Tulajdonképp megértem, ha így télen úgy vannak vele, mint Thomas Bernhard. A szinte minden irodalmi díjat besöprő, az osztrákok rajongását és egyúttal minden utálatát is magáénak tudó író a füles foteljában ücsörögve, a legkisebb közösségi hajlandóságot sem mutatva zárkózik el a külvilág elől. Ez a cinikus üléspont az ilyen szürke napokon az egyetlen logikus és felvehető pozíció. Mondom! Megértem, de ha mégis kimozdulnának, az ország tele van jó kiállításokkal.
Rögtön az első, Budán a Millenáris Pixel Galériájában Szacsva y konceptuális fotóiból, installációiból és internetes kísérleteiből rendezett csigavonal. Szacsva y az első videóit 1996-ban a Marseille-i Képzőművészeti Főiskolán készítette. Azóta rendszeresen visszatér e médium használatához, gyakran installációit is videovetítéssel egészíti ki. A nemzetközi színtéren is jegyzett alkotó munkáiban a képi nyelv egy sajátos értelmezése kap teret. Van tévéközvetítésre reflektáló videoperformansz, hírszövegekből kompilált videokönyv, Interneten gyűjtött képek egymásba morfolása, meg showbiz-apokalipszist idéző fény-hang kompozíció. Csak győzze a retinánk…
Kemény, mint a Kő
Őstehetség – mondja Antall István a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője Kő Pálról a Munkácsy, Kossuth és Prima Primissima-díjas szobrászművészről, egyetemi tanárról a most nyílt kiállításon a Forrás galériában. Ami igaz az igaz, Kő Pál letette névjegyét a magyar szobrászatban. „Indulásakor szemléletének elképzelhetetlen ártatlanságával válik népszerűvé, sőt divatossá, hogy korai mámoros hozsannázói később ugyanilyen hevületű ellenséges ingerültséggel forduljanak el tőle és munkáitól. Ős-tehetség – írhatnám, ha már a szótól nem rándulna össze minden betű ijedtében. Őstehetség, e kimódolt világban, ahol még az életműveknek is viselkednie illik, az alkotóról nem is beszélve. Csakhogy Kő Pál képtelen viselkedni, ahogy munkásságának minden tétele keresetlen, csapongó, egymást követő darabjaiban is különleges, egységében is sokszínű. A feladat inspirál minden szándékot, minden mozdulatot, fordulatot – legkevésbé az elvárás. Így az életmű illetlenül sokarcú, emberien következetlen, megejtően természetes. A munkák nem várnak semmit a közönségtől, a kritikától, a hívektől és a fanyalgóktól, a tanítványoktól és a kívülállóktól. Nem várnak a művek a hozzáértők mindent hitelesítő, vagy mindent elutasító szavaira sem. Csak vannak. S talán ez a megkerülhetetlen tény a legizgalmasabb kihívás.” Ej, mi a Kő…
Az örökifjú szentendrei
Aztán itt egy másik nagy „öreg” Balogh László, aki most 80 éves. Szentendrén a Művészet Malomban, ahogy illik, rendeztek is neki egy kiállítást, ahol kétszáz alkotása tekinthető meg. Balogh Lászlónak nemcsak szülőhelye, de egész élet- és pályatörténetének is színtere a „festők városa”. Már pályája kezdetén tagja lett a Szentendrei Művésztelepnek, itt került kapcsolatba a szentendrei festészet idősebb generációjának tagjaival. 1956-ban a művésztelep jubiláris csoportos tárlatán ott találjuk őt is a kiállítók között, s ettől kezdve mind a hazai, mind a külföldi kiállítások rendszeres résztvevője. Balogh a szentendrei lírai konstruktivizmus egyik meghatározó alakja. Amikor a vásznon táncol a geometria …
—- Tisztelet Szőnyinek—-
Számos magyar múzeum – így a győri is – megemlékezik Szőnyi István halálának 50. évfordulójáról. A XX. századi magyar festészet kiemelkedő tehetségű alkotójától a győri Városi Művészeti Múzeum, a Radnai Gyűjtemény egyedülálló válogatással rendelkezik. A műgyűjtő Dr. Radnai Béla jó érzékkel Szőnyi főbb alkotói korszakának mindegyikéből vásárolt. Így a hagyatékolás után a győri kollekció az 1910-es évektől kezdődően egészen az 1940-es évekig átfogja a mester legjelentősebb korszakait. A győri kiállítás Szőnyi István különösen gazdag technikai sokféleséget mutató rajzaiból összeállított tematikus válogatás, amelyben az akvarell művek, a lavírozott tusrajzok, ceruza-, szén- és kréta-rajzok egyaránt megtalálhatóak. A Dunánál…
Zarándoklat az objektív előtt
