Mit csinált Széchenyi március 15-én?

Csorba László: Széchenyi márciusa

Széchenyi félelmeinek mértékére abból a javaslatából következtethetünk, amelyet – számos konzultációt követően – a március 9-én tartott értekezleten terjesztett a Hofburgban összeülő magyar államférfiak elé. De sem a kancellár, sem az országbíró, sem a tárnokmester és a kincstartó, sem a vezető konzervatívok, sőt még az elnöklő fiatal István nádor sem támogatták teljhatalmú királyi biztossá történő kinevezését. Ki tudja, hogyan emlékeznénk ma Széchenyi Istvánra, ha ez a díszes társaság kap az ajánlaton, és ő, amiként tervezte, ha kell, szuronnyal kergeti szét a forradalmasodó magyar országgyűlést…

„Mosom a kezemet. Tisztességesen felajánlkoztam” – igyekezett bibliás szavakkal megnyugtatni a lelkiismeretét a Pozsonyba visszatérő gróf. De lehetett-e nyugalma, amikor megérkeztek Metternich bukásának és a bécsi forradalomnak az ő fülében oly riasztó hírei? „Ma látom, Magyarország tökéletes felbomlása felé halad. Hamarosan végem lesz” – jegyezte fel azon a napon, amikor Petőfi Sándor társaival a nép nevében birtokba vette a szabad sajtót, a nyomda előtt elszavalta a Nemzeti dalt, és a pesti tömeg megnyitotta a jobbágylázítónak kikiáltott Táncsics Mihály börtönét.

Petschnig Mária Zita: Amiről nem szól a kormány kommunikációja

2023 gazdasági tervét – az előrehozott költségvetés-készítés keretében – 2022 tavaszán állították össze. Ebben 4 százalékot meghaladó növekedést, 5 százalékra mérséklődő inflációt, jelentősen csökkenő deficit- és államadósság-rátát irányoztak elő. Vagyis azt, hogy a növekedés is rendben lesz, meg az egyensúlyi mutatók is kedvezően alakulnak. Ám hogy ez az elképzelés közel sem fog valóra válni, az már 2022 végén nyilvánvalóvá vált – a kormány számára is. Decemberben új számokat mutatott be, és hozzájuk kapcsolódóan új költségvetést terjesztett elő: a GDP dinamikáját visszavette 1,5 százalékosra, az infláció ütemét kb. a háromszorosára emelte, és növelte a költségvetési hiány rátáját.

Ez a narratíva volt érvényben 2023 végéig, noha a részadatokból már korábban kivehető volt, hogy még ez a prognózis sem lesz tartható. De ezt a Pénzügyminisztérium csak december végén ismerte be: ismét újratervezte a számokat. Bizarr húzás volt 2023. december 30-án előállni egy, a 2023-as esztendőre szóló tervvel. Ebben először írták le, hogy az év folyamán bizony visszaesett a magyar gazdaság, amit akkor 0,4 százalékosnak tartottak, viszont jelentősen megemelték a várható deficitrátát (3,9 százalékról 5,9 százalékra). Ám ez az utolsó korrekció sem sikerült: a bruttó hazai termék közel egy százalékkal csökkent, az államháztartás hiánya viszont jóval 6 százalék fölé emelkedett.

Az induló tervszámokra jócskán rácáfoló tényadatok a kormányzati tervezőmunka olyan kudarcát mutatták, amire nem szolgált elfogadható magyarázattal sem természeti katasztrófa (földrengés, járvány, aszály, árvíz stb.), sem társadalmi esemény (polgárháború, folyamatos lázongások, újabb külső háború kitörése, migránsáradat stb.). Az eltervezés okát abban a politikai voluntarizmusban kell keresnünk, amelyet ismerhettünk az ötvenes évekből, vagy legutoljára 1985-ből, az MSZMP XIII. kongresszusán előadott programból.

