Belföld vélemény

A lopásból napjainkra csak egy dolog veszett el

Palkovicstól a portásig – a gyávaság útja. Ugocsa non coronat – nyitott stadionkapuk. A lopás mai kultúrája. Keleti barátok. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Báron György: A gyávaság spirálja

Palkovics, aki az egészet levezényelte, korábban kiszállt, s a történésekért áthárította a felelősséget a kuratóriumára. Vidnyánszky támadásba lendült, szinte nem volt nap, hogy ne nyilatkozott volna, egyetlen mondatban váltogatva nyájas tárgyalási hajlandóságát a legalpáribb rágalmakkal és hazugságokkal (amelyekre időnként kurátortársa, Lajos Tamás is rákontrázott), majd, látva a hógolyót tovább görögni, ahogy őket korábban a minisztérium, most ő nevezett ki három helyi alvezért, s mint aki jól végezte a dolgát, elkódorgott.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Ekkor lépett a színre az exezredes, őt küldték a frontvonalba, oldja meg, amit a fensőbbség elcseszett. Ideális megoldóember: bemegy, rendet rak, kész. Amikor a Stáhly utcai garázskapuban – mert a hátsó bejáraton próbált meg beóvakodni – egy törékeny diáklány rámosolyogott, s közölte, hogy erről szó sem lehet, a kíséretében lévő Fidesz-újságíróval (mert őt értesítette az érkezéséről, csak a címzetteket nem) szomorúan elballagott. A piszkos munkát kiszignálta beosztottjainak. Gondnoknak, portásnak, karbantartónak. Oldják meg ők, amit elkúrt a miniszter úr, aztán a kurátor urak, hogy végül az egész a háromtagú új vezetésre maradjon, amelynek szintén nem volt jobb ötlete, mint a fenyegetés, a zsarolás és az önkényeskedés eddig láthatóan fényesen bevált politikája. Lejjebb már nem lehet mutogatni, a gyávaság spirálja leért.

Egri Viktor: Tárt kapuk

Európa-szerte 30 százalékos kihasználtsággal üzemelhetnek a stadionok az UEFA eseményein. Pusztán járványügyi és társadalmi felelősségtudat kérdése. A Bayern München a hazai szabályozás szerint beengedhetne a bajnoki meccsekre nézőket a helyek negyedére, de nem teszi, mert a helyi egészségügyi hivatal a járványhelyzetre tekintettel nem engedi. És ha gyökeres változás nincsen, a BL-meccsek esetében is így tesz majd.

Speranza olasz egészségügyi miniszter szavai alapján az sem valószínű, hogy az olasz csapatok sok néző előtt játszanak majd. Azt mondta: „az energiákat az alapvető fontosságú dolgokra kell fordítani, a prioritás az iskola, és nem a stadion. Nem kockáztathatunk csak azért, hogy ezrek visszatérhessenek a stadionokba.”

Olaszországban ezer néző ülhet a lelátókra, ahogy Franciaországban sem több mint ötezer. A spanyolországi helyzetről pedig sokat elárul, hogy a Real Madrid a hatezres edzőcentrumában játssza majd mérkőzéseit, míg a Bernabéu-t, eredeti otthonát felújítják, és nem próbálkozik a város nagyobb létesítményeinél, hogy a helyek harmadát több drukkerrel töltse fel.

A stadionok tehát Európa jelentős részén üresen maradnak.

Nemhogy nem keresnek nagyobb komplexumokat a csapatok, hanem még az esetleges kisebbekben sem használják ki az UEFA szabályozása teremtette lehetőségeket.

Eörsi László: A forradalmi karhatalom megalakulása Kispesten

A nemzetőrség feladata volt az is – legalábbis a felkelők többségének értelmezése szerint –, hogy a támadó szovjet csapatokkal felvegyék a harcot. Tóth József és Egri Tibor is azon a véleményen volt, hogy nem szabad a megszálló erőket a kerületbe beengedni. Koroly így indokolta, miért ellenezte ezt:

ha bár az állomány előtt én is elítéltem az okt. 24-i beavatkozást a szovjetek részéről; azt tartottam, hogy a magyar fegyveres erőknek kellett volna rendet csinálni. A szovjetellenesség bennem megvolt, de mint katonai szakember, képtelenségnek tartottam a szovjet csapatok elleni harcot, és sajnáltam a fiatal magyar életeket.

