Az öreg néni ott balra kicsit nosztalgikusan mélázik el a forrónadrágodon, eszébe jutnak a régi nyarak, és amikor az a szőke, aki később a férje lett, először levitte a Balatonpartra … Az a bajszos férfi ott jobbra, ökölbe szorult kézzel éppen téged szemelt ki a szigetesek közül, hogy megbosszulja rajtad a zajt, amit napok óta kénytelen elviselni; amikor nem figyelsz, majd „véletlenül” legalább a lábadra lép. És ott az a kontyos hölgy, rózsaszínre festett szájjal – igyekszik átnézni a fesztiválra utazó tömegen – olyan mereven bámul ki az ablakon, mintha el tudná érni, hogy semelyik érzékszerve ne tájékoztassa őt a mai fiatalság számára túlontúl szabad és vad szórakozási szokásairól. Látod magad előtt, hogy a Filatorigát után a kocsi beltere felé fordítja finoman sminkelt arcát, és kis mosollyal a szája szélén konstatálja, hogy helyre állt a világ rendje.
Szóval, a Szigetre menni olyan, mint rózsával utazni: mindenki arcára rá van írva az ő és a rózsa által hordozott szimbolika kapcsolata: a múlt szép emlékei, a kilátások, csalódások, gátlások, előítéletek, de még a vágyak is. Rózsával utazni játék: elképzelnek rólad egy történetet, amely felidézi az övéket, te meg igyekszel elképzelni azt a felidézettet.
Koncertélményekről akartam írni. De nem ment ki a fejemből a HÉV-en az a nő, aki az arca elé emelte a nála lévő újságot, miután felszállt a tömeg a Batthyányin, mi meg leültünk mellé. „Szent zsolozsmák ígéretei” szólt a cikk címe, ami így kifordítva és a feje elé emelve éppen a szeme helyére került. Amikor egy hangosabb szó elhagyta valaki száját, görcsös mozdulattal rántotta a szemfedőt a hang irányába – mintha pajzzsal védené magát. Már-már azt vártam, hogy egy „Távozz tőlem Sátán!” is elhagyja a száját, amikor észre vettem, hogy az újság fölött néha kikandikálva leselkedik. Nem méregetően, nem gonoszan: kíváncsian. Aztán leszálltunk.
Az a pár is kint maradt tegnap, akik csokis muffint és szendvicset árultak a HÉV-ről leszállóknak, hogy összeszedjék belőle a belépőjük árát. Most fejezték be az egyetemet, munkát ma nehéz kapni, de meg akarják hallgatni …-t. A belépők ára már megvan. Még vagy másfél tepsi muffint kell eladni holnap négytől nyolcig, és költeni is lesz mit.
A bejáratnál újra rám akarták tenni a 18-as karszalagot. Most nem kértem. Amióta a csuklómon hordtam, két boltban is elkérték a személyimet. Így a tizennyolcas karszalag is kint maradt.
És kint maradtak még a hajléktalanok a Batthyányin, az is, aki öltönyben kéreget a Szigetre tartó félmeztelen holland srácoktól. Kint maradtak a jegyüzérek. Meg kint maradt még vagy hatvannégy vármegye. Mi meg hajnalig kint hagytuk a rózsánkat. Jó volt.
