, hogy ez a fesztivál nem az, ami 2002-ben volt. Azért szurkolok csupán, hogy ha már három-négy fősodorbeli húzónévre költünk évente a több kisebb és izgibb helyett, akkor sikerüljön azt idejuttatni, aki valóban minőséget képvisel.
Ma (hétfő) este Sia-n a világ szeme, hogy egy mind külsőségekben, mind zeneileg profi produkció keretében igazolja: a legpopulárisabb popzenét is lehet igényesen csinálni és előadni.
