Amikor 1993-ban Müller Péter Sziámi kezdeményezésére a korszak kontraszelektív zenekarait sikerült összeterelni egy hétre egy helyszínre, mindaz nem látszott többnek egy országos underground turisztikai találkozónál. A kizárólag hazai előadókból, efZámbóéktól a Sziámiig terjedő line-up viszont őket is meglepve 43 ezer nézőt vonzott. Már ekkor megjelent egy-két híres kellék a „Kell egy hét együttlét” Sziget-szlogen és volt Kispál-koncert is.
A rendezvény sikere anyagi szempontból ekkor még nem lehetett kérdés, vagyis tuti volt a bukás. Gerendai „kapitányékat” viszont ez nem tántorította el attól, hogy a következő évben már, mint Eurowoodstock néven futtassák a rendezvényt.
A második alkalommal már nemcsak hazai rockbandák léptek fel, hanem olyan kissé megszikkadt, viszont nemzetközi hírű zenekarokat tudtak megszerezni, mint az akkoriban és azután még egy ideig hazánkba menetrend szerint látogató Jethro Tull. Ekkor 143 ezren tolongtak a Sziget rendezvényein, ám az emlékezetesen silány infrastrukturális helyzet miatt (megoldatlan sörellátás) az anyagi siker továbbra is biztosan kerülte el a szervezőket.
A bejárat is egyre patinásabb
A fesztivál harmadik születésnapját névváltoztatással ünnepelte, elhagyva a diákot; Szigetre rövidült. Ebben az évben sikerült már olyan egyszámos, ám az akkori közönséget megmozgató zenekart is megszerezni, mint a Niga-niga-niga-niga-t játszó Clawfinger. Mindezt hiába. A megjelent 173 ezer ember a gazdasági üdvösséghez még mindig kevés volt.
A mentőövet ekkor egy „önzetlen” óriás dobta, megérkezett a Pepsi. Az évtől Pepsi Sziget néven futó fesztivál ekkoriban élte át első, bár korántsem utolsó, nosztalgiahullámát is. Az „ősszigetelők” kifogásolták az egyre terjedő üzleti szemléletet. A fellépők közé viszont bekerülhetett egy olyan sztár, aki miatt a Nagyszínpadnál csak a környező fák madárfészkeiben lehetett helyet találni. Ez a koncert volt a Prodigy. Kezdtek alakulni a bevételi mutatók is, bár a közhiedelem szerint a mérleg a végén még mindig veszteséget mutatott.
Új korszak
A ’97-es év igazi választékrobbanást hozott. Húsz helyszínen 600 programot, köztük 14 nemzetközi fellépőt. Sokat tanult ebben az évben a Sziget vezetése is. Két híres sztorijuk is ekkor esett. Az egyik, amikor David Bowie, nem a legelegánsabb módon megzsarolva a szervezőket olyan gázsit alkudott ki magának, hogy az aznapi napi belépők árát meg kellett emelni.
A Sziget másik nagy buktája is ekkor történt. A csúcson lévő Prodigy ugyanis pár nappal fellépése előtt lemondta koncertjét, mivel ugyanaznap inkább a U2 nyitózenekaraként kaszált, máshol. Ezek a tények azonban nem változtattak azon, hogy ekkorra a Sziget Közép-Európa legnagyobb fesztiválja lett. Az éjszaka működő színpadok ráadásul hangszigetelt sátrakba költöztek, az óbudai polgárok évi rendes álmatlansági hetének véget vetve.
—-Csúcsra ért—-
Az ezredforduló környékének felhozatala már egyértelműen tükrözte a Sziget nemzetközi erejét is. Az akkori egylemezesek mellett, mint a Guano Apes vagy Apocalyptica, itt járt a brit pop legfontosabb sztárformációja az Oasis vagy 2001-ben a Green Day. Más szempontból is fordulópontot jelentett ez a korszak, ugyanis a Világzene megjelenése mellett először működött a mindent elsöprő Táncdalfesztivál-sátor, benne olyan ászokkal mint Uhrin Benedek.
Szigorúan tilos, de errõl szól!
A Sziget fejlődését az emlékezetesen rossz időjárású 2002-es év törte meg egy kicsit, a számok megint nem úgy alakultak, ahogyan illett volna: csökkent a nézőszám, nullszaldós hetet zárt a fesztivál. A következő évben is ismét csökkent néhány ezerrel a jegyvásárlók száma, ám ez volt az első év, amikor megtelt a Sziget. Bár a Sziget stílusában igen érdekes diszkósítás történt, a nagyszínpadon: a Fun Lovin’ Criminals vagy Shaggy léptek fel.
Szponzorock
Az utóbbi évekre megszokottá vált milliárdos költségvetések mellett már az állam is visszavonulót fújt. 2003-ban még a rendezvény költségvetésének 15 százalékát állta, mostanra ez teljesen eltűnt. A jegyeladások a teljes bevétel 60 százalékát adják, a szponzorpénzek 30, a vendéglátásból származó pénzek pedig 10 százalékát fedezik a költségeknek.
A költségvetés többségét persze el is viszik a sztárok, kifizetésük még mindig az egyik legjelentősebb tétel. Franz Ferdinándék vagy a Kaiser Chiefs viszont a jelenlegi felhozatal valóban legerősebb választásai. Mégis úgy tűnhet, az utóbbi évek legfontosabb új fellépői nem a zenei világból érkeznek. Tovább tart a Sziget, szép szóval kommercializálódása, megjelent az első hiper, a Tesco, a Coca-Cola valamint még vagy negyven szponzor.
Hogy mit hoz a jövő? Minden bizonnyal egyre megszokottabbá váló nulladik napi koncerteket, még elsővonalasabb sztárokat, esetleg megérjük, hogy a Sziget hamarabb válik az eurózóna tagjává, hogy a látogatók többségének, a külföldieknek már a pénzváltással se kelljen bajlódniuk. Ahogy anno szerették volna, még önálló állam is lehet, pénz lesz rá.
Küldjön fotókat, beszámolókat!
Saját beszámolóink mellett lehetőséget kínálunk olvasóinknak is, hogy leírják saját élményeiket a Szigetről és egyéb fesztiválokról. Beszámolót és a képeket a fesztival@sanomabp.hu címre küdheti.
