Dr. Pap László dékán reggel megbízott engem, hogy adjak fel egy táviratot az Elnöki Tanács elnökének, melyben a Magyarországi Református Egyház nevében tiltakozását fejezi ki a vérontás miatt, és határozott fellépést kér a rend és a nyugalom helyreállítására. Elindultam postahivatalt keresni, de sorra zárva találtam valamennyit. A Váci utcában egy felvonuló, tüntető csapattal találkoztam, akik a Parlament elé vonultak nagy lelkesedéssel, nemzeti színű zászlóval az élen. A lelkesedés engem is magával ragadott, vonultam én is velük. Sugárzó öröm ült az arcokon, valami kimondhatatlan közösségi érzés volt az emberekben. Ilyen összefogást, együttérzést, szolidaritást nem tudtam elképzelni sem. Akkor egy ellenséget láttak csupán, a diktatúra kiszolgálóit.
Ön hogyan emlékszik 1956-ra?
Visszatérve a megbízatásomra egy darabig vonultam a tüntetőkkel, de megszólalt a lelkiismeretem, hogy nekem feladatom van, fel kell adnom a táviratot és ez fontosabb mindennél, emiatt nem vonulhatok velük a Parlament elé, hanem keresnem kell egy nyitott postahivatalt. Mint később kiderült, ez a felvonuló csapat kapta azt a sortüzet a Parlament előtt, aminek nagyon sok halálos áldozata volt. Ki tudja mi történik, ha végig velük megyek? Isten megóvott ettől a veszedelemtől.
A táviratot nem sikerült feladnom, mert nem találtam nyitott postahivatalt. Mellékutcákon, a csendesebb, csatazajtól mentes utcákon mentem vissza a teológiára. Pap László dékán igyekezett az ifjúságot benntartani az épületben, nehogy valakinek megint baja essen. Ez nem nagyon sikerült, mert mindenki kíváncsi volt, mi történik a teológia falain kívül. Valamilyen indokkal kimentünk napközben az épületből és mi is a bámészkodó tömeggel együtt figyeltük, amint az orosz tankok hullámokban jöttek és lövöldöztek, végigszáguldva a Nagykörúton, az Üllői úton. Általában csak a főútvonalakon maradtak, mellékutcákba nem mertek bemenni, mert féltek, hogy elakadnak. A tetőkön és a legfelső emeleteken lévő felkelők onnan tüzeltek és dobálták le a Molotov-koktélokat, az eddig számomra ismeretlen, de nagyon hatásos fegyvert. Üvegekbe benzint töltöttek, ledugaszolták egy benzines ruhadarabbal együtt, majd meggyújtva rádobták a harckocsi hátsó részére. Az összetört üvegből szétfolyt a benzin és lángra lobbant, így égve bejutott a motorhoz és a tank teljesen kiégett, a benne lévő katonák kormos képpel ugráltak ki az égő járműből, amikor is a felkelők tüzet nyitottak rájuk. Szörnyű látvány volt. A kiégett harckocsik akadályozták a többiek mozgását, ezért az éj leple alatt elvontatták azokat. (…)
