Miközben döntéshozóink próbálják zöldíteni a magyar energiatermelést, mintha fordítva ülnének a lovon: a fejlett országokban leépítik az atomerőműveket, nálunk felépítik, amott összehangolják a megújuló energiaforrások létesítését, Magyarországon ötletszerűen végzik. Sőt, belefér az is, hogy termőföldet vonjanak ki a művelés alól alternatív energiatermelés érdekében. Amint a 444.hu cikkéből kiderült, akár egy biogazdaság helyén is létesülhet napelempark – a kormányzat hathatós közreműködésével.
Szabad préda a termőföld
A termőföld védelméről külön törvényt hoztak, az államnak elővásárlási joga van a földekre, kötelező a megművelése, valójában azonban korántsem annyira szent a termőföld, ahogy azt a jogszabály neve sugallja. A földtörvény 2018 óta biztosít lehetőséget arra, hogy 0,5 MW-nál kisebb teljesítményű naperőmű létesítéséhez termőföldet is kivonhassanak a termelésből. Egy ilyen kiserőmű 130–150 energiahatékony, vagy 60 átlagos magyar háztartás villamosenergia-igényét fedezheti. A föld más célú hasznosítását az ingatlanügyi hatóság engedélyezheti, ám a földtörvény számos könnyítést tartalmaz, ha kiserőmű létesítése a cél. Például:
- Ha az átlagosnál gyengébb minőségű termőföldről van szó, és más beruházás nincs folyamatban a területen, akkor az ingatlanügyi hatóságnak nem kell helyszíni szemlét tartania, sem talajvédelmi szakkérdéseket vizsgálnia, hanem a rendelkezésre álló iratok alapján 8 napon belül engedélyezheti a kiserőmű létesítését.
- Az átlagosnál jobb minőségű termőföldet más célra hasznosítani csak időlegesen, illetve helyhez kötött igénybevétel céljából lehet. Viszont helyhez kötött igénybevételnek kell tekinteni a kiserőmű létesítését is, a betáplálásra alkalmas villamosenergia-elosztói hálózat 1000 méteres közvetlen környezetében.
- Ingatlanhatósági engedély sem kell a föld más célú hasznosításához, ha maga a földműves tulajdonos, vagy a földhasználó létesítene, üzemeltetne kis teljesítményű erőművet.
- A fő szabály szerint a termőföld más célú hasznosításakor egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni, de a járulékfizetés alól mentesít, ha például kis teljesítményű erőmű építéséről van szó.
A végleges más célú hasznosításnál a törvény gyorsított engedélyeztetést egy esetben említ, ha a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánít egy közlekedési infrastruktúra-beruházást. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvény viszont írja, hogy energetikai beruházás is lehet kiemelt.
És mint a 444 említett cikkéből láttuk, ma már ott tartunk, hogy akár biogazdálkodással művelt értékes termőföld helyén is létesülhet napelempark, ráadásul úgy, hogyha a gazda nem akarja eladni a földjét, akkor állami segítséggel kikényszerítik azt. A földügyekben illetékes agrártárcától tudakoltuk, van-e beleszólásuk a termőföld ilyetén hasznosításába, s ha igen, milyen szempontok alapján döntenek úgy, hogy művelés helyett inkább befektetők hasznosítsák a termőterületeket, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak a 24.hu megkeresésére.
Ez elfogadhatatlan. A napelemek legnagyobb barátjaként is ezt gondolom
– kommentálta a cikkben részletezett állami kisajátítást az Energiaklub szakértője, dr. Munkácsy Béla, aki energiaföldrajzot és energiagazdálkodást tanít az ELTE-n, szakterülete az energiagazdálkodás térbelisége.
