Szász János 1927-ben Belgrádban született. Temesvárott nevelkedett, majd Kolozsváron járt egyetemre. Már fiatalon megtelepedett Bukarestben, ahol élete jelentős részét töltötte. 1948-1957 között az Utunk – jelenleg Helikon néven megjelenő – erdélyi irodalmi hetilap helyettes főszerkesztője volt, 1957-1968 között pedig a bukaresti országos magyar napilapnál, az Előrénél rovatvezetőként dolgozott. A rendszerváltás után az Előre utódában, a Romániai Magyar Szóban és az Új Magyar Szóban is publikált. Írásaival állandó rovatban jelentkezett a szintén Bukarestben megjelenő A hét című kulturális és közéleti hetilapnál is.
Szász az erdélyi magyar elit egyik legjelentősebb véleményformálója volt, publicisztikájával és szakmai műhelyekben való részvételével erőteljesen hatott a romániai magyar irodalmi és közéletre 1970-től napjainkig.
Irodalmi pályafutását költőként és prózaíróként kezdte, egy időben a prózát részesítette előnyben, idősebb korára visszatért a “korai szerelemhez”, a költészethez. Igen jelentős esszéírói és műfordítói munkássága, utóbbinak köszönhetően a román irodalom számos remekműve jelenhetett meg magyar nyelven.
Szász János 1968-1977 között a romániai írószövetség titkári tisztségét töltötte be. Az elhunyt több díj tulajdonosa volt, 1979-ben megkapta a romániai írószövetség díját, 1994-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tüntette ki életműdíjjal, 1995-ben pedig a budapesti Pulitzer Emlékdíjat vehette át.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
