2015-től először öt éven át, majd két évvel meghosszabbítva, összesen hét évig vezette az Európai Bizottság budapesti képviseletét. Utána jött két év, amikor elment, de új vezetőt hivatalosan nem neveztek ki, megbízott vezető irányította a képviseletet. Most pedig hivatalosan is visszatért. Mi ennek az üzenete, más nem tudja vezetni ezt a képviseletet Budapesten?
Szerintem sokan képesek lennének vezetni, de megtisztelő, hogy rám esett a választás. Hiszek Európában, és abban, hogy Magyarország az Európai Unióban lesz sikeres. Ahogy abban is, hogy Magyarország és Európa egymást erősítik. Von der Leyen elnök asszony pont a napokban mondta, hogy a tagországok megerősödtek a csatlakozástól, de maga az Európai Unió is megerősödött tőle. Az, hogy Magyarország az egységes piac tagja lett, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyarok életszínvonala, jóléte emelkedjen, és Magyarország egy több százmilliós közösségen keresztül sokkal jobban tudja képviselni az érdekeit. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy teljesítsük azt az ígéretet, ami a csatlakozáskor elhangzott, hogy felzárkózunk a Nyugathoz.
Azt gondolom, hogy Portugália, Görögország szintjét elértük már.
Szerintem ez visszatérés Magyarország számára, abba a közösségbe tért vissza, ahová amúgy is tartozott. Olyan időszakban érkeztem vissza a képviselet vezetésére, amikor ezt a húsz évet értékeljük, és ebből próbálunk előre nézni. Ha visszatekintünk, azt mondhatjuk, hogy a mérleg pozitív.
Térjünk kicsit vissza arra, hogy mi ennek a bizalomnak az oka. A magyar kormány viszonya konfliktusos a bizottsággal, de az elmúlt időszakban különösen az volt. Lehet ennek az egésznek olyan üzenete, hogy az elmúlt két évet megelőző hosszú időszak, amikor ön vezette ezt a képviseletet, jobb volt, és ezzel a kormánnyal ön tud együttműködni?
Nehéz helyzetbe hoz, mert azt kérdezi, hogy akik erről döntöttek, miért döntöttek mellettem. Én erre helyettük nem tudok válaszolni. A bizalomért nagyon hálás vagyok, de az sem titok, hogy pályázat útján kerültem ide, amiről a biztosi testület döntött. Amikor ezek a képviseletek elindultak, még sajtóirodák voltak, amelyek a tájékoztatásért voltak felelősek. Mostanra sokkal nagyobb elvárások vannak, politikai-gazdasági elemző tevékenységet várnak el tőlünk, hogy a munkatársainkkal együtt egyfajta tudásközpont legyünk a bizottsági vezetés számára.
Mi nem valamifajta kirendeltség vagyunk, hanem az Európai Bizottság Magyarország-osztálya. Azt várják tőlünk, hogy olyan felkészültséggel rendelkezzünk, hogy az elnök és a biztosok számára megfelelő anyagokat tudjunk készíteni. Emellett természetesen, ahogy most is látszik, a klasszikus sajtómunkát is elvégezzük, ahogy tájékoztatást is végzünk, fórumokra, iskolákba járunk. Van egy Europe Direct nevű hálózat, amely ismét minden vármegyében megtalálható. Igyekszünk a lehető legtöbb emberrel találkozni, hogy elmondjuk, milyen szándékai vannak az Európai Bizottságnak.
Ez a tájékoztatási feladat kétirányú, egyrészt a kormány felé, másrészt a magyar állampolgárok felé. Melyik működött jobban? A kormánnyal sikerült jobb együttműködést kialakítani, vagy elmagyarázni az állampolgároknak, hogy mi az Európai Unió.
Az Eurobarometer rendszeresen méri, hogy bizonyos uniós ügyekben mennyit tudnak az európai állampolgárok, és ebben a magyarok nem állnak rosszul. Ehhez mi is hozzájárultunk. Az európai uniós tagság megítélése pedig rendszeresen nagyon magas támogatottságú Magyarországon. De mi egyébként az elemzéseink nagy részét az Európai Bizottság számára készítjük, ahol nagyon gyors és direkt visszajelzéseket szoktunk kapni ezek minőségéről.
