Élet-Stílus

Puskás és a terroristák a vásznon

admin
admin

2009. 03. 12. 17:40

A héten találkozhatunk a legismertebb magyarral (Puskás Hungary), német szélsőbalos terroristákkal (A Baader–Meinhof-csoport), egy idegösszeomlás szélére kerülő orosz operaénekesnővel (Téli utazás), egy tükröződő mesevilágba utazó báblánnyal (Coraline és a titkos ajtó) és egy „bekutyázó” ifjú amerikai párral (Marley meg én).

A Baader–Meinhof-csoport

Az akciókban bővelkedő, idén a legjobb külföldi film Oscar-díjára is jelölt német produkció (ami francia pénzügyi rásegítéssel, csehországi helyszíneken is forgatva jött létre), A Baader–Meinhof-csoport a szélsőbalos terrorista formáció női névadója, az újságíró Ulrike Meinhof egykori kiadója és barátja, Stefan Aust könyve alapján készült. A „náci-generáció” gyermekei, Andreas Baader (Moritz Bleibtreu), Meinhof (Martina Gedeck) és Gudrun Ensslin (Johanna Wokalek) háborút hirdetnek „a fasizmus új arca” ellen: az amerikai Vietnám-politika és a harmadik világ kizsákmányolása ellen.

Céljuk, hogy létrehozzanak egy emberibb társadalmat, ám egyre jobban radikalizálódnak, s ahogy megalakítják Vörös Hadsereg Frakciót (németül: Rote Armee Fraktion, RAF), egyre véresebb merényleteket hajtanak végre, neves politikai és gazdasági vezetőket gyilkolva meg (mások mellett a Német Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége elnökét, Hanns Martin Schleyert). A rendőri erők feje, Horst Herold (Bruno Ganz) vadászik rájuk, azonban mindvégig hangoztatja, a terroristák akciói csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Uli Edel rendező – aki közreműködött a film producere, Bernd Eichinger forgatókönyvének elkészítésében – az Aust-dokumentumfüzér alapján a RAF-história két fontos pontja közé helyezte a filmjének a történetét, az 1968-as megszületéstől és az első akcióktól Schleyer 1977-es meggyilkolásáig és arra, hogyan ért véget a börtönben Baader, Meinhof és a többi első nemzedéki szélsőbalos terrorista élete. Elfogultan teszi, szerinte a korabeli németországi államhatalom és rendőrség erőszakossága generálta a RAF radikalizálódását, és ebben van némi igazsága, csak így a kép nem teljes és torzít.

A Baader–Meinhof-csoport

(Der Baader Meinhof Komplex), színes, feliratos, német–francia–cseh dráma, 150 perc, 2008, rendező: Uli Edel, szereplők: Moritz Bleibtreu, Martina Gedeck, Johanna Wokalek, Nadja Uhl, Jan Josef Liefers, Stipe Erceg, Niels-Bruno Scmidt, Vinzenz Kiefer, Bruno Ganz, Simon Licht, Alexandra Maria Lara, forgalmazó: SPI International Magyarország Kft., honlap

Puskás Hungary

Almási Tamás – aki éppúgy otthonos nagyjátékfilmben (Ballagás, Márió, a varázsló), mint dokumentum-moziban (Miénk a gyár I-II., Szívügyem, Sejtjeink) – a legismertebb magyarról, Puskás Ferencről (Öcsi bácsiról) forgatott veretes-klasszikus dokumentumfilmet. Ami professzionalizmusát Martin Scorsese Rolling Stones-etüdjét (Shine a Light) idézi, csak jóval több humánummal, empátiával – és szeretettel átitatott. S az is jó (nemcsak nekünk, magyaroknak), hogy Öcsi bácsi sorsán keresztül kirajzolódik Magyarország és a világ megrázóan fordulatos XX. századi történelme olyan kulcspillanatokkal, mint a második világháború, az 1956-os forradalom, a hidegháború és a vasfüggöny felhúzása, illetve leomlása.

Puskás sztorija vérbeli hollywoodi történet (a dokufilm sikere jó alapul is szolgálhat, amelyre egy Puskás-játékfilmet is fel lehet majd húzni): a városszéli nyomortanyáról indul a szomszéd kisfiúval együtt, és világ tetejére jut. A polgári kispesti belvárosból menyasszonyt találva őrjöngve rajongott világsztár lesz, aki táviratok százait kapta minden szállodában, ahol csak pár éjszakára megszállt bárhol a világon… Olyan sztár, aki egész életében – politikától, háborútól, társadalmi konvencióktól függetlenül – mindig csak azt csinálta, amit szeretett, s amit a legjobban tudott: focizott.