Az a baj, hogy nincs tervezés
A szakember szerint a napelemeknél, a biogázüzemeknél és a szélerőműveknél ugyanaz a probléma Magyarországon: nincs térbeli tervezés. Ezt jól példázza a Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT), amiből az olvasható ki, hogy a megújuló forrásból származó villamosenergia mennyisége 2030-ra várhatóan megközelíti a 11 300 GWh-t, amelynek mintegy 60 százalékát napelemek biztosítanák. De hogy hova kellene tenni ezeket a napelemeket, arra nem térnek ki. A befektetőkre bízzák, ki hogyan tud területeket szerezni. Mivel Magyarországon nem foglalkoznak tervezetten a napelemhelyek kijelölésével, így fordulhat elő, hogy akár biogazdálkodás helyén vagy ökológiailag frekventált területen is létesül napelempark.
Apró előrelépés, hogy a NEKT-ben megemlítik, megyei és járási energetikusi hálózatot kell működtetni, azonban ez nem elég, mert a megújuló energiának nem csak műszaki vonatkozásai vannak. Munkácsy Béla szerint inkább környezetgazdálkodási központok hálózatára lenne szükség, amelyekben energetikusokon kívül vannak agrár-, erdész- és hulladékgazdálkodási mérnökök, de még geográfusok is. Csak egy ilyen team képes ugyanis átlátni a földrajzi térben mindazt, amit mérlegelni kell a XXI. századi energetikai fejlesztésekhez.
Ők az összes fontos szempontot figyelembe véve elvégezhetnék a tervezést (külföldön így működik), meg tudnák mondani, hol lenne érdemes például napelemparkokat, biogázüzemet, szivattyús energiatározót létesíteni. Aztán az általuk megjelölt területekből választhatnának a beruházók. Ha nem ezt az utat járjuk, akkor az lesz, amit a cikkben is írtak, tönkretesszük az értékes termőföldeket. Pedig számos, nálunk ma még kihasználatlan hely van napelem-telepítésre, ahogy a Vision 2040 Hungary korábbi tanulmányából is kiderül, épületek tetején, autópályák, vasútvonalak mentén, parkolók felett, úgy 100–200 négyzetkilométernyi. De szóba jöhet a plázák teteje is. Másrészt a napelem csak a megoldás egy kis szelete.
Az optimális megoldásért kombinálni kellene a zöld energiákat
Az Energiaklub komplex tervezete Magyarország egész területére modellezi órára lebontva, mennyi napelem, szélturbina, biogáz, vízenergia kellene ahhoz, hogy jól működő, rugalmas, elemeiben egymást támogató és kiegészítő megújuló energiarendszer jöjjön létre. Másik tanulmányuk összehasonlítja, milyen energia-megtakarítást hozhat 2050-re, ha kevésbé vagy ha jobban kihasználjuk a hatékonyságjavítás eszközeit. Egyetemi kutatócsoportok és zöldszervezetek tehát már kidolgoztak tudományosan megalapozott alternatív terveket, a NEKT-ben azonban ezek felismeréseinek, javaslatainak nyoma sincs.
A tervezett 6500 GW napelem-kapacitás tényleg kellene, dicséretes cél, de mellé – sok egyéb mellett – a szélturbina-kapacitást is bővíteni kellene, hogy éjjel, borús időben, illetve télen is legyen, ami kipótolja a napelemes energiatermelés-kiesés jelentős részét. Persze a szélenergia is földterületeket vesz el – erre azt lehet mondani, hogy minden technológiának vannak hátrányai, csak az egyiké kisebb, a másiké nagyobb.
– jegyezte meg a szakértő.
Több kellene a mezőgazdasági hulladékot feldolgozó biogázerőművekből is, ám nem ötletszerűen, hanem a térben optimálisan telepítve. Ezek rendkívüli előnye, hogy képesek rugalmasan alkalmazkodni az aktuális energiaszükséglethez, helyben rendelkezésre álló erőforrásból helyi igényeket elégíthetnek ki igen jó hatásfokkal – feltéve, hogy jól működtetik. Amihez szintén elengedhetetlenek a környezetgazdálkodási központok.