A kormány is fontos partnerünk természetesen, úgy is, mint egy másik intézmény tagja, hiszen a magyar kormány és a miniszterelnök részt vesz az Európai Unió Tanácsa és az Európai Tanács munkájában. A kérdésre válaszolva: van egy szerződések által szabályozott alapja annak, hogyan kellene együttműködnünk az unión belül. Őszinte és lojális együttműködést várnak el a szerződések, és ennek mi mindig megfeleltünk. Szerintem az európai problémák megoldásának egyik legfontosabb eszköze a párbeszéd, és annak folyamatos fenntartása. Ez hozzájárul ahhoz, hogy megértsük egymás szempontjait, és megpróbáljunk ezekre megoldást találni. Én azt érzem, hogy a politikailag kifejezetten kényes ügyeken kívül meg is valósul ez a konstruktív és előremutató együttműködés. A többi ügyben van vita, de a demokratikus európai közéletben a vitának van helye. Még az sem baj, ha alkalmanként élesebb vita alakul ki.
Eddig nem feltétlenül az őszinte és lojális együttműködést láttuk a kormánytól.
A csatlakozás huszadik évfordulójához közeledve hadd legyek optimista: azt remélem, hogy az őszinte és lojális együttműködésben erősödni fog a közösségi szempont.
Azt remélem, hogy kevésbé fog előfordulni, hogy politikusok, kormányzati szereplők között az Európai Unióra külső szereplőként hivatkoznak. Ne adj, Isten, általánosságban «Brüsszelre» hivatkoznak, ami számomra értelmezhetetlen,
ugyanis a magyar választók által megválasztott képviselők ott ülnek a parlamentben. A magyar kormány képviselői részt vesznek a tanács és az Európai Tanács minden döntésében.
Ez nem egy kétoldalú tranzakciókon alapuló kapcsolat, minden döntés alapos előkészítésében részt vesznek Magyarország képviselői. Azt gondolom, hogy a közösen hozott döntéseket közösen kellene képviselnünk. A lojális együttműködésnek az is része, hogy teljes képet adunk ezekről a döntésekről. Egy európai parlamenti választás kampányában kifejezetten élesek a hangok, de ezen a soros elnökség segíthet, ez kifejezetten közösségi élmény lesz, mert Magyarország lesz úgymond az „igazgatóság elnöke”.
Tehát a soros elnökségre már ideális lenne, ha nem lennének Brüsszel alázatos szolgái plakátok az utcákon?
Plakátokról nem szeretnék beszélni, ez inkább a pártpolitizálás része. Én azt szeretném, ha a fejekben változna a hozzáállás, hiszen magyarként minden döntésben ott voltunk, részt vettünk, ennek a közösségnek részesei vagyunk.
Minden konfliktus rendezéséhez először a konfliktus alapját kell azonosítani. Mi vezetett oda, hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság viszonya mostanra annyira megromlott, hogy plakátokra rakja a bizottság vezetőjét?
Nem ritka az olyan tagország, ahol a politikusokban van olyan hajlam, hogy a sikereknél a saját eredményeiket domborítsák ki, ha viszont baj van, azt valamilyen külső szereplőre fogják. Ha gazdasági növekedésről van szó, biztosan a tagországi kormány vezetőjének sikeréről van szó, ha visszaesésről, akkor egy „külső szereplő” a felelős.
Hogy mi vezet oda, hogy ennek plakátszintű kommunikáció legyen a vége, azt nem tudom, de nem tartom szerencsésnek.
Bár az elnök asszony azt mondta, őt nem érintette meg különösebben, de az én fejemben ez nem fér össze az őszinte és lojális együttműködéssel. Ha hoztunk egy jó döntést, azt közösen hoztuk, ha hoztunk egy rosszat, akkor azt is közösen hoztuk. A feladatunk az, hogy ezeket a döntéseket őszintén elmagyarázzuk. Minap mondta Bóka miniszter úr, hogy az európai uniós tagság egy nemzeti konszenzuson alapuló történelmi siker. Ha ezt így érezzük, abba beletartozik, hogy kicsit a közösség közös álláspontját is bemutatjuk a döntéseknél.
Az, hogy a tagállami vezetők mindent saját sikerüknek állítanak be, megszokott. Tulajdonképpen ez az unió alapja, hogy mindent el lehessen adni saját sikerként. És a bizottságnak más tagországokkal is volt konfliktusa, például az előző lengyel kormánnyal. Az mégsem fordult elő sehol máshol, mint nálunk. Mi ennek az oka?
Nem biztos, hogy arra a kérdésre válaszolni, hogy Magyarországon a politikai kommunikációban miért ennyire erős „Brüsszel”, mint politikai ellenfél megjelenítése, én vagyok a legmegfelelőbb ember, miközben az Európai Unió minden szervében ott ülnek a magyarok felhatalmazott képviselői. Én csak annyit mondok erre, hogy egy közösségi szemléletben ez méltánytalan, főleg, ha az őszinte és lojális kommunikáció egy betartandó elv. Az, hogy Magyarország ennek a közösségnek aktív és értékes tagja, pontosan az elnökség alatt fog látszani. Az pedig, hogy Brüsszel nem egy távoli dolog, abból is ki fog derülni, hogy itt Magyarországon fognak egyes fontos döntéseket meghozni.
