Élet-Stílus

Verem a gyerekem [Apafej]

Annyi édes és kedves történet után egy kellemetlen, gyónásszerű.

Korábban a témában:

Nem könnyű erről írni – a papák szívesen sztorizgatnak (de nem szívesen szorizgatnak – bocs), osztják meg megfigyeléseiket, építik szorgosan a jószülő-képet, de ami a másik oldal, a türelmetlenség, a lustaság, a meg nem értés, a figyelmetlenség gyümölcse, az már inkább maradna titok.

Pedig az is része a valóságnak.

Mostanában több vonatkozó hírrel is találkozhattunk: Franciaországban egy apa a mosógépbe zárta be fiát, és így megölte, illetve olvashattunk a verésről általában. 

Miért és hogy verem a gyerekem? 

Nyilván különbség van a rendszeres verés és az eldurrant agyból kiugró alkalmi pofonok közt – nálam az utóbbira vannak példák, de egyfelől érzem, hogy elindultam azon az úton (és hogy máshogy is tudnék visszafordulni rajta, ha nem úgy, hogy ezt tudatosítom magamban), aminek a végén már rutinszerűen verek, kényelemből, már nem kell, hogy felhúzzam magam, hanem csak megszokásból kapom elő a kezem. Pedig az agresszió is egy nyelv, ha a papa üvöltözni és verni szokot, akkor ő így beszél, neki ez a nyelve – láttam már ilyet, amikor szülő-utód között az volt szinte minden megnyilatkozás menete, hogy a gyerek felidegesítette a szülőt, aki üvölteni és fenyegetőzni kezdett, visszaüvöltés volt a válasz, aztán valami retorzió arra a válasz – csóváltam a fejem nagyon. És most én is efelé mennék?

Pedig emlékszem, sokáig elképzelhetetlen volt, hogy megüssem a gyereket (megüssem: kapjon egy pofont), de eljött a pillanat, és utána már nem volt kizárva ez az opció sem.

Miért verem a gyereket? Mert azt csinálja, amit nem szabad. El kéne pedig gondolkodnom, hogy miért, tán nem figyelek rá eléggé? Nem érzi a törődésemet? Avagy szükségtelenül mentem bele ebbe a tekintély-ki az erősebb játékba? Bizonyítani akarok valamit? Netán simán csak elvesztem a türelmemet? 

Egy-egy pofon miatt nem szakad le az ég, tény, és sokak szerint kell is néha egy makarenkói. Ahogy visszaemlékszem, gyerekkoromban a szülői agresszió rideggé tette a kapcsolatunkat, falat emelt, és olykor igazságtalansággal is párosult. Nem szerettem – akkor most miért csinálom (amikor általában kerülöm azon dolgok ismétlését, amit gyerekkoromban nem szerettem)? 

Az agresszív felnőttek 85%-át gyerekkorában verték. Mennyire a saját döntésem és mennyire a múlt tudatlan mintái dolgoznak bennem, amikor verem a gyerekem? 

A verés után nem érzi  magát jobban a felnőtt. Ez igaz, sőt, inkább rosszabbul, mert bűntudatot azért érzek, amikor a gyerek szemrehányóan rám néz. 

A bölcsődében már szóltak, hogy a fiam agresszív, szereti – játékból – ledönteni, lebirkózni a többieket, és a testvérével is agresszív. Mi meg rászólunk – az lenne igazán abszurdum, ha azért vernénk, mert verekszik.  

Vagyis a verés zsákutca, rossz vért szül, rossz kommunikációs irányba vezet, rosszul hat a személyiségfejlődésre, rosszat tesz a szülőnek, gyereknek – el kell felejteni. Pontosabban emlékezni kell rá, de nem csinálni többet.

Azon leszek.

Ajánlott videó mutasd mind

Budapest, 2018. szeptember 22.
Résztvevő pihen a katasztrófavédelem országos lépcsőfutó bajnokságán a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri épületének lépcsőházában 2018. szeptember 22-én. A rajthoz álló tűzoltóknak teljes felszerelésben kellett teljesíteni a huszonkét emeletes versenytávot.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Tűzoltók: Szopat minket a kormány

Egyre kevésbé alkalmas feladatára a magyar tűzoltóság: dagad a vízfej, a kedvezményeiket veszítő vonulósok éhbérért dolgoznak, felszerelésük korszerűtlen, s még a nevüket is elvették tőlük.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.