Öcsi bácsi igazi öntörvényű művész, szikrázóan szellemes mókamester, szeretnivaló népi hős, akire ugyanakkor folyamatosan ránehezedik családjának, népének a tragikus sorsa, amelyet a maga módján cipelnie kell. Ebben benne van a sváb családjára leselkedő kitelepítés veszélye, az ötvenes évek végletes viszonyai, az emigráció lelki nyomorúsága és szorongásai, s mindez úgy, hogy ösztönös intelligenciája folytán tudja, hogy ő „Mr. Magyarország”, ezért mindig, minden pillanatban ennek megfelelően kell viselkednie.

Filmjéről egy interjúban így beszélt a rendező: „Először az volt a film címe, hogy Az igazi Puskás, aztán arra gondoltam, hogy nem vindikálom a jogot arra, hogy én mondjam meg, ki az igazi Puskás. A dokumentumfilm ugyanannyira szubjektív műfaj, mint a játékfilm. Fel kellett építeni Puskást. Nyilván annak alapján, amit kiolvastam a dokumentumokból, a leveleiből, az archív anyagokból. Összeállt személyiségének képe, életének történései, és ezt próbáltam filmes formába önteni. A filmben megjelenő Puskás, tipikus magyar – azzal együtt, hogy félig sváb származású –, kicsit svindler, átveri a hatalmaskodókat, ugyanakkor mérhetetlenül tehetséges”.

Ezt a filmet minden tekintetben jó nézni. Puskás miatt – és azért is, mert határozottan jót tesz megtépázott magyarságunknak.

Puskás Hungary

Színes, magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2009, rendező: Almási Tamás, szereplők: Puskás Ferenc, Franz Beckenbauer, Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Puskás Ferencné Bözsike, Alfredo Di Stefano, Raymond Kopa, Pelé, Michel Platini, forgalmazó: Filmplus Kft., honlap

Téli utazás

Magyarországon a 2006-os fekete tragikomédiájával (Az áldozatkaszkadőr) debütáló orosz rendező, Kirill Szerebrennyikov filmjében Ljuba, egy ötven év körüli odahaza népszerű orosz operaénekesnő (Xenia Rappoport) a nemzetközi karrierje miatt kénytelenült elhagyni a szülőföldjét, hogy aztán Londonban, Milánóban, Párizsban, Berlinben és New York-ban léphessen fel. A fiával együtt utazott el, aki akkor még annyira fiatal volt, hogy alig bír emlékképpel Oroszországról. Ezért a nő, miután végleg felszámolná oroszországi életét, úgy dönt, előtte elviszi egy utolsó látogatásra a fiát a faluba, ahol született, Jurjevbe, egy távoli kisvárosba a semmi közepén.

Azonban miután a moszkvai Malenkij Tyeátr egykor ünnepelt énekesnője, jeles Csehov-interpretálója a fiával visszatér a szülőhazába, a fiú rejtélyes-misztikus körülmények között eltűnik, és megkezdődik Ljuba kálváriája. Mindenét elveszíti, először a mobiltelefonját, majd lelopják a kocsija kerekeit, a hangja is elmegy, és egy borzalmas börtönkórházban köt ki.

A film áldozathozatala kapcsán eszünkbe juthat Andrej Tarkovszkij személye, de ez a film – bármily tisztességes – nem az a film. Ne csodálkozzunk, ha utána felötlik bennünk valamilyen tiszta alkohol, történetesen vodka lehetősége. Hátha úgy jobb – vagy legalább megértjük az orosz lélek szenvedési hajlamosságát.

Téli utazás

(Jurjev gyen), színes, feliratos, orosz–német dráma, 137 perc, 2008, rendező: Kirill Szerebrennyikov, szereplők: Xenia Rappoport, Roman Smakov, Jevgenyija Kuznyecova, Szergej Szosznyovszkij, Szergej Medvegyev, Igor Kripunov, forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány, honlap

Coraline és a titkos ajtó

Coraline, az (animált) kislány egy titkos ajtót fedez fel új otthonában, amely mögött saját életének egy másik változatát találja. A felszínen ez a párhuzamos valóság hátborzongatóan emlékeztet a valós életére – csak éppenséggel sokkal, de sokkal jobb. Ám amikor a másik, az álanya örökre ott akarja fogni, hihetetlenül eredeti, fantasztikus kalandja egyre veszélyesebbé válik. Coraline latba veti minden makacsságát, elszántságát, bátorságát: segítségül hívja a szomszédjait, valamint egy beszélő fekete macskát, hogy megmentse az igazi szüleit, néhány szellemgyermeket – és hazatérjen. Igazándiból.

