Élet-Stílus

Csalók próbálkoztak a befogadott hajléktalan néninél

Újra meglátogattuk a 18 éves állami gondozott lányt, aki magához vett egy nénit az utcáról. Már 3 hete élnek egy családként, egyre ismertebbek és egyre boldogabbak.

Lift nélkül fiatalabbaknak is tüdőpróbáló feljutni a pesti bérház második emeletére. Lépcsőzés közben nem magunkat sajnálunk, végig Ica nénire gondolunk, vajon, hogy birkózik meg ő ezzel.  A lakásba lépve nyomban neki is szegezzük a kérdést. Ő nem panaszkodik, hisz hol van ez a probléma ahhoz, amikor nincs lépcső, ami hazavezet.

Az első ágyban alvás

Az aprócska lakásnak narancssárgák a falai, azon pár színes kép, meleg színű függöny és virágok. Otthonos.  Öt hónappal ezelőtt költözött be a 18 éves lány állami támogatásból és némi örökölt pénzből.  Nagy álma volt egy saját lakás, mert az elmúlt 8 évben folyamatosan vándorolt nevelőszülők és gyermekotthonok között.  Most két otthona is van, hiszen sok időt tölt még gyömrői nevelőszüleinél. De ilyenkor sem marad már üresen a pesti kis kuckója.

Az állami gondozott lány és a 78 éves néni mesés egymásra találásáról majdnem két hete írtunk, utána futótűzként terjedt a hír.  Alaposan feltüzelte ez Szandi és Ica néni egyébként is fenekestül felforgatott életét.  Facebookon, telefonon és személyesen is tömegével keresték őket az elmúlt hetekben.  Gratuláltak és mindenki a hogylétükről érdeklődött.

„Mondtam, hogy köszönöm, jól, csak nagyon fáradtan, mindig aludnék” – emlékezett vissza Ica néni  új élete kezdetére.

„Első nap meddig is aludtál? Egy óráig? – kérdezi a lány nevetve.

„Mondtam is, drága Szandikám, ne haragudj, hogy most ébredtem.  Hát ugye nem mindegy, hogy az ember újságpapírokon, kartonpapírokon tölti az éjszakát meg lehúzták rólam a takarót” – idézi a közel- és a régmúltat a törékeny asszony.

Nemcsak a rosszra emlékezik

Ömlik belőle a szó, van miről mesélnie. Kiderül, nem először fogadták be, de máshol meglopták, mint ahogy a menhelyen is, ahová csak pár napra ment be.  Az utcán megesett, hogy leöntötték pisivel, egyszer pedig felpofozta egy részeg.  A hajléktalanság 5 évében volt szenvedés bőven, de Ica néni  nem csak arra emlékszik.  Hálásan beszél azokról az emberekről is, akik segítették az utcán. Sokan figyeltek rá, hol ennivalóval, hol pénzzel próbálták könnyebbé tenni keserves életét. Most végre nem kell nélkülöznie. Nem is győz köszönetet mondani ezért befogadójának és mindenkinek, aki valahogyan segített.

„Ezt a nadrágot, amíg élek nem veszem le ” – mutatja nevetve az egyik legkedvesebb adományt magán. Előkap a szekrényből is egy kupac ruhát, boldogan veszi sorra a pár pulóvert, sapkát, harisnyát.

„Cipőt is küldtek kettőt. Most minden megvan” – összegez, mintha nem férnének már az adományoktól, bár ennek semmi jele a pici lakásban.

A sok segítő mellett akadtak azért rosszindulatú emberek is.  Hárman is bejelentkeztek, hogy ők Ica nénin rokonai. Szandi keresztkérdésekkel hamar kiderítette, hogy szélhámosok próbálkoztak.  Nem világos, mit szerettek volna elérni.

Ica néni, 10 évet fiatalodtál!

Szandi Ica mamának hívja az idős asszonyt. Imádott nagymamájára emlékezteti, aki őt 10 éves koráig nevelte és 13 évesen veszítette el örökre.

