Élet-Stílus

Titkos autó, titkos nők, ízirájder

admin
admin

2010. 07. 01. 06:30

A tinnyei emelkedő egyik, 2001 óta kultikussá vált kanyarulatában, a festői Garancsi-tó partján horpadozik az Üvegtigris-bodega. Ötévente a murvás behajtó megtelik élettel: jönnek Rudolf Péterék, hogy elkészítsék az aktuális Üvegtigris-filmet. Az fn.hu a harmadik rész forgatásán járt, sok titkot talált és megtudta, a vígjátékforgatás nem egy házibuli.

Mint már arról beszámoltunk, az Üvegtigris 3. alapvetően eltér az előző két felvonástól. A korábban a jól kitalált-megírt karakterekre épülő anekdotafüzérek helyett most „akciódús”, több szálon futó történet születik, amelyről a produkciót övező titoktartási kötelezettség miatt nem tudunk beszámolni (de azért a forgatókönyv borítóját jól lefotóztuk).

Annyi elmondható, hogy a hat megszeretett főhős – Lali, az Amerika-rajongó büfétulajdonos (Rudolf Péter), Gaben, az enyveskezű használtautó-nepper (Reviczky Gábor), Róka, a balfogású üzletelések nagymestere (Gáspár Sándor), Cingár, a bundesliga-frizurás szaxofonos (Szarvas József), Csoki, a falusi ízirájder (Csuja Imre) és Sanyi, a defektes hajléktalan (Horváth Lajos Ottó) – ezúttal Budapesten próbál szerencsét. Mindebben nagy szerepet játszik egy különleges, egyelőre annyira titkosan kezelt autó, hogy még az is titkos, miért titkos. Feltűnik három új női szereplő, akiknek kilétét szintén nem árulhatjuk el, pedig egyikükkel összefutottunk a forgatáson, és egy új férfi hős (ez végre nem titok: Kamarás Iván).

Rothadó dinnyehegy, műanyag flamingó

A cselekmény induló- és záróhelyszínéül az elhíresült bádogbódé és környéke szolgál. A több mint 30 napos forgatás is itt kezdődik. Az égiek kissé bekavartak, mert az első két napon reménytelenül zuhogott az eső, ezért a külső felvételeket nem lehetett rögzíteni. Mit lehet ilyenkor tenni? – fordultunk a film operatőréhez. „Mérgelődünk nagy erőkkel, de azért akadnak bizonyos jelenetek, amiket rossz idő esetén is fel lehet venni, például, amik bent játszódnak a lakókocsiban. Ezeket ki is merítettük múlt hétfőn és kedden. Most már muszáj jó időnek lennie” – vázolta az operatőri álláspontot Kapitány Iván. A Nap ottjártunkkor valóban hét ágra sütött, a forróság közben literszámra fogyott a hűsítő (bubis és nem bubis) ásványvíz. Nem volt irigylésre méltó helyzetben Csuja Imre és Reviczky Gábor, akiknek fekete rockerszerelésben, illetve sötét öltönyben kellett feszíteniük. Felvételeken kívül gyorsan árnyékot kerestek, ott pihegtek, amíg lehetett. Jobban járt Gáspár Sándor, akinek könnyű, úszódressz-szerű jelmezben kellett szerepelnie, illetve Horváth Lajos Ottó, aki rövidnadrágban bolondozhatott.

Kora délutánra értünk a helyszínre, a stáb és a színészek az ominózus büfé előtt próbálnak egy jelenetet. Az Üvegtigris mellett egy lerobbant Robur, hátul a már jól ismert kidőlt-bedőlt kerti vécé, arrébb leszedált hordók, mosógépek, tévék. Új elemként egy giccses flamingó vigyázza hőseinket és a tavat. Oldalt nagy halomnyi görögdinnye, nyilván Róka egyik újabb „zseniális” üzletelésének eredménye. Ám mielőtt megkívánnánk a lédús gyümölcsöket, orrunkba csap erjedő szaga: több napja hevernek a Napon és egy levitézlett sárga tuning-Ladában. Mint a segítőktől megtudtuk, elő-előfordult, hogy a pakolásuk közben a rothadt dinnye szétrobbant a kezükben.

Rudolf Péter edzésben

A bódé beszögellése előtti útfordulóban – amikor nincs éppen útzár a forgatás miatt – az elhaladó járművekből kiintegetnek. Az emberek pontosan tudják, mi történik itt, mosolyognak, és olykor dudálnak, „ízirájdereznek”.

