A pedagógustársadalom egy jelentős részét képviselő gyógypedagógiai és pedagógiai asszisztensek számára is további megerősítést nyert, hogy a jelenlegi kormányzat számára mennyire nem fontos a közoktatásban dolgozók megbecsülése
– mondta Lechner András, a Pedagógusok Szakszervezete Gyógypedagógiai Tagozatának vezetője a 24.hu-nak. Legutóbb november végén foglalkoztunk a gyógypedagógiai asszisztensek megalázó bérével. A szakszervezeti vezető akkor elárulta, 58 évesen mindössze 159 ezer forintot visz haza, de több, régóta a pályán lévő szakember is beszámolt arról, mik a szakma legfőbb problémái.
A gyógypedagógiai asszisztensek fizetése az utóbbi évtizedben mindössze egyszer volt terítéken, de akkor sem béremelés miatt. Még 2014-ben több szakmai szervezet is tiltakozott, miután egy kormányrendelet értelmében az érzékszervi fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozó gyógypedagógiai asszisztensek fizetése csökkent, mivel a különböző pótlékok egyesítése azt jelentette, hogy azokat mindenkitől elvették.
Cikkünk megjelenését követően Sneider Tamás független parlamenti képviselő írásbeli kérdést nyújtott be arról, tervezi-e a kormány a gyógypedagógiai asszisztensek fizetésének emelését, és ha igen, mikor várható az emelés, illetve milyen mértékű lehet. Sneider úgy fogalmazott:
Szakmailag, erkölcsileg és megbecsülés szempontjából is tarthatatlan, hogy valaki, aki a megalázóan alacsony bérek, az eszközhiány és a túlzott munkateher ellenére is több évtizede dolgozik gyógypedagógiai asszisztensként, annyit se vigyen haza a hónap végén, mint egy nemrég végzett szakmunkás.
A Kásler Miklós tárcavezetőnek címzett kérdésre Rétvári Bence államtitkár válaszolt. Rétvári azt írta, „a kormány elkötelezett a pedagógusok és nevelő-oktató munkát segítők bérének folyamatos fejlesztésében, beleértve a gyógypedagógiai asszisztenseket is”.
Az államtitkár egyúttal egy 2017-es kormányrendeletre hivatkozott, amely meglátása szerint minden pedagógus szakképzettséggel nem rendelkező, a köznevelés feladatainak minőségi ellátásában jelentős szerepet vállaló, nevelést és oktatást közvetlenül segítő munkakört betöltő alkalmazott helyzetén javított.
A kormány mindig is kiemelt területnek tekintette a köznevelést, így prioritásként kezeli, hogy egységes alapon működő és a minőségi teljesítményt elismerő bérezési rendszert teremtsen
– fogalmazott Rétvári. Az Emmi államtitkárának érvelése szerint ezt bizonyítja, hogy 2020 júliusától tovább emelték a pedagógusok bérét 10 százalékkal, ám arról már nem szólt, hogy ebből a béremelésből a gyógypedagógiai asszisztensek semmit nem láttak. Válasza végén emlékeztetett, hogy a december 2-án megjelent kormányrendelet-módosítás értelmében újabb 10 százalékos béremelés lesz a pedagógusoknál. Csakhogy ez is csak a pedagógusokra vonatkozik,
Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke az államtitkár válaszára reagálva lapunkhoz eljuttatott válaszában „arcpirító, sablon tucatválasznak” nevezte Rétvári feleletét. Az alelnök hangsúlyozta, az államtitkár minden szava hazugság, és szokása szerint nem a feltett kérdésre válaszolt.
A PSZ alelnöke tételesen cáfolta Rétvári mondatait: jelezte, hogy a „leánykori nevén” közalkalmazotti bértáblában – ami az oktatás egyéb munkaköreit betöltő munkavállalókra vonatkozik – 2008 óta nem történt emelés.
A 2017-es módosítással kapcsolatban közölte, hogy az általa említett rendelet 107 százalékról beszél, azaz csak a 7 százalékos emelés kötelező, a maradék 3 százalék adható.
Végül a pedagógusok 10 százalékos béremelése kapcsán Gosztonyi is hangsúlyozta, hogy ez az emelés a gyógypedagógiai asszisztensekre nem vonatkozik.
Egy államtitkár miért keveri össze a hatáskörébe tartozó jogszabályok vonatkozását? Ennyire tájékozatlan, vagy az állampolgárokat nézi teljesen hülyének?
– vetette fel.
Az alelnök egy adatot is közölt, ami alaposan árnyalja a folyamatos pedagógus-béremelésekről szóló kormányzati kommunikációt: a 2022-es minimáltarifák emelkedése oda vezet, hogy a közalkalmazotti bértáblában a 170 rubrikában szereplő bérek 93,5 százalékát fedi le a minimálbér és a garantált bérminimum, és csupán 11 rubrikában magasabb a bér ennél a két összegnél.
A cikk elején már idézett Lechner András emellett hangsúlyozta, hogy „a semmitmondó és csúsztatással, tárgyi tévedésekkel teletűzdelt viszontválaszból felsejlik, hogy a minisztérium mennyire nem hajlandó figyelembe venni a rábízott emberek sorsát”.
Ezt tehetik érdektelenségből, illetve szakmánk ismeretének hiányából. Mindkettő tragikus. Valószínű, hogy a döntéshozók közül senki nem vette a fáradságot, hogy behatóbban foglalkozzon az oktatást segítő, nélkülözhetetlen emberek munkájának megismerésével, mert abban az esetben nem söpörnék félre ilyen egyszerűséggel a kérelmünket a munkabérrendezés tárgyában
– vélekedett a szakszervezeti vezető, aki egyúttal felvetette, hogy a szakma örömmel venné, ha az oktatásirányításban dolgozók ellátogatnának azokba az intézményekbe, ahol munkanapjaikat töltik, mint mondta, talán akkor közeledhetnének az álláspontok. Lechner jelezte: igény esetén szívesen megszerveznek egy munkalátogatást a döntéshozóknak.