Az elnökséggel kapcsolatban az Európai Parlamentből jött olyan nyomás, hogy ezt vegyék el Magyarországtól. Mostanra ki lehet mondani, hogy a soros elnökség akkor fog elkezdődni, amikor kell?
Szerintem el fog kezdődni, és akkor, amikor kell, de én az Európai Bizottságot képviselem, ezért nem szívesen kommentálom, hogy az Európai Unió Tanácsának működésével kapcsolatban mi volt az Európai Parlament véleménye. Óvatosan fogalmazok, de ha én jól tudom, az Európai Unió Tanácsában, amelynek egyébként van lehetősége erről dönteni, nem merült fel, hogy ez megváltozzon. Trió-elnökségek vannak, most a spanyol-belga-magyar trió közepe után vagyunk, ennek a programját több mint egy éve megalkották, és közösen haladnak benne előre. Magyarország is bejelentette, mik az elnökség fő pillérei, és szerintem ezek olyan témák, amelyekről lehet konstruktív párbeszédet folytatni. Ezek aktuális témák, legyen az versenyképesség, demográfia, védelmi képességek, bővítés, migráció vagy más. Az külön fontos, hogy ez az elnökség mandátumváltás idején van, ezért szeretné a magyar elnökség, ha ez a váltás simán menne.
El lehet várni a magyar kormánytól, hogy őszinte közvetítő legyen a tagállamok között, miközben a magyar pénzek egy része be van fagyasztva?
Szerintem igen. A párbeszéd folyamatos ezzel kapcsolatban, és az elmúlt időszak azt mutatja, hogy ha van tényleges teljesítés, akkor a bizottság nyitott a pénzek felszabadítására. Látok szándékot a folyamatos párbeszédre és a teljesítésre is. Az elnökség nem azt jelenti, hogy az elnöklő ország egy személyben dönt az ügyekben.
Kihozta Magyarország a húszéves uniós tagságból azt, amit ki lehet?
Nyugodtan lehetne azt is kérdezni, hogy együtt hogy teljesítettünk, mert együtt kell belőle kihozni a maximumot. Ha összehasonlítjuk az együtt csatlakozó országok mutatóit, akkor persze láthatjuk, hol növekedett talán dinamikusabban a GDP. De ennek van érzelmi része is, és ez szerintem nagyon fontos, hogy visszatértünk Európába. Közösen döntünk kérdésekben, szabadon utazhatunk. Az uniós tagságból eredő lehetőségeket próbáljuk felhasználni, van látható felzárkózás. Összességében szerintem pozitív a kép.
A kohéziós támogatásokon keresztül az uniós tagság hozzájárult ahhoz, hogy a régiók, amelyek versenyképessége elmaradt az átlagtól, befektetéseket kapjanak. Ezek a beruházók jöttek, és ma is érkeznek. Magát az eredményt, a fejlődést persze az ott élők munkája, innovációja, gondolatai éri el, de a támogatás hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarországon élők ma jobban éljenek. Pozitív az egyenleg, és a felzárkózás folyamatos. Magyarország pedig egyenrangú partnernek érezheti magát. Csak a felszínen látjuk, hogy a két Nobel-díjasunk munkájában is megjelentek az uniós források, az uniós tagság segít a magyar gondolatoknak eljutni a világba. De a kultúrában is erős a magyar jelenlét, például a legutóbbi kulturális főváros, Veszprém, szerintem európai szinten is ismert lett.
Eleget kommunikál a bizottság a sikerekről?
Ha egy tagállami politikus szerint az Európai Bizottság, unió vagy „Brüsszel” valamit nem jól csinál, akkor mondja el az, hogy ő mit csinálna jobban, hiszen ő is ott ül az asztalnál. Nem külső szereplő az Európai Unió. Amikor valaki ott van az Európai Unió Tanácsában, méltánytalan mindenért az Európai Bizottság elnökére mutogatni, ha valamivel elégedetlenek vagyunk az Európai Unióban. 2008-ban az Európai Bizottság és a tagállamok megállapodtak, hogy közösen fognak hitelesen kommunikálni az Európai Unióról. Ez ma is érvényben van, teljes és hiteles tájékoztatást kell nyújtani. Az biztos, hogy a mi kommunikációnk nem reaktív, mi arról szeretnénk kommunikálni, hogy milyen eredményeink, törekvéseink vannak, és hogy az Európai Unió egy jó dolog.
Létezik Brüsszelben hungarofóbia?
Én nem éreztem ilyet, és szerintem a konkrét események sem azt mutatják, hogy lenne ilyesmi.