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Galériájában Voith Sipos Erzsébet fotókiállítása látható Nepálról. Az alkotó még az 1970-es években a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárosaként ismerkedett meg az Építészmérnöki Kar nepáli származású hallgatójával, Prakash Bir Singh Tuladharral és családjával. A barátság következményeként Voith Sipos 2002-ben Nepálban tanulmányozta az ország építészetét, az ott élők életmódját, szokásait. A városokon és hegyeken át vezető utazások tapasztalatairól újságcikkekben, építészeti lapokban számolt be, fotóit kulturális központokban, könyvtárakban mutatta be. A most nyíló könyvtári tárlaton 40 fotója látható, amelyek központi témái a hagyományos nepáli esküvő és egy himalájai zarándokút, amely a 4000 méter magasan fekvő Muktinathig vezet. Om mani padme hum…
Keleten a helyzet
Közép- és kelet-európai videoművészet elmúlt húsz évéből válogat a Ludwig Múzeum legfrissebb kiállítása. A múlt évben 117 500 látogatót fogadó, a nemzetközi hírű magyar fotós Capával nagyot alakító kortárs múzeumnak az idei évre is nagyszabású elképzelései vannak, de erről majd később. A jelenlegi kiállítás alapgondolata a politikai klímaváltozás két évtizede és az a tény, hogy ez az időszak a videoművészet kibontakozásának időszaka is Közép- és Kelet-Európában. A kiállítás e meghatározó médiumon keresztül mutatja be a térségben zajló politikai, gazdasági és társadalmi változásokat. A kiállítás a hajdani szovjet blokk területén zajló összetett folyamatok egyénre és különféle társadalmi csoportokra gyakorolt hatásait kutatja a társadalompszichológia szemszögéből: a nyolcvanas évek vége óta zajló átmenet emberi dimenzióit helyezi előtérbe. A berlini fal leomlása óta eltelt időszakot a térségben mindenütt a demokratizálódás jellemzi. Ám az átalakulás időzítése, sebessége, technikája és mértéke országról országra eltérő. Ennek megfelelően az átmenet kihívásaira adott egyéni, csoportos és társadalmi válaszok is sokfélék. A kiállítás kiindulópontját a különböző társadalmi csoportok viszonyai és ezek dinamikái jelentik. A kiállításon szereplő, erősen társadalomkritikus alkotások ezt a régiót és időszakot dokumentálják, elemzik és kontextualizálják. Végleges válaszok helyett olyan kérdéseket feszegetnek, melyeket a régió országai a nyilvános közbeszédben többnyire megkerültek vagy szőnyeg alá söpörtek. Hogyan viszonyulunk történelmi múltunkhoz? Milyen következményekkel járnak a nemzeti identitás és a nemzeti sztereotípiák változásai? Kísértet járja be Kelet-Közép Európát, a globalizmus kísértete…
Fényszennyező
A Budapest Kiállítóteremben Sóváradi Valéria legújabb olajfestményei és ceruzarajzai láthatóak. A városi tájakat jó ismerő festőnő metafizikus hangulatokat lát bele a mai karcos Buda-pestbe. Akár városképet, akár szobabelsőt fest, képeit a könnyed szorongás légköre lengi be. A talmi karácsonyi fénydíszek, a budai kertekben vagy a pesti utcákon fénnyel szennyezik a várost és meghitt ünnepeinket is. Magányos izzósor a panelok között…
Vadas Ernő fotói a Balassi Intézetben
A magyar fotótörténet kiemelkedő alkotójának, Vadas Ernő születésének 110 évfordulójára nyílt életmű kiállítás. Pálfalvi János Vadas Ernő-kutató által válogatott 110 felvétel a Vadas hagyatékának egy részét őrző Magyar Fotográfiai Múzeumból származik. Mivel a fotográfus 1956-tól nyugdíjazásáig az MTI-nél dolgozott, a kiállítás a távirati iroda archívumából is számos fotót bemutat. A Vadast a harmincas években világhírűvé tevő Libák című kép mellett a látogató találkozhat a fotográfus neve által fémjelzett úgynevezett magyaros stílus fotóival: a magyar vidék, a parasztság életét ábrázoló képekkel, utcai hangulatokkal. Vadas amatőrként kezdte a szakmát; akkor, amikor a Libák című képpel elnyerte a legnagyobb szakmai elismerést, még egyszerű banktisztviselő volt. Vasárnaponként társasággal járt fotografálni. Innen lett a hatvanas évekre az egyik legkiemelkedőbb magyar fotográfus. A kiállításra Elfelejtett képek címmel egy az életművet feldolgozó album is megjelent. A magyar fotó megint nagy lesz…