18 évével még szinte ő is gyerek, mégis megfontolt felnőttként gondoskodik a befogadott néniről.

Első nap megetette, alaposan megmosdatta majd másnap már vitte is orvoshoz. Kész csoda, hogy a hajléktalan éveket súlyosabb betegség nélkül vészelte át Ica néni.

„Felhúzta a nadrágomat a doktorbácsi, nagyon be volt dagadva a lábam, hát orbáncos volt” – mesélte az asszony.  Kapott gyógyszert, kenőcsöt, azok jótékony hatását már érzi is.

Fodrászhoz is elvitte új nagymamáját Szandra.  Nem volt különösebb kívánsága, csak annyit kért, ne legyen fiús.  Ismerősei megnyugtatták, jól sikerült az új frizura.

„Ica néni nagyon szép vagy, legalább 10 évet fiatalodtál”  – mondták neki.

Sokan megismerik már őket az utcán, Ica nénit többször fotózni is akarták.

Szerelmes levelekkel bombázzák

Az újonnan alakult család mindkét tagjának sok idejét lefoglalja még a hirtelen jött ismertség. Szandinak az interjúk mellett  leginkább a Facebookon akad tennivalója, három hét alatt ismerőseinek száma ötszörösére nőtt. Elképesztő mennyiségben kap leveleket, sokan csak gratulálnak, jelzik, nagyon büszkék rá, vagy minden jót kívánnak, de az üzenetek többsége úgy zárul: van barátod?  Érthető, hiszen a lány nemcsak aranyszívű, szép és csinos is.

Szandi azt mondja magáról, nem egy konyhatündér, de Ica néni megoldja ezt a problémát, szívesen főz.  A gázzal és elektromos készülékekkel azonban nincs jó viszonyban, egyedül semmi ilyenhez nem nyúl.  Így amíg Szandi iskolában van, Ica mama lenéz régóta látogatott klubjába és délután, este, közösen végzik a házimunkát.

Már szelfiztek is

Ica néni rezsit csökkent

Az új lakó nagyon érzékeny a pazarlásra.

„Nem kell annak a nyavalyának mindig bekapcsolva lenni, nem kell itt ilyen meleg – mutat a radiátorra. Ha az ember be van takarózva egy lakásban, nem fázik” – mondja az asszony, aki 5 telet húzott ki az utcán.

A vízzel is spórolni kell – tette hozzá. Hamar kiderül, a rezsi miatt aggódik, meg egy kicsit mindenért, amivel pluszkiadást okozhat Szandinak. Arról is szégyenkezve beszélt, hogy szeretett volna pénzt adni befogadójának, de nem volt miből.

„Amikor elé álltam, hogy őszintén megmondom, nekem sok az adósságom, a nyugdíjamból nem tudok adni, rám nézett, mosolygott és azt mondta: Ica néni az a tied.”

Szandi nem aggódik, hogyan fognak megélni kettecskén, azt mondja,  az árvaságiból a rezsire és egy kevés kajára futja, másra meg nemigen akarnak költeni. Másfél év múlva meg, ha befejezi az iskolát, remélhetőleg, hamar talál munkát.

Gondoltam, Ica néni örülne esetleg egy mobilnak. Tévedtem. A klubban ajánlottak már neki, de azt mondta, ő inkább becserélné egy szép, porcelánfejű, öltöztethető babára.  Amikor ezt meséli nevet, de mégis valami fájdalmas őszinteséget sejtek e vágy mögött, hiszen többször említette, mennyire szereti a gyerekeket és neki 3 házassága és néhány élettársi viszonyának egyike sem vált igazi, teljes családdá. Azt kérdezem, milyen életet szeretne, ha újraszülethetne.

„Soha nem mennék férjhez. Nem kéne a sok csalódás. És óvónő lennék, az biztos”  – mondja elmélázva.

Olvasói sztorik