A Fidesz 2010 óta kezdődő kormányzásának társadalmi aspektusait elemezték 800 oldalon a Mobilitás Kutatási Centrum munkatársai Kovách Imre vezetésével meglehetősen nagy alapossággal. A felmérésekről, a megállapításokról a 444.hu számolt be.
Ezekből pedig az olvasható ki, hogy a Fidesz három kétharmadának nem a gazdasági fellendülés a titka, azaz nem az, hogy tömegeket hoz előnyösebb gazdasági helyzetbe a 2010 előtti időszakhoz képest.
A siker titkát inkább abban kell keresni, hogy a hatalom képes kialakítani „egy univerzális világképet, amelyben a táborhoz tartozók megtalálják azt a világos kapaszkodót (üzenetet), amely alátámasztja, megerősíti a saját meggyőződésüket, meglevő véleményüket, vagy amelynek segítségével feloldják bizonytalanságaikat” – írja Huszár Ákos és Szabó Andrea az egyik tanulmányban. A cikk úgy fogalmaz:
Fidesz minden integrációs csoportban jelen van, némelyikben jobban, némelyikben kevésbé.
Azaz a pártszimpátia kiválasztásakor a politikai szereplőktől érkező világértelmezés, az általuk kijelölt problémák és felelősök nagyobb befolyásoló erővel bírnak. „Ez nemcsak a fideszesekre, az ellenzékiekre is igaz, de egyetlen párt sem tudja ezt olyan hatékonyan kihasználni, mint a Fidesz.”
A 444.hu cikke szerint az érzelmi politizálás főleg a „már meglevő tábor egyben tartására törekszik, a többieket inkább dezintegrálni próbálja. A leginkább bizalmatlan csoportok egyre kevésbé aktívak politikailag, miközben az emberek általában is kevesebbet beszélnek egymással politikáról. Igazán csak a felső rétegek foglalkoznak ezzel napi szinten, általában egyre kisebb az esélye, hogy valaki a sajátjától eltérő véleménnyel találkozzon, pláne éles helyzetben.” Ennek tudható be, hogy amíg 2010-ben minden negyedik válaszadó azt mondta, „gyakran téma a családban a politika, 2018-ra ez 14 százalékra csökkent. Kisebb-nagyobb mértékben, de kiveszett a politika a szomszédokkal, munkatársakkal, barátokkal folytatott beszélgetésekből is.”
A különböző társadalmi csoportokról szólva a tanulmány leszögezi:
- a munkanélküliek 2018-ra a korábbinál is jobban elszakadtak a többiektől: kevesebb ismerősüktől számíthatnak támogatásra, kevésbé foglalkoznak politikával, és kirekesztve érzik magukat
- nem sikerült növelni a magasabb képzettséget igénylő munkát végzők arányát, ebben kifejezetten rosszul állunk
- ugyanakkor leszámítva a legmélyebb nyomorban élőket, még a nagyon nehéz helyzetben levők is valamivel jobban élnek, mint korábban, többet keresnek, és többet is fogyasztanak.
- 2013-tól folyamatosan csökken az abszolút szegénység, azaz kevesebben szenvednek hiányt alapvető dolgokban, ami sokakat elégedetté tesz.
A kutatás egyik legfontosabb felfedezése, hogy a leginkább kisvárosokban élő lokálisan integráltak kulcsszerepet játszanak a NER fenntartásában. „Helyben jól ismert emberekről van szó, részben polgármesterekről vagy önkormányzati képviselőkről is, de nem feltétlenül politizálnak közvetlenül.”
Ebből a csoportból sokan közvetlen kuncsaftjai a NER-nek az uniós projekteken keresztül. Érthető, hiszen a legtöbb kistelepülésre nem is igazán jut máshonnan külső forrás. A projektekben résztvevő kivitelezők, szakértők, bürokraták pedig nem csak extra jövedelemre, de szimbolikus hatalomra is szert tesznek másokkal szemben.
A helyi értékekre építő klubok, körök
kielégítik az emberek természetes vágyát, hogy tartozzanak valahova, büszkék lehessenek valamire. (…) De aki része akar lenni a közösségnek, nem érdekelt abban, hogy felforgassa a fennálló rendet. Ez ahhoz vezet, hogy elfogadják a nem nagyon jó, nem nagyon gazdag, nem nagyon igazságos, mégis stabil világot, amiben élnek. A NER mozgatóinak pedig a stabilitás az alapérdekük.
A kutatás leszögezi: a rendszer stabilitását a koronavírus hatása és tapasztalatai könnyen kikezdhetik.