November 2-tól – az újabb szovjet csapatok határátlépésének hírére – már csak a Nemzetőrség Főparancsnokságának parancsa értelmében is meg kellett tenni a harci előkészületeket. Koroly, a XIX. kerület katonai parancsnoka a Kilián laktanyától kért fegyvert. Ott azonban nem rendelkeztek felesleges készlettel. Maléter Pál ezredes a benzines palackokat javasolta a szovjetek elleni harcra. Mivel ragaszkodtak a lőfegyverhez, Maléter a Deák térre, a Nemzetőrség Főparancsnoksághoz küldte őket. Bár Király Béla tábornok nem fogadta küldöttséget, ott találták Csongovai Per Olafot, a Nemzetőrség Operatív Bizottságának tagját, aki Koroly ismerőse volt, és közreműködésével számos kézifegyvert, sőt még két géppuskát is vételeztek. A november 3-i Deák téri nemzetőrségi értekezleten megállapodtak abban, hogy minden kerület megszervezi a védelmét.

Én magyam vagyok a másság – Szüts Miklóssal Váradi Júlia készített interjút

Eddig, ha könyve jelent meg, azok „képeskönyvek” voltak, többnyire mások szövegeivel. Szüts Miklós most memoárírásra adta a fejét: A Földön élni ünnepély címmel írt életéről, felmenőiről, családjáról; a festészetről is sok szó esik. A megjelenés napján kiállítása is nyílt volna a B32 Galériában, ha a COVID miatt be nem zárják a megnyitás pillanatában.

Tényleg ünnepély a Földön élni? Vagy csak egy „költőtársat” idézett a könyve címében, mert jól hangzik ez a sor?

Lehet, hogy a bátyám tanítónője költő volt, nem tudom, de az biztos, hogy hetedikes elemista korában a bátyám valakit úgy vágott pofon, hogy az kicsit vérzett is, ezért igazgatói rovót kapott. Amikor visszajött az igazgatói irodából a „dokumenttel” a kezében, azt mondta az osztálytársainak, ezt biztos, hogy nem viszi haza, inkább öngyilkos lesz. Ezt meghallván a tanárnő kötelezte a bátyámat, hogy minden füzete borítójára nagy betűkkel írja föl ezt az idézetet, hogy

Az élet szép és élni jó, a Földön élni ünnepély.

Vásárhelyi Mária: A rendszer, amelyben élünk

Magyarország formálisan ugyan az Európai Unió tagja, az Orbán-kormány azonban kizárólag modern diktatúrák vezetőivel parolázik. A magyar külpolitika orientációs pontja Vlagyimir Putyintól Alexander Lukasenkán és R. T. Erdoganon át a neonáci brazil elnök Bolsonaroig terjednek, Orbán csaknem kizárólag korrupt diktátorokat és szélsőjobboldali pártvezetőket látogat meg és hív vendégségbe Magyarországra, és biztosítja őket „a magyar nép örök és megbonthatatlan barátságáról.”

Kovács Zoltán: Még a sorrendet se

Lopás amúgy mindig volt. Csakhogy korábban kultúrája volt ennek: mindenekelőtt folyamatos félelem a lebukástól.

Az emberek sötétben loptak, ilyen-olyan fedésben, nyitva hagyott raktárakból, de bárhol történt is, nyomasztólag hatott, hogy bárki bármit lopott, rajtaveszhetett. Még a rendszerváltás első felében is buktak meg emberek Tocsiktól Zuschlagig, bárki. Voltak törvények, amelyeknek volt több-kevesebb visszatartó erejük. Bizonyosan ma is van kultúrája a lopásnak, de abból alighanem hiányzik a lebukás nyomasztó veszélye. Az utóbbi tíz évben a jogalkotó mintegy kiemelte azokat az elemeket, amelyek ezt a veszélyérzetet indokoltnak tartanák most is. Ma a magyar felsőpolgárságnak nevezett lumpenréteg világos nappal úgy kap meg olyan javakat, amiknek e körön kívül más a közelükbe sem jut. Egykoron konyakosüvegek, krokodilbőr bukszák meg bőrdzsekik tűntek el, ma erőművek, örök panorámás hegyhátak és folyamok medrei. Történelmi borvidékek, a Balaton nyugati medencéje. Meg az északi. Azt se tudni, mi a nagyobb baj. Az elcsalt választások, a lakosság félrevezetése, vagy hogy simán elbugázzák az országot. Mi még a sorrendet sem tudjuk.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik