Mégis ezt figyelték meg Borneó szigetén a Nature Conservacy természetvédelmi szervezet indonéz tagszervezetének munkatársai egy terepkutatás során pillantották meg a mintegy harminc centiméter magas, agancs nélküli nagy kancsilokat, amint egy folyóban úsztak.
Nagy kancsil
Amikor az állatok észrevették az embereket, alámerültek. Az elkövetkezendő órában csupán párszor bukkantak fel levegőt venni. Ezt a viselkedést eddig mindössze egyszer sikerült megfigyelni, Ceylon szigetén – írja a National Geographic Online.
“Teljesen sokkszerűen ért. A kancsilok szemmel láthatóan jól érezték magukat a víz alatt, mintha csak erre teremtették volna őket” – számolt be az élményről Gehan de Silva Wijeyeratne természetfotós.
„Ennél is fontosabb azonban az eset evolúciós tanulsága” – jelentette ki Erik Meijaard, a Nature Conservacy ökológusa. A felfedezés ugyanis alátámasztja azt az elméletet, hogy a bálnák és a páros ujjú patások közeli rokonságban állnak egymással. Ezt a biológiai közelséget egy két évvel ezelőtt talált ősmaradvány, a negyvennyolc millió éves Indohyus kövülete is bizonyítja.
A 48 millió éves, feltételezett közös ős
Ennek a kérődzőnek a csontváza tartalmaz olyan elemeket, amelyek a bálnák csontozatára emlékeztetnek. Ezért a paleontológusok úgy vélik, az Indohyus visszatért a vízbe, és több millió év alatt belőle fejlődtek ki a mai bálnák. Az a tény, hogy az ázsiai egérszarvasok máig merülgetnek, igazolhatja ezt az elméletet.
A kancsilok valójában nem tartoznak a szarvasfélék családjába, külön családot képeznek a párosujjú patások rendjén, ezen belül is a kérődzők alrendjén belül. Tíz fajuk Afrikában, Indiában, Sri Lankán és Délkelet-Ázsiában honos.