Odze György: Majdnem semmi sem igaz

Orbán Viktor Washingtonban járt. Ez az a négy szó, aminek a valóságtartalma fedi a NER-média lángoló hangú, a kormánypárti szavazóbázisnak megfogalmazott beszámolóit. A Magyar Nemzet olvasói úgy érzékelhették, hogy Amerika lázban ég a magyar miniszterelnök utazásától.  Szó sincs „meghívásról”, az utazást Budapesten szervezték és annak nem csekély költségei is az adófizetőket terheli. Még „panel-beszélgetés” sem volt, Orbán egy műsorvezető társaságában ült egy kis teremben, körülbelül száz néző előtt, zárt körben hirdette politikai nézeteit. Eredetileg nagyobb termet foglalt le a nagykövetség, ám az érdeklődés mérsékelt volt, az amerikai belpolitika Biden kampánybeszédére figyelt. A kiküldött tudósítóként tevékenykedő Orbán Balázs már nem is egyszerű panel-ről számolt be, ő, amint megszokhattuk, nagyobb ívre összpontosít. „a Heritage Alapítvány által szervezett konferencián és kerekasztal-beszélgetésen arról beszéltek, hogy a Magyarországon az elmúlt 14 évben kikísérletezett és működőképesnek bizonyult konzervatív politika valamennyi ország számára példaként szolgálhat.”  Arról is szóltak a hírek, hogy a liberális Washington Post szerint Orbán Viktor az amerikai jobboldal példaképé vált, ám a valóság ennél sokkal kiábrándítóbb.

Kovács Zoltán: A jó törvényhozó

Néhány nappal a sajnálatos kegyelmi botrány kipattanása után, de még a kapcsolódó kormányzati zűrzavar kiteljesedése előtt Kocsis Máté fideszes frakcióvezető toppant a színre, és sápadt hangon jelentette be, érkezik az Orbán Viktor által már korábban ígért új „gyermekvédelmi” törvénycsomag. Ez a korábban az államfő, a miniszter meg a püspök vesszőfutása után pontosan hat nappal történt: a kormányfő hivatalos körülállói szerint ennyi időre akadt el a hangja. Kocsis szerint régóta dolgoznak a homofóbként elhíresült, a pedofíliát a melegséggel zagyváló törvény további szigorításán. Fürge és gyors reagálású kormánytagok addig is mély badarságokat tártak a köz elé, Lázár miniszter például azt, számos kérdést felvet majd, hogy a bicskei nevelőintézet igazgatóját, Vásárhelyit úgy nevezték ki, hogy tudták róla, homoszexuális. Arra a kérdésre, nem gondolja-e, hogy összemossa a homoszexualitást a pedofíliával, Lázár azt bizonygatta: nem mosott össze semmit semmivel, csak elmondott egy tényt. És valóban, mondhatta volna azt is, hogy Vásárhelyi kinevezése idején a Blahán tízért adták a fréziát, mert az is csak egy tény.

Balla Eszter: Oscar, 2024

Jogosan ünnepelt március 10-én Los Angelesben az amerikai filmipar. Hiszen Hollywood legnagyobb seregszemléjének, az idei Oscar-díj átadásának nem kevesebb volt az üzenete, mint hogy a baljós előjelek ellenére a mozi nem halt meg. A közönség visszatért, és nem csak a Marvel-filmekre kíváncsi.

Pár évvel ezelőtt még megalapozott volt az aggodalom. A Netflix, az Amazon Prime és más streaming platformok a képernyőhöz szoktatták, majd a sorozatokkal magukhoz is láncolták a közönséget, különös tekintettel a millenniumi és a Z nemzedékre. A COVID-járvány idején pedig nem is maradt más szórakozás, mint az otthoni filmnézés. Amikor végre feloldották a lezárást, a többség nem kívánt visszatérni a moziba. Kényelmesebb volt otthon nézni filmeket, a közös élmény varázsa nem működött. Amerikában sorra zártak be a tönkrement filmszínházak. A megmaradt művészmozik nézőinek átlagéletkora hatvan-hetven év körül mozgott. Nem véletlenül. Miután a rövid távú, könnyű profitszerzés, az ázsiai nagypiac meghódítása érdekében Hollywood ráállt a szuperhősfilmek sorozatgyártására, a fiatalabb generáció olyan alkotásokon nevelkedett, amiket Martin Scorsese és Francis Ford Coppola nem filmeknek, hanem csak vidámparki produkcióknak volt hajlandó minősíteni.

A filmipart ezen túl a közelmúlt több hónapos sztrájkja is sújtotta. Forgatókönyvírók és színészek követelték a minimálbér felemelését, nagyobb részesedést a streamerekben forgalmazott produkciókból. Mert minden ellenkező híreszteléssel szemben csak a sztároknak van csillagászati fizetése, a többi színész küszködik, kénytelen másodállásokat vállalni, hogy megélhetését biztosítsa. A forgatókönyvírókat pedig az aggasztja, hogy mi lesz a sorsuk az AI előretörése idején. Szükség lesz-e egyáltalán rájuk?