Neil (Richard) Gaiman, korunk egyik legnagyobb hatású angliai fantasy írója. Csillagpor című regénye alapján készült az azonos című film, a közelmúltban került a magyarországi boltokba is a Sosehol című meseregénye, Sandman című képregény-sorozata kultikus tiszteletnek örvend, és azon kevesek közé tartozik, akiknek J. Michael Straczynski, a Babylon 5 szülőatyja megengedte, hogy egy epizódot alkosson.

Jelen filmjében szabadjára engedte posztmodern átemelő hajlamát, megidézi Shakespeare Lear királyát, a Grimm-fivérek műveit, és fellelhető Lewis Caroll (Alice csodaországban) hatása is. Az igen eredetei és lenyűgöző képi világú és tartalmú mesét a rendező, Henry Selick tovább gazdagítja azzal, hogy Tim Burton (Karácsonyi lidércnyomás) animációs világához közelíti. Csak kevésbé barátságos módon – inkább olyan gyermekeknek szóló pszichothriller-szerűen. Nem érdemes ezt a filmet kihagyni, de ha visszük a gyermekünket, csak úgy tegyük, ha már tudjuk, kész az ilyesmi világ befogadására és feldolgozására (még akkor is, ha tudjuk, a klasszikus mesékben van egy csomó borzalmas, horror-elem).

Coraline és a titkos ajtó

(Coraline), színes, szinkronizált, amerikai animációs film, 101 perc, 2009, rendező: Henry Selick, eredeti hangok: Dakota Fanning, Ian McShane, Jennifer Saunders, Dawn French, Keith David, John Hodgman, Teri Hatcher, forgalmazó: UIP-Duna Film, honlap

Marley meg én

A biztos siker egyik nyílt titka a kutya – tudjuk, tudják. Az ördög Pradát visel, és több Szex és New York-, illetve Az elit alakulat-epizód rendezője, David Frankel is tudja. Bestseller-alapú vígjátékában John (Owen Wilson) és Jenny (Jenifer Aniston) úgy dönt, hogy mielőtt családot alapítanak, először egy kutyán próbálják ki, milyen az, ha korán kell kelni, sokat kell sétálni járni, és nem szabad megfeledkezni valakinek az etetéséről. Hazavisznek hát egy édes kis kölyköt, és nem is sejtik, hogy a csöpp eb teljesen felforgatja az életüket. És felnő.

Hamar kiderül, hogy a blöki szelídíthetetlen, mint egy oroszlán, makacs, mint egy öszvér és vad, mint egy szibériai tigris. Nyomában káosz, idegbaj és pusztítás jár. Az ifjú pár más városba költözik, gyerekük is születik, igyekeznek új életet kezdeni – ám Marley kutya mindenhova elkíséri őket. Elviselni szinte lehetetlen. Nem szeretni pedig egyenesen képtelenség.

S mint tudjuk, minden egyes állatos film az emberekről szól. Ez is. Igaz, sablonosan – Frankel javára írandó, hogy olykor-olykor megpróbál eredeti ötleteket alkalmazni –, de hát az a tuti, ami biztos, ami bevált. Mint például Aniston „lány a szomszédból”-jelensége (sok ál-aggodalmaskodással) és Wilson nevetségesnek szánt csetlése-botlása. A film arra való, hogy közel két órára elfelejtsük a gazdasági válságot, az azzal járó problémáinkat (hogy aztán a film gyors kiürülése után annál élesebben vájja belénk a fogait).

Marley meg én

(Marley & Me), színes, szinkronizált, amerikai vígjáték, 115 perc, 2008, rendező: David Frankel, szereplők: Owen Wilson, Jennifer Aniston, Eric Dane, Kathleen Turner, Alan Arkin, Haley Bennett, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt., honlap

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

A Piramis gameshow díszlete

Hemzseg a hibáktól A Piramis

Debrecen, 2015. július 30.
Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Garancsi István, a Videoton FC tulajdonosa a lelátón a labdarúgó Európa Liga-selejtezőjének harmadik fordulójában játszott Debreceni VSC - Rosenborg mérkőzésen a debreceni Nagyerdei Stadionban 2015. július 30-án.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.