Rudolf Péter nincs könnyű helyzetben, eljátssza az adott jelenetet (a fények és a mozgás beállításakor dublőr segít neki), aztán odakocog a jó néhány méterrel odébb felhúzott sátorhoz, amiben a kontrollmonitorokon visszanézheti a három kamera által rögzített képeket, és Kapitány Ivánnal megbeszéli az eredményeket, a továbbiakat. Ránézésre Rudolf Péter többet fut a forgatás alatt, mint a legtöbb futballsztár a vébé meccsein.

Az első résznél rendezőként is közreműködő Kapitány elmondta, komoly előnynek tartja, hogy Rudolffal való barátságuk és munkakapcsolatuk régi keletű (többek között együtt jegyzik a Beugró című tévéprodukciót is), nem kell újonnan felfedezniük a filmkészítés alapjait, egy szemvillanásból látják, hogy a kamerák előtti történések tetszetősek-e vagy sem. A két filmes jó barát egyébként készül egy újabb közös munkára is, ami nem Üvegtigris, hanem az úgynevezett dramedy műfajába sorolható opus volna, de erről korai mondani bármit.

Képgaléria (fotó: Balla István)

Képgaléria a forgatásról (fotó: Balla István)

A forgatási légkör kapcsán az operatőr elmondta, a harmadik rész felvételein is nagyon jó hangulat uralkodik, a kezdeti, időjárási nehézségek ellenére vidámak, nincs probléma. Mint mondta: ha egy vígjáték a készítőiben nem vált ki jó kedvet, az a kész produkcióban is kiderül. „Az első tesztközönség tulajdonképpen maga a stáb. Ha itt nem nevetnek, a moziban sem fognak” – szögezi le Kapitány.

Nem házibuli

Az ebédszünetben Horváth Lajos Ottó elárulta, igazából nem jellemző, hogy az utcán az Üvegtigris-béli szerepével, Sanyival azonosítanák. Megismerni is inkább a második részt követően ismerték meg. Nagyon nem ez az én civil fazonom – tette hozzá nevetve. Nekem jól el lehetett bújni Sanyi mögé – nem úgy, mint a többieknek. Ők „kapnak” rendesen – mondta. „Sanyit” gyakran kérdezik, hogy a forgatásokon sokat hülyülnek-e, de hangsúlyozta, nem egy házibulira jönnek itt össze, hanem dolgozni. Úgy látja, abból a szempontból „kényelmes” most a helyzetük, hogy a főfigurák jellemvonásai már „bejáratódtak” az előző részekben.

Csuja Imrének, alias Csokinak – mint mondta –hébe-hóba azért „ízirájdereznek” az utcán. A szállóigévé nemesült mondás egyébként nem rögtönzés volt, azt előre papírra fektették (ezúton is tiszteletünket fejezzük ki a trilógia íróinak: Búss Gábor Olivérnek, Hársing Hildának és Rudolf Péternek). De azért improvizálni itt is lehet – ami aztán vagy belefér, vagy nem. Csuja szerint szintén nagyon jól ki lettek találva anno a figurák, amik most úgy „működnek”, mint az autóknál az alapjárat. S ez az alapjárat idomul aztán a forgatáson a forgatókönyvhöz. S ha lenne az Üvegtigrisnek negyedik része (amit nem zárt ki Rudolf Péter a sajtótájékoztatón), akkor örömmel állnál elé? – szögeztük végül a kérdést a fekete dresszben melegedő színésznek. Amire ő csokisan felröhögve válaszolt: szerinted?…

Bolondok közt egy „normális”

Az ebéd utáni rövidke pihenőt követően folytatódott a munka – a miénk nem, sajnos, a leállás során nem tudtuk diktafonvégre kapni a főszereplő-rendezőt, így várnunk kellett az esti finisig, de bosszúból igyekeztünk mindenhol ott „lábatlankodni”. Szinte egész délután azt a jelenetet rögzítették, amikor az új férfi hős az ominózus, titkos járművel megérkezik a büféhez, amibe Lali bepattan és elszáguld. Hátulról, elölről, fahrt-kocsiról, három kamerával.