Ehelyett a szélerőművek telepítése teljesen leállt Magyarországon, és a biogáz sorsa is homályos. Ezért mondja Munkácsy Béla, hogy nálunk mintha hiányozna az energiatervezésből a rendszerben gondolkodás, és az ezzel összefüggő térbeli tervezés.
A paksi áramtöbblet valószínűleg nem adható el
Kulcsfontosságú volna a használat időbeliségéhez igazodó rugalmas energiarendszer kialakítása, hiszen az energiatárolás mindig veszteséges. Tévedés, hogy a termelés időbelisége csak a szélturbináknál és a napelemeknél probléma, a XXI. századinak nem nevezhető atom- és szénerőművek sem képesek követni az időben gyorsan változó energiaszükségletet, illetve eltárolni a fölös energiát.
A Paks2-projekt kapcsán azt mondják, a többletet majd eladjuk. Európában azonban mindenki megújuló energiára igyekszik váltani, mert fillérekért termel – nehéz elképzelni, hogy meg akarnák venni a mi borsos árú paksi áramunkat. A fejlett világban éppen ezért leépítik a drága atomenergiát, és növelik az egyre olcsóbb, megújuló alapú kapacitásokat. Mi pont szembe megyünk ezzel, holott a szakértő szerint nincsenek szakmai érvek az atomenergia mellett.
Okosodni kellene
A rugalmas energiarendszerben okosmérőket is kellene használni, rugalmas árképzéssel. Az okosmérők és okoseszközök segítségével bizonyos fogyasztásokat át lehet ütemezni azokra az időszakokra, amikor olcsóbb az áram (például mosógép indítására, elektromos autó feltöltésére), így kihasználható a lakosságnál lévő tárolási kapacitás (forróvíz-tartályok, elektromos autók akkumulátora). Ehhez hasonló megoldások léteznek a legnagyobb ipari fogyasztóknál is, és ahol ezeket az innovációs lehetőségeket megragadják, ott remekül működnek.
A szakértő meggyőződése továbbá, hogy a mai világban az energetikai, környezetvédelmi alapismereteket lényegesen magasabb óraszámban kellene bevinni a közoktatásba, hogy okosabban tudjunk dönteni. Most lépre megyünk azoknak a reklámoknak, ajánlatoknak, amelyek valójában nem a mi érdekeinket, hanem csupán a gyártóét és az eladóét szolgálják. Ránk sózhatnak például olyan elektromos fűtési lehetőségeket (az indokoltnál többször nagyobb napelem-kapacitással kombinálva), amelyeknél ma már sokszor hatékonyabb hőszivattyús megoldások érhetők el. Az óriásplakátokon inkább ilyen közérdekű kérdésekre kellene irányítani a lakosság figyelmét – jegyezte meg Munkácsy Béla.
Magától értetődő, hogyha a tetőre napelemet telepítünk, azt ne árnyékolja be semmi, így növényzet sem, mégis előfordul. A településekre ezért az erdőkbe való magas fák helyett ide nemesített, szélesebb lomkoronájú, alacsonyabb növésű fákat kell telepíteni. Pénzkidobás, amikor intézmények (uniós keretből) nem teljesítményhatékony, olcsó napelemeket szereltetnek fel rossz adottságú tetőkre. Ezek ugyanis nem termelnek megfelelően, ha akár egy táblára is árnyék vetül. Kell a karbantartás, így a madárürülék letakarítása is, mert a vastagon felhalmozott végtermék megakadályozza a napelemek termelését.
Az Energiaklub azt az alapelvet is képviseli, hogy a hatékonyság növelésével jelentősen csökkenteni lehet energiaigényeinket. Legújabb projektjében a szervezet azért dolgozik egy független szakértői hálózat kiépítésén, hogy ne a kereskedő diktáljon, hanem a fogyasztók tényleges érdekeit vegyék figyelembe.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