Az egyik röpke átállás alkalmával megszólítottuk Kamarás Ivánt. Tavaly épp a Beugró felvételére tartott, amikor Rudolf közölte, hogy eszébe jutott egy figura, aki olyan, mint ő. Az én figurám – mondta a színész -, kvázi ellenpontozza egy kicsit a többieket. „Ebben a filmben mindenki egy kicsikét őrült és bolond, én pedig mintha egy teljesen normális, másik filmből csöppentem volna át ide.” Kamarás örül, hogy az ismert hat arc mellett új figuraként felbukkanhat. Elárulta, hogy készült az „Üvegtigris-mitológiából”, megnézte az előző két filmet, és csupán emiatt a forgatás miatt jött haza dolgozni. Augusztusban utazik vissza Amerikába.

Ugyan már betéve tudjuk, hogy bizonyos fontosságokat (például a kulcsmotívum jármű fajtáját) nem lehet még megosztani az érdeklődőkkel, de azért csak megkérdezzük, hogy Kamarás figurájának vajon van-e köze az új női szereplőkhöz, mire nevetve azt a lakonikus választ adja: „Részben igen, részben nem.”

Kísértések, „helyi hülye”

A hosszúra nyúlt tudósítási kirándulásunk arra is alkalmas volt, hogy az egyik új főhősnő kilétét megtudjuk, aki jelmezpróbára érkezik a késődélutánba. Persze juszt sem áruljuk el, ki az illető hölgy, de frissítő jelenség, az tény. Itt tennénk hozzá, hogy a nálunk lévő kamera és fényképező szinte könyörgött, hogy fotózzuk le a délután két legszebb jelenségét: a titkos autót és a nem kevésbé titkos hölgyet. Ám keményen ellenálltunk a kísértéseknek.

Képgaléria (fotó: Balla István)

Képgaléria a forgatásról (fotó: Balla István)

Azonban felbukkantak régi – publikus arcok – is. Láttuk Szilágyi Tibort, és jött Kálloy Molnár Péter, aki kedvesen ránk köszönt, majd profi aktor módjára vedlett át „helyi hülyévé”, hogy újra a Tigris-bódé asztalára csapjon, és kétes állagú hamburgert rendeljen. Nagy tapsot kapott, pláne, hogy elégnek bizonyul kétszer rögzíteni a snittet. Jól csinálja. A nap embere.

Véres verejték

Estére kissé megpörkölődünk a napon, és kicsit el is nehezülünk, úgyhogy némileg el tudjuk képzelni a rendező-főszereplő Rudolf Péter fáradtságát. A jelenetek és a kontrollmonitorok között folyamatosan futkosó Rudolf azonban egyáltalán nem törődött, készséggel áll rendelkezésünkre. Az ejtőzésre részünkre felkínált Mercedesbe mellénk huppanva a visszapillantó-tükörben megigazítja fizimiskáját, kipattan, és már mondja is (olykor aznapi búcsúutasításokat adva a stábnak): „Egy félreértést szeretnék eloszlatni. Attól, hogy valami a műfaját tekintve talán könnyedebbnek tűnik, vagy oda soroltatik, az nem jelenti azt, hogy nem véres verejtékkel készül. S hogy hogyan bírom: az ember, amit élvez – márpedig ezt igazán élvezem –, azt bírja.”

Az Üvegtigris mélyebb összefüggéseiről szólva megjegyzi, hogy ez tulajdonképpen egy szomorú történet, csak közben röhögünk rajta. Hozzáteszi: mindig is ezt az összetettséget kereste az életében. „Azok a pillanatok az érdekesek, amik dupla fenekűek. A harmadik részben jobban szeretném megfogalmazni, hogy nemcsak ezek az emberek tehetnek arról, hogy vesztesek lettek, magukra hagyta őket a társadalom. Ettől ez a film nem válik sem politikai krimivé, sem társadalmi drámává, de azért a vígjáték eszközeivel, pirossal aláhúznám ezt a gondolatot – zárja mondókáját.

A forgatási nap legvégén megtudjuk azt is, hogy a rögzített jelentek nem a film végén szerepelnek – mint egész nap gondoltuk –, hanem ezekkel indul a történet.
Ahogy pedig a csomagoló filmeseknek még most is lelkesen integető kíváncsiskodókat elnézzük: a történet sikerre van ítélve.

Nem csak ötévente

Az Üvegtigris szinte egész évben várja a vendégeket, egyfajta kultikus hellyé vált emiatt a Garancsi-tó partja. Mi is jártunk ott évekkel ezelőtt is:

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Megszólalt Havas Henrik

Miniature figures near Bitcoin physical coin. Futures on Bitcoins increased by more than 20% after their American debut on the Chicago Cboe Futures Exchange.  (Photo by Manuel Romano